A nehany nappal ezelorri angol
‘blog-updated’ fogom itt most szabadul-forditani magyarra meg az olvasotaborra
szabni egy kicsit… megigertem (a kepek ugyanazok);
Tobbszor koltoztunk varosbol, varosba, kontinensrol,
kontinensre, mar nem is tudom pontosan hanyszor kezdtunk mindent elolrol. Ilyenkor azert kiderul, hogy barmennyire is a
beka feneke alatt van az ember egy ilyen uj kezdesnel (mi is most a telefonszamom?
Hol is van a sarki bolt? Melyik oldalon vezetunk, ha vezetunk? Hany napig is
birjuk itt ki ezzel a kis penzzel?) – valamilyen fajta ‘tortenelem’ uszik az
emberrel, az elobbi helyrol az ujabbikra,
es bar sokan (kozel 90%) csak fintorognak a tortenteken melyek korulvesznek,
valahogy mindig elobukkannak a segitok, a rajongok, a megertok… Nincs baj.
Viszont, konnyebbek lennenek ezek a nullarol valo
ujrakezdesek, ha nem lenne az az erzesem, hogy mindegyiknel valaki olyan esik aldozatul
aki egyaltalan nem erdemli meg, csupan velem valo kapcsolatabol eredoen esik a
csapdaba.
Amikor Uj Zelandon veszett oda pocsekul mindenunk (nem
volt ez elso ujrakezdes – talan mar a harmadik) de az elso igazan le a nullara.
Hazudok, mert nem a nullara estunk hanem egy fel millo dollaros tartozassal a
banknak (de ebbe most nem megyek bele) – megpedig legjobban azert mert az UZ-I
epitkezesi ipart akartuk alapvetoen megvaltoztatni (es nem csak kozgazdasagilag
voltunk hulyek) – kb 4 eve, akkor 2 ‘aldozata’ volt az esemenynek.
Az elso volt a joapam. Miutan mindket hazunkat es
kereseti lehetosegunket elvesztettuk, en a kozel keletre mentem munka utan a
szuleimnek vissza kellett koltozniuk 9 ev utan Szerbiaba.
Apam heteken belul lebetegedett, azota sem epult fol, nem
is fog. Erre persze mindenki azt mondja, mindez ugyanugy megtortenhetett volna,
ha ott marad, es ez egy nagyon logikus erveles – az en fejemben, a ketto,
osszefugg. Ha marad, lehet hogy tovabb olyan (regi) mozaikos, morgos, de
ertelmes, nem agressziv, marad.
Aztan volt a Barbara , 19 evesen mar nem johetett velunk
az Emiratusokba mint csaladtag,
ottmaradt, (Uj Zealandon) vele meg eppen az volt a baj. Csalad nelkul,
egyedul, tanulni is probalni, kozben dolgozni hogy megeljen, szomoru kis
hervado virag lett belole, egyedul, a vilag vegen…evekbe tellett mire helyre
allt.
Most mar jol van. Melbournban, sajat laban megall, eros,
magabiztos. Mondhatjuk jot tett neki az egesz ugy, akkor sem nem tudok
szabadulni az erzestol, hogy en egy lassabb, gyengedebb folnovest kivantam
volna / terveztem szamara.
Nem volt a 4 evvel ezelotti ujrakezdes jo lecke szamomra egyertelmuen, hisz megint
csak belevagtam rizikus uzletekbe, sot most mar nem csak helyi szinten (peldaul
Uj Zelandon) probaltam rengetni az epitoipart hanem globalisan.
Milyen az a szulo aki igy jatszik ‘felelotlenul’ amig meg
mindig ket tizeneves gyereke van a gondja alatt.
Ilyen (mint en); Szoval meg az Emiratusokban elkezdtem
egyre nagyobb cegek legmagasabb vezetoseget maceralni kellemetlen kerdeseimmel
esert munkahelyem mindig a levegoben logott.
Nehez elhinni, hogy Hong Kongba nem hasonlo cellal
mentem, de nem, oda tenyleg trukkosen csaltak es ‘jo kislanykent indultam’ de
hat ahogy fordult a kocka (azaz nem tancoltam az o zenejukre) ugy mergesedett el
a helyzet.
A Gammonceg gyorsan vegett vetett a dolognak (azaz ok ugy
remelik, en meg nem tartom ime szakaszt befejezettnek, de errol majd maskor,
tobbet);
Szoval, folulirott rizikus jatszmak
kovetkezmenyekent par napja, szinte
teljesen penztelenul osontunk ki Hong Kong-bol Grahammel – miutan ket ‘apro’
tizeneves csemetenket egy draga bratnom karjaiba kuldtem (tobb-eletre
elkotelezett mar megint!) a vilag masik, hidegebb reszere.
A kovetkezo paragrafus igazandibol a ket lanynak irodott,
de megprobalom leforditani, mert lehet mast is erdekel:
A kamasz evek trukkosek, barmely korulmenyek kozott,
kihivasokkal vannak tele.
Az elmult harom evben a draga magan-iskolak sajnos minden
erejuket beleoltek, hogy rettegtessenek attol a lehetosegtol, hogy nem ugy vegeztek
tanulmanyaitokkal, meg ott ahonnan a legjobb jovo nyilik a szamotokra.
Ezert nagyon is megertem, ha ugy erzitek, kijatszottam
veletek, amikor konnyelmuen kezeltem legutobbi munkahelyem es olyan gyorsan
kirugtak hogy par nappal az uj iskola kezdete utan, ismet lepnetek kellett, meg
nagyobb bizonytalansagba es ezaltal egy ujabb atlephetetlen akadalyt tettem
iskolaztatasotok befejezesehez.
A teny az, hogy vilagszerte az egyetemek ma mar igazaban
‘csak’ uzleti vallalkozasok, szinte tobb pnzt koltenek marketingre mint arra
hogy minoseges programot nyujtsanak, nehezen vehetem fol a versenyt mindazon
intezmeny kampanyaval, szinte mindnek a kozponti temaja az, ha nem velunk
tartasz, nincs jovod.
Nyugi csajok, minden rendben lesz.
Bizzatok bennem. De csak mertekkel, ne ugy hogy majd en
mindent elintezek helyettetek.
Eleg erettek vagytok ahhoz, hogy belassatok, neha igenis
meg kell pockolni a hatarokat, a keriteseket, melyekkel korulvon az elet.
Elvezzetek a vendegszeretet amit feletek nyujtanak de ne
viselkedjetek ugy, mintha udulesen lennetek.
Ne essetek panikba, de ne legyetek tul konnyelmuek sem.
Tanuljatok, kutassatok, baratkozzatok, okuljatok.
Tudom, nem altalanos elvaras hogy 15-17 evesen felnott
fejjel gondolkozzatok, foleg hogy egy feher ‘kozeposztalyu’ csaladbol
szarmaztok.
Sajnalom, de ez van.
Ne erezzetek magatokat helyzetetek aldozatanak, inkabb
mint akinek egy uj lehetoseg adodott;
(tanuljatok meg fozni, legalabb az ahitatos Magyar
tyukhuslevest – itt az alkalom!)
Szoval, egyenlore nem vagyok hajlando aldozatositani a
lanyaim, viszont egy teremtmeny majdnem hogy biztosan azza lett.
Mishmish, a macskank. Harom evig volt a mienk (vagy
lakott velunk) amig Abu Dhabiban eltunk.
Nem vagyuk mi egy kutya-macska-barat fajta csalad ,
Mishmisshel megis jol kijottunk.
Addig, amig be nem jot nekem az ‘allom-allas’ HK-ban,
amikor aztan meg kellett valni Mishmish-tol.
Szomoru egy eset volt, bar az is lehet hogy sokkal jobb
csaladba heyezte at a macska-ujarahazalo szervezet. Ha utobbi tortent meg, akkor
sajnos a macska-szenvedeseit es lelki bantodasait aligha irhatom anyagi-kielegitesi
elvarasaim koze, egy efajta okirat elkeszitese tervemben van, termeszetesen
volt munkaadomhoz cimezve.
Szerencsere egyeb ‘fajdalmaim’ karosodasaim es a bizonyos
ceg negative mahinacioi sokkal konnyebben bizonyithatok, mint egy macska
hangulatanak pozitiv illetve negative jellege, hat majd azokra oszpontositok,
amikor erre kerul a sor.
Ettol fuggetlenul, a mcskara emlekezve – akit/amit ugymond
folaldoztunk eme ‘alom/allas’ elvalallasa reven, meg a koltoztetok megjelenese
elott, Grahammel elohalaszattam a Mishmish mozaikot (meg Abu Dhabiban
csinaltam) a tobb mint 60 kibontatnaln dobozunkbol (az elozo koltozkodesbol
kifolyolag es a gyors kirugasnak koszonve meg kupacokba alltak a dobozok a miniature
lakasban);
Egy tipikus kinai, csikos kocka/szatyorba csomagolva,
mindket oldalrol parnakkal kitamasztva vegiggcipeltettem a mualkotast szegeny
ferjemmel a Hong Kong-I vilaghiru metro hallozaton (egyeb csomaggal egyutt) es
elhoztam ajandekba egy jobaratnak, aki itt az Emiratusban ideiglenesen otthonaba
fogadott.
Egy par nyarral ezelott o vigyazta az igazi Mishmisht
amig mi nyaraltunk - jo haverok lettek,
hat a kep, relemlem jo kezekbe kerult, meg lesz becsulve, a macska meg
megemlekezve, idonkent.
Lehet mindezt egy ‘ures gesztusnak’ venni, nekem az elet
lassan csak gesztusokra bomlik.
Jokra meg rosszakra. Szerencsere meg mindig tobb jot latok,
mint rosszat.
Addig jo az elet.
No comments:
Post a Comment