Tizen-negyedik resz: Karácsony szpesöl;

Azoknak szantam, akik suttyomban csekkelik az okostelefonjukat, mikozben az unnepi vacsora zajlik, vagy eppen mar holnap (Karacsony napjanak reggele) van naluk es az unnepi reggeli talalasat varjak….

Figyelem es intės: teljes merteku, nem az alkalomhoz illo, csupa szakmai okoskodast tartalmaz ez a blog…legalabb is a masodik fele.

(meg baromi hosszura sikeredett, igazi oszver poszt lett, aki bator, olvassa – egy darabig ugysem irok ujabbat…az az erzesem)

‘Azért hiányérzetem is van: „Hetedik resz – vegre a Graphis tortenet, legalabb is az elso resze.” folytatása hol van?’

Kerdezi egy nemreg-csatlakozott uj blog-olvasom es egyben elgondolkodtad:

tenyleg nem vittem tovabb a Graphis tortenetet valmilyen elfogadhato crescendo-ig?

Hat, most megvan hozza a  joakarat, hogy ezt a mulasztast potoljuk.

Elotte, adatok egy kicsit az unnepi alkalomnak, bar ferjem-urammal csupan bundaskenyerrel unnepeltuk meg ime fontos tortenelmi szultetesnapot, az erkelyen ulve, rank-bizott paradicsom palantakat szemlelve, aggodva es azok tulelesi valoszinuseget mervelve…

A rengeteg FB bejegyzes persze kihat az emberre, elfogja valamennyire az unnepi hangulat.  Szamomra, meglepoen folhozott a felszinre nehany regi karacsonyi-emleket, vagy meg-inkabb kristalyositotta, miert is volt es meg mindig is az, ez az idoszak minden ev vegen, ahogy az angolok mondanak, egy igazi ‘mix-bag’ azaz jo is, meg rossz is.

Szoval, egy hosszabb bevezeto kovetkezik, szakmai szempontbol elhanyagohato, atugorhato:

Eletem  elso ket evtizedeben Karacsony hivatalosan nem letezett.

A legliberalisabb szocializmusban a regioban, melyben mi nottunk fol, karacsony nem volt egy hivatalos unnep. Iskolak, munkahelyek, atugrottak, ignoraltak, nem letezett.

Ettol fuggetlenul, nalunk is meg az utcaban, az egesz varosreszben ahol laktam, December 24-en szemermesen megjelentek a feldiszitett karacsonyfak, angyal-hajjal, szalon cukorral, kihivoan giccsesen, szembeszalva a rendszerrel, bar valojaban csak tobbszinu arnyekok, ablakok , felig-elfuggonyozott sarkaiban. Az en szuleim is benne voltak, azota sem lattam olyan szep es illatozo karacsonyfat mint amilyet az en edesanyam varazsolt nekunk, titokban, evrol, evre.

A rendszer nem banta, vagy toleralta, tisztaban volt, hogy a fiatalsag nagy resze csak a templomok  bejarataig zarandokolt az ejfeli misek kapcsan, ami bent tortent mar kevesbe erdekelte oket. Voltak kozulunk olyanok akik rendesen vegigcsinaltak az ejfeli miset, azok legtobbszor a kozponti katedralisba mentek, masnap suttogva meseltek az iskolaban a tanarok kozul ki jelent meg titokban.

Lehet, igaza volta a rendszernek, nem csak az arogancia beszelt a nevukben , sokkal eltokeltebb folderitok voltunk mint keresztenyek, ha barkit komolyabban erdekelt is, merre is megy majd az akkortajt kibontakozo ifjusag, ezt siman lathatta.

Tobb mint harminc ev tavlatabol  a ket agymosoda osszefolyik egybe, marad beloluk szep emlek is boven az unnep ‘meghittsege’ akkor meg tenyleg megvolt.

Aztan Pestre kerultem, egyetemistakent a BME-n ot evig, karacsony  egyenlo volt vizsgaidoszakkal, rajzleadasok vegevel, remlik, hogy Pesten karacsonyi vasarok is voltak meg allami unnepnek kezeltek (azaz azokon a napokon nem vizsgaztattak) .

Utana par ev ismet Vajdasagban, egy majdnem karacsonyi szuletesu lanyom lett (most 23 eves) majd ketevesen kivittem Uj Zelandra, December 29-en landoltunk.

Ott aztan unnep a Karacsony, kivetel ha maganvallalkozo az ember, akkor viszont egy remalom, sajnos eveig megereztem a sulyat. Ha November vegere nem volt eleg munka elore jegyezve Februarig, az unnep nem vot mas, mint aggodas.

Az ev vege ott valoban ev-vege, azaz a karacsonyi unnepek egybeesnek az iskolaev (tanev) vegevel, evi szabadsagokkal – ha nem is all le az elet teljesen (peldaul a nyomas, hogy egyfolytaban, eron folul koltekezz, az ilyenkor a legnagyobb), meglepo teny, hogy az epiteszeti szezon kozepen (nyar van ilyenkor) alig epitkeznek, legalabb is ez igy voltt amikor en anno meg ott dolgozgattam.

Meglevo munkak meg mentek (attol fuggoen, hogy hany ember az epitkezesi gardabol lepett le evi szabadsagra – mondjuk egy honapig) viszont uj munkat nem adtak ki egeszen addig amig az uj iskolaev meg nem kezdodott Februarban. (nem azert mert iskolas koru gyerekek adjak ki a megbizasokat ott, hanem mert akkorra kenytelenek a vilag kulonbozo reszein nyaralo szulok is megjelenni a munkahelyukon);

…..

Hat, sikerult belemaszni a masnapba – nem erkeztem a blog vegere – meg csak a beigert Graphis story elejere sem – elmentunk aludni.

Ma reggel meg a facebook falamat tekergettem le/fol, mielott nekiultem volna a folytatasnak, ott olvastam ime sorocskat:

"Úristen! Nem vette be a szófosás elleni tablettáját!" – azert  figyeltem fol erre a kommentre, mert ezzel a szo-osszeallitassal meg nem talalkoztam (latszik mar regota elmentem Mo-rol) – bar nem nekem szantak, sot, maga a szerzo egyben meg is cafolta onmagat  (azaz, de jo hogy nem, mert milyen erdekes is volt az iras) – viszont elgondolkodtatott a dolog, lehet le kellene allni ezekrol a blogokrol – vagy visszamenni az eredeti,  max 225 szavas iromanyokra (2011) – ahhoz igazan ossze kell az embernek szednie a gondolatait, meg aztan visszavagni az irasbol – de ugy hogy ertelme is legyen.

Lehet, hogy fog rajtam ez az indirekt kritika es leallok. A mait meg befejezem, ugy ahogy kigondoltam, szofosas ide – vagy oda, akit nem erdekel, ne olvassa. Pont.

Szoval, Graphisoft meg ArchiCAD. 

‘Tarsak’ vagyunk 17 eve, oldalamrol nem tartom egy harmonikus kapcsolatnak, oket meg nem nagyon erdeklik a velemenyeim.

Ok egy szoftver-program gyartok – egy eszkozt adtak a kezembe amikor az elso csomagot megvettem, azota azt ok becsuletesen fejlesztik, szaportaljak, fonntartjak.

Szerintem, egy ‘nyelv’ folvevesebe/ hasznalataba csaltak be 1996-ban, azota van legalabb egy de hosszu tavon tobb (nehany evig 6) teljesen legalis licencem. (support szerzodessel egyutt);

Anyagiakon tul az utobbi 2-3 evet leszamolva rengeteg idot toltottem azzal is, hogy ne csak alapveto szinten hasznaljam a programot (szemelyesen is meg a cegem is) hanem kihuzzam belole a maximumot meg meg azon felul is teljesitsunk.

Ha ugy veszem, hogy a regi jo tudasom a magyar es szerb nyelveknek ‘konyha szintu kepessegre’ esett le, akkor az ArchiCAD-es nyelvtudasom az angollal kerult egy (relative profi) szintre.

Realisztikusan nezve, ez meg mindig nem kellene hogy okot adjon ahhoz, hogy csunyan nezzek ime program (ArchiCAD) tulajdonosaira, attol hogy egy valamikor sokat igero nyelvet valasztottam, es az idovel bebukott, attol a nyelv meg jo lehet.

Meg aztan, ha annyira nem tetszik mar, tanulhatok uj nyelvet (tanultam is), marad a vilagon eppen eleg nalam lojalisabb, kevesbe nyafogos hasznaloja az ArchiCAD-nek, hagyjam en oket szepen, bekeben.

Hagynam is en, ha nem lennenek ezen a sivar piacon a legjobbak,  azaz ha a program nem lenne az ossz rossz kozul az amelyik meg mindig legkozelebb all az en (szakmai-eszkozi) elvarasaimhoz.

Ezt az utobbi mondatot nem vennem boknak, az elmult 10 evben alig fejlodott valamit a program es az nem elfogadhato kifogas, hogy a masik sem.

Par nappal ezelott akadtam az alabbi hirdetes parosra, GS- marketing-oreinek javaslom megtekintesuket:

Mercedes-Benz ad: http://youtu.be/nLwML2PagbY
the response from Jaguar: http://youtu.be/3PQS8SFWNQw

Nincs fogalmam, hogy a Jaguar erosebb-e a Mercedesnel a vilag piacon vagy nem, de hogy valaszuk nagyon talalo, azzal egyetertek.

Igaz a Mercedeszesek egyenesen a kezukbe jatszottak – milyen felagyu valaszt tyukot (csirket) barmi kepesseg bemutatasara?

Maradjunk egy kicsit ezeknel a reklamoknal – lehet viszonyitani?

A GS itt egyertelmuen a Mercedesz. Evrol evre elojonnek az ilyen-olyan javitassokkal, polirozzak, szinezik, plaszirozzak a kis csomagjukat… aztan jon az Autodesk (Revittel vagy anelkul) es egy az egyben bekapja oket, mint a jaguar a szerencsetlen tyukot.

Ez a marketing hozzaallas mar akkor sem mukodott (10 eve?) amikor meg ugy-ahogy a teruleten jartas emberek valasztottak milyen programot is hasznal majd egy tervezoi ceg (a kivitelezokrol itt meg nem is beszelunk) – mostanaban, amikor a mega-multik uraljak a tervezoi vilagpiacot (Arupnak 3000 alkalmazottja van csak HK-ban, AECOM-nak 10000-en folul!) ki fogja meghozni a dontest hogy melyik eszkozzel (milyen nyelven) menjen majd az ipar a jovoben?

Aki alairja majd a multi-eves-corporate szintu szerzodest mondjuk 5000 licencre (vagy meg sokkal tobbre) azt majd igazan erdekelni fogja, hogy a tyuk igy is nyeklik meg ugy is, ha nagyon ugyes atbukcsazik a sajat nyakan is…Ha az illetonek (magasan font) esetleg meg is fordul a fejeben az otlet, hogy hozzaerto ember velemenyet kerje ki, az majdnem kizarolag a cegben legyokerezett CAD managert kerdi meg, es erre fogadni lehet, hogy mi lesz a tanacs.

Aztan jonnek az orszagos-szintu BIM mandatorok (a Brittek, az Amerikaiak meg az osszes tobbi) – nyilvanosan mind lehet, hogy az open-BIMet fogja protezsalni (egy darabig) – de csak addig amig nem kell igazan valamit letenni az asztalra, es sajnalatos modon akkor sem a minoseges flexibilis szarnyas lesz a gyoztes hanem a mindent folfalo jaguar.

A GS marketing 3 alap oszloparol irnek meg egy par sort, ezeket ugy szedtem ossze az elmult 17+ evben a sajat meg masok tapasztalatan;

Szerintem fontos oket elemezni, merthogy bennuk rejlik az elkovetkezo (elkerulhetetlen) marginalizalodasa a programnak.

1/ ‘Made by architect for architects’ – vagy ‘designed’ nem tudom, nem is erdekes. A tradicionalis epitesz szerepe az elmult 20 evben vilagszinten majdnem nullara esett. (kivetel a nehany Starhitect, a Fosterek meg a Gehrik, de azok is csak abban kivetelek hogy a vilag ismeri a nevuket – oket szemelyesen is, cegeiket meg plane ugyanugy manipulaljak az ipar manipulatorai mint a kis-eger epiteszeket, azokon a tereken hogy mit, hogyan, merre meg mennyiert);

Nekem jo 10 evembe kerult diplomalas utan, hogy epitesznek hivhassam magam Uj Zelandon –  (helyi tapasztalat, egyetemi orak, vizsgak eloszor az egyetemen aztan a szakmai kamaraban…) utana 10 evig dolgoztam azon, hogy ne nezzen az ipar tobbe epitesznek, manapsag a CV-men nagyitoval kell keresni az ‘architect’ szot.

Lehet, hogy Europaban ez meg mindig nem igy van, azaz az epiteszek tovabbra is az ipar tetejen ulnek, az elozoleg emlitett multik (AECOM, Atkins, Arup….) tobbnyire amerikai recept szerint mukodnek es novekednek (jaguarosan, hozzateszem), ha eddig nem is, nemsokara elarasztjak Europat is.

2/ Az Open BIM meg az IFC tulzottan lelkes tamogatasa is elobb/utobb vissza fog utni. Tobb okot tudnek listazni, az egyik az hogy alapvetolegesen es teljesen ellentetben van az elso ponttal;

Azaz, ha az epiteszben bizunk, hogy a legjobb szoftvert fogja hasznalni (es elejetol a vegeig a projektnek, azaz design-document-construct) akkor valoban bizunk abban, hogy az epitesz a fo-mufti a projekten. Akkor meg o egesz nyugodtan megszabhatja a parametereket, melyek alatt mukodni fog a munka – egy ilyen epitesz (ha lenne) megmondhatna a szerkezettervezo kollegajanak, hogy kizarolag pln-es fajlokat fogad el tole, vagy nem dolgozik vele a jovoben. Ugyszint a gepesszel is. Aztan hogy ok hogy erik azt el, az az o gondjuk legyen.

Azaltal, hogy a GS orokosen az elso sorban ul amikor inter-operaciorol van szo, beleertve az egesz IFC akarmit, eppen azt bizonyitja, hogy nincs eleg bizalma sem a sajat programjaban sem a hasznaloiban meg azok erejeben. Abba meg most nem megyek bele hogy praktikus szempontbol az egesz, ide-oda talcskazasa a modelnek egyaltalan nem mukodik.

3/ Pozitiv teny az, sajat tapasztalatomra hivatkozva allithatom, hogy a GS-ot kepviselo csapat vilagszerte,  fenyevekkel tulszarnyalja a kompeticio forgalmazoit, munkajukkal, lelkesedesukkel, odaadasukkal, tudasukkal. Egy ilyen kollegatol hallottam tobb mint egy eve, hogy nem baj az, ha az ArchiCAD ‘csak’ a masodik helyen van, vagy akar a harmadikon is, a sikert ‘mi’ maskent merjuk.

Egy masik kollega mondta nemregen, hogy a GS celja az SME (small-medium enterprise) piacanak megnyerese/megtartasa vilagszerte, nem zavarja ha a nagy cegek mar eladtak a lelkuket az Autodesknek.

Ez a strategia elvileg nem rosz, sot… Uj Zelandon az egesz ArchiCAD-es siker eppen arra epult kb 10-15 evvel ezelott, hogy a tervezok nagy resze (90%?) 1-2 fos volt  es ‘hands-on’operalt azaz a fonok tervezett is, rajzolt is.

Vagyis hat igy volt ez jo darabig de ott is elkezdodott a multik porszivozasa, igaz elsodlegesen az egyeb (szerkezet, gepeszek stb) konzultasokra hajtanak, azok mindig is profitabilisebbek voltak a szakmaban, de az epiteszek is sorra kerulnek majd nemsokara ha az elozoek kellokeppen megritkultak.

Es amikor egy multi folszippant egy kis local ceget nem azzal kezdi, hogy ‘de jo kis ArchiCAD’-es csapatotok van, hanem milyen gyorsan tudtok atallni Revitre, mert ugye mi azt hasznaljuk, jobbik esetben (ha Britt eredetu a ceg) akkor Bentley-t.

Visszaterve az autos hirdetesekre, mindharom piller csak a tyukot tekergeti erre/arra, ha miattuk nem is vesznek el regi hasznaloi a GS-nek, ujak csak apro szamokban jonnek, ha jonnek;

Hiaba van meg az is, hogy elvileg ‘komolyan nyomjak’ az ArchiCAD oktatasat vilagszerte az egyetemeken, ennek (ha igaz is) keves hatasa van az iparban, hisz a diplomazok nagyresze vagy gyorsan belatja, hogy jobb semmilyen program tudasat villogtatni hanem gyorsan megmaszni a manager-I letrat a multiknal (hands-off), vagy ha nagyon muszaj valamit folmutatni, akkor az Autodesk a nyero.

A poszt vegere hagyom a legnagyobb fajdalmam, az pedig az, amit az ipar ‘kivitelezesi’ reszevel csinal a GS. Azaz, nem csinal, mert mar a marketingesek elso pillerenel elfordul barki aki komolyan is gondolna, hogy BIM-et hasznaljon kivitelezesre es ArchiCAD-be invesztaljon barmilyen szinten, ugyanis ez az ‘epitesz-epiteszeknek’ szlogan egyszeruen eltaszitja oket.

Nem azert mert az ArchiCAD nem multi-diszciplinaris vagy valoban ‘csak’ epitesztre lenne alkalmas (mert ettol meg – sajat tapasztalatom a tobbi csomaghoz kepest, meg mindig sokkal hasznalhatobb a kivitelezesben (is))  - ezt viszont edeskeves kivitelezo veszi ki a mindennapos GS marketingbol, meg ha az ertekesito csapatbol (akikbol tenyleg nehany egyszeruen ‘szuper’) valaki meg is kiserel valamit a sajat kezere improvizalni – a vegen elveszik az uzlet, mert a nagy ceg (annak az anyacegerol meg nem is beszelve) nem all az otlet mogott.

Lehet, hogy mindennek a gyokere eppen abban rejlik ami akkor tortent amikor a GS-ot megvette a Nemetschek, es az akkori Constructor atment a Vico-hoz, de annak is mar jo par eve, atcsomagolhattak volna az ArchiCAD-et egy kivitelezos nyelvezetu Constructor 2-be, ha meg az adas/vetel feltetele volt, hogy a GS mindorokre kivul maradjon a kivitelezesi szektoron, akkor ott valaki egy nagy ongolt rugott hosszu tavon a cegnek.

Hosszu mondokam, persze nem fog valtoztatni semmin a GS-nel, ha valaki (illetekes) esetleg el is olvassa lehet, hogy nagyvonaluan vegigmosolyogja alapveto nyelvtani hibaimat es egyet legyint, ‘konnyu neki papolni, nem tudja milyen nehez is nekunk a piacon maradni, erosek a versenytarsak…’

Lehet, viszont akkor meg miert van az, hogy meg mindig mindenki konnyezo szemmel meseli a kezdetet az ArchiCAD-nek… ‘a nyolcvanas evekben, batran, a vasfuggony mogul, ezereves rozoga macintoson Bojar es tarsai megalmodtak a jovot….’

‘…20 evvel kesobb meg egy kicsit meghokkentunk…. Azota se tudjuk, hova tovabb.’

Kar erte, meg ertunk hasznalokert.

(a kepen az Uj Zelandi hazunktol nem messze levo szobrocska unnepre beoltoztetve, mogotte meg egyik volt-ugyfelunk tablaja - lehet, folujitjak a muvelodesi hazat, passzol a bloghoz minden szempontbol)

In memoriam: Pista batyam

Alig egy hete, meghalt a nagybatyam. Tulajdonkeppen, ugy kellene irnom, hogy ‘egy’ (vagy egyik) nagybatyam, merthogy volt is, meg maradt is tobb, de ez valahogy tul szemelytelennek tunt.

Temetesere elmenni nem tudtam, bar nemreg jartam arrafele, es latszolag konnyelmuen ide-oda ugrandozom a vilagban, most nem volt hozza ido, penz, energia. Leginkabb az utobbi hianyaban szenvedek, bar az elozok sem arasztanak el boseggel, mostanaban.

El kell hinni, a szandek  amivel nekiultem ime iromany osszehozasahoz nem a sajat kis nyomorhelyzetem ujra-ecsetelese volt, Pista batyam lanyainak meg felesegenek, Margit nagynenemnek szeretnek egy par sort irni, az edesapjukrol, ferjerol, meg ahogy en emlekszem ra.

Uj Zelandon talalkoztam eloszor ezzel a szokassal, a tavozo ember eletet unnepelni, nem csak a gyaszt viselni – igaz, amikor kozelebbi rokonaimat (vagy nagyon fiatalon elhunytakat) bucsuztattunk, a hozzaallast nem mindig volt konnyu elfogadni.

Utolag, volt hogy evekkel kesobb viszont jo volt visszagondolni arra, hogy nem csak a tulelok szomoru gyaszat hozta vissza az emlek, hanem masokkal megosztott regmult tortenetek, szines kis kepeket egy draga ember eletebol.

Szoval, ne vessetek meg, draga rokonok, amikor ime levelem olvassatok, elsodlegesen Emesenek, Bettinek, Boginak meg Margitnak szantam, meg a ket pici unokanak, akik sajnos valoszinuleg mar majd csak keprol emlekeznek a nagyapara.

Gondolok ratok, szomoru vagyok veletek – kozben emlekezem…

Szuleitek eskuvojen reszt vettem mind vendeg, de arrol nem tudok irni, tul fiatal voltam.

Viszont apukatokat kis gyerekkent surun lattam, Horgosra rendszeresen utaztunk, a hat Blazsanik lanybol sokszor majd mind ott volt hetvegeken, (kiveve Anit, a horgosi-londonit) csaladostol, estenkent dultak a nagy kartyapartik, az 5 sogor, abbol negy (az apamon kivul) egyedi, kulonos es szamomra rettenetesen erdekes egymast heccelte hosszan az ejszakaba.

(persze az en apam is erdekes volt, csak nekem kevesbe, akkor);

Orvoskent Pista batyam tobbszor kezelhetet, ket alkalomra emlekszem tisztan.

Evekig jartam Nagytataval Kastel Kambelovacra nyaralni a horgosi folderitokkel (az unokatesok kozul Attila volt meg a legkitartobb ebbol a szempontbol) – egyik szezonban Pista batya volt a tabor orvosa.

Valami csoport jatekot jatszhattunk, nem voltam egy sportos tipus, kicsi a folsos diakokhoz kepest  meg ugyetlen is – elvagodtam, mindket terdem verzett, valami lila/sarga akarmivel gyogyitotta.

Kesobb, mar tinikent, Zentan, Laci batyam biztatasara megnyergeltem akkori kismotorjat es anelkul, hogy tudtam volna, hogy is kellene megallitani – vegig robogtam a salakos utcajukon.

Kenyszer-landolassal vegzodott a dinamikus kiserlet.

Autoval vittek anyuek Horgosra, oda jott be apukatok az ugyeltre rendbe tenni, mindket terdem es konyokom emleket orzi ennek a kis incidensnek.

A ket esett kozott, egy hosszabb ideig, nalunk is lakott Pista batya, orvosi tanulmanyait folytatta Ujvideken, kozben szabadidejeben velunk szorakozott. Andi annak idelyen tanult olvasni, vele gyakorolta a betuket, korcsolyazni is elkisert bennunket a kis Dunara, fekete – nem-cool cipojevel sokat hecceltuk, nem banta.

Meg draga Erika baratnom is emlekszik, hogy egy erdekes figura volt, mindenkibe belekotott (gyerekekbe) mikozben vidaman futyoreszte a ‘Hejj torreadort’.

Idokozben megszulettetek ti is, mar ritkabban jott ossze a csalad, miutan a Nagytata meghalt, valahogy kialudt valami a regi szikrabol a horgosi hazban.

Ahogy nottetek azert talalkozgattunk, emlekszem a ‘Pista batya – nevrol ismert siska style’ (itt haj vagasra gondolok) mai napig megmaradt a csaladi folklorban, az en lanyaim is idonkent azzal jartak hetekig, evekkel kesobb ha egy kicsit megcsuszott az ollo az egyik szulo kezeben.

1995-ben vittem el a ferjem eloszor megismerni a csaladot, Ani/Antiek gyumolcsosenel volt a csaladi buli, a trabiba preselten jottetek csaladostul, oten, Bogi nalad angol szotar volt, emlekszem, majdnem mindenki kivette reszet az ebed utani focimeccsen.

A sogorok korulvettek utana a mit-sem-sejto naiv ferjem, Graham szerint Pista volt az angol tolmacs, vicceket meseltek neki meg kartyaztattak, azzal a ‘szandekkal’, hogy elnyerjek az ossz penzet.

Persze duma volt az egesz, de jo duma, maig is emlekszik arra a napra, meg ha utana rosszul is lett a rengeteg kajatol meg hazilag fozott palinkatol (a nem hozzaszokott angol/skot szervezete);

Azota, azt hiszem mar csak egyszer talalkoztunk, Pista batyam meg en, iden ev elejen, amikor a Dedi halt meg es ha rovid idore is, ismet osszejott a ‘nagy-csalad’.

Amig mi a temetoben voltunk, Pista volt a baby-sitter, 3 dedunokara vigyazott, nem panaszkodott, pedig eleven volt mind a harom!

Tudtam, hogy beteg, de nem, hogy ennyire, par hete meg megtettem parszor az utat az ujvideki rontgen osztalyig, a leleteit vartuk, valamilyen magneses – szurestol.

Masodszor Anival mentunk, utkozben telefonon tarsalogtak (Pista meg az Ani) – ugy vettem ki, jo hangulatban volt (a korulmenyekhez kepest);

Ahogy vegigolvasom ime sorokat, be kell latnom, nem sokat tudok nektek nyujtani mint vigaszt, kedves lanyok Emese, Betti, Bogi meg draga nagynenim, Margit, gondolok ratok.

Tizenkettedik resz….most inkabb a mozaikozasrol….(ismet)

Utolag jutott az eszembe, sokszor mondtam az ArchiCAD-es fonokomnek, hogy repulot probalunk eladni bicikli-vevoknek, akik aztan tologatjak az olcson vett repulot a udvaron – csak mosolyogtak ezen, pedig volt benne valami, mar akkor kellett volna ki-szurni a repulo utan vagyokat es hagyni a bicikleseket az Autodesknek…

A baromi kudarcerzet a ket kirugas utan valoszinuleg annak is koszonheto, hogy kozel 20 evi maganprakszis utan, ennel a ket cegnel ereztem csak azt, hogy igazan elvezhetem a munka minden percet anelkul hogy egy ceg eletenek minden-gondjat bajat nekem kellett vinnem a hatamon.

Aztan az is eszembe jutott a minap, hogy amikor kirugott az ArchiCAD akkor kezdtem en igazan neki a mozaikozasnak, amibol aztan komoly csaladi hobby lett, ma ujaraneztem a filmet amit Orsi es Jeno krealt, nagyon orulnek ha masok is megneznek, mert egy csodamese amit az anyamek csinaltak egy par even at a hazunk korul: http://www.youtube.com/watch?v=HfEr5Rgh5sA

Egyebkent az elso kep amelyik megjelenik az elejen, akkor keszult amikor a Graphiszoftos gyaszbol probaltam kimaszni (a ket szep kezem altal) a ket fa Grahamet meg engem jelkepez – a tukor, barki, aki belenez….

Akit meg kulonosebb erdekelnenek egyes  kepek a mozaikokkkal kapcsolatosan, itt is talalhatok peldak ra:

https://picasaweb.google.com/114033065542183897341?feat=email&gsessionid=I6BHFHz3xUqGMpy50UpCSw

Tizenegyedik resz, Moricka magyarazza bizonyitvanyat…

Panaszkodnak a Magyar olvasok, regen volt mar ‘update’ a velunk  tortentekrol.

Aki FB-os is, az lat ezt-azt, az egyik lany lilara festi a hajat, a masik koncertezik, a harmadik Mikulasra varja az anyjat latogatoba, aki 3 kontinensre tervez menni a kovetkezo par het alatt, mikozben a gyerekeket egyik barat latja el a ferjet meg egy masik par….

Szep kep, mondhatom.

Az vessen meg aki jart a cipomben, csak annyit mondhatok.

Hozzatehetem  azt a szerb mondast, ami szerint ‘ko visoko leti, nisko pada’ (szabad forditasban, aki magasan repul, alacsonyra esik) de maradjunk csak annyiban, kritizalni lehet, de nem hasznos (nekem legalabb is, nem – aki teszi, lehet, hogy annak jol esik, hat valjon egeszsegere);

Ma reggel eppen aramszunet van nalunk (bejelentettek, de elfelejtettuk)  – es csak most veszem eszre mennyire fuggok az internettol barmihez is nyulok. (munkailag, merthat dolgozom, nap-mint-nap attol fuggetlenul, hogy munkanelkuli vagyok,  vagyis ut teszek, mintha – a rosszindulatok kedveert hozzateszem – mert egyenlore barmihez is nyultam HK-I kirugasom ota meg nem sok sikert hozott);

Van meg 3 ora elem-elet a gepemen, ha addig meg nem folok itt a nappaliban, (merthogy aircondi sincs amikor nincs aram) es le nem megyek a medence melle kivarni az aramot (igen, nehez ez a menekult, kiszolgaltatott elet) akkor most megirom a reg beigert ‘hogyan rugtak ki az Archicadesek’ tortenetet, mely megint csak keves embert fog erdekelni, de usse ko, foproba volt a Hong Kong-I esemenyekhez, lehet ez mentette meg az eletem amikor masodszor csapott be a villam.

2004 volt es konszultans voltam az aucklandi Graphisoftban – igaz akkor meg csak Cadimage nev  alatt futott, de foallasban ArchiCAD-et forgalmazott, amellet konyvtarakat fejlesztett a programhoz.

Mielott folvettek volna, majd masfel evig dolgoztam ket ArchiCAD-es epitesz tervezo cegnel (olyan 10-20 fos cegek voltak) es nagyon nem tetszett ahogy a programot hasznaltak. Akkorra en mar reg minden projektem teljes mertekben model-alapon dolumentaltam, reszletrajzokat, csomoponotkat beleertve, ezekben a cegekben meg ugy mentek a dolgok, hogy valaki osszedobott egy korulbelul modelt (tobbnyire fiatal epiteszek) aztan azt szet szabdaltak es valaki mas (rajzolo, szerkeszto) foldolgozta 2D-ben, nemegyszer AutoCAD-ben, jobbik esetben ArchiCAD-ben. A tervezo epitesz ha meg is tudta nyitni a modelt vagy esetleg nyomtatni rola, piros ceruzaval korrigalt, utasitott. A legnagyobb ArchiCAD-es ceg a varosban (40 fos) kizarolag 2D-ben hasznalta a programot a masodik legnagyobb meg ugyanolyan hybrid modszerben mint ahol en dolgoztam. Azon is elamultam, hogy maguk a Cadimage-s oktatok is az utobbi modszert propagaltak, pedig a program egeszen jol mukodott ahhoz, hogy 3D-ben legyen lebonyolitva az egesz project, meg nagy projektek is (peldaul, mielott Aucklandba mentunk volna, terveztem es dokumentaltam egy csaladi/sorhazas telepulest ahol minden 3-d ben volt, vagy arra akasztva – (csomopontok) – lampak, furdoszobai butorok, 4 fajta kulonbozo sorhaz, kulon fajlban aztan osszerakva az egesz telepules - hotlinkelve, azt hiszem 72 hazbol allt – 1-2-3 szobasak voltak);  Nemegy magasepuletet is dolgoztunk fel igy, szinten (kepen latszik nehany 2000 – korul keszultek majd mind vagy nem sokkal utana);

Egy nap, bejelentkeztem a Cadimages fonokhoz (o volt a ceg alapitoja, Grahammel egykoru, 55 eves) – es elmondtam neki, hogy ez igy nagyon nem jo, ahogy ok a programot aruljak, foleg nagy cegeknel, ezert, meg ezert meg ezert… Nem is tudom mi cellal mentem, azt hiszem csak okoskodni, mert nagyon meglepett, amikor a talalka vegen megkerdezte: nem jonnek el neki dolgozni?

Kerdeztem, milyen szerepben? Azt mondta, ‘nekem adja’ a nagy kliensek portfoliojat (Uj Zelandrol beszelunk, tehat a legnagyobb ceg akkor 110 fot szamlalt es az nem volt ArchiCAD-es, utanuk volt nehany 20-40, a letgtobb 10-en aluli), szabad kezet ad, csinaljak azt amit akarok veluk, implementaljak, oktassak, ha ebbol tobb ArchiCAD kel el es jobban hasznaljak mint most, neki megeri kifizetni az akkor eleg magas szenior-epitesznek jaro  fizetesemet.

A rogtonzott intervju vegere behivta a masik fonoket a cegnek (akkor meg azt hiszem nem volt tarstulajdonos – ez fontos lesz kesobb) – egy tolem joval fiatalabb sracot. Regota ismertem ot is, kicsi volt az ArchiCAD-es tarsasag, mindenki ismerte a hasznalokat/ertekesitoket. Campbell egy szuper-kos fiatalember volt (meg gondolom maradt is) epiteszkent vegzett es egybol az ArchiCAD-es viszonteladohoz ment egyetem utan. Jol programozott, matekosan gondolkodott de igazi ‘mezei-tapasztalata’ nem volt.

Nem tetszettunk egymasnak, de gondolom a nagyfonok kedveert belement a folvetelembe.

Par heten belul megvette a ceg egy reszet es tarsigazgatova valt. Reszben ez lett a vesztem.

Reszben meg az, hogy imadtam az allast. Ejjel-nappal azon filoztam mit is kene csinalni, strategiailag, hogyan epiteni a ceget (mintha sajatom lenne, persze nem volt az); Az egyik nagyobbik cegnel kozel alltunk ahhoz hogy egy implementacios szerzodesbe menjenek (egy eves) – prezentaltunk sokat, vitaztunk – de en ugy vettem kreativan… ment a dolog.

Ket bakit elkovettem igaz, az egyik javaslatom az, volt, celozzuk mar meg a kivitelezo cegeket (10 evvel tul korai volt otlet, bar a GS-os Constructor tudtam, hogy letezik) a masik az, hogy ne adjuk el a prgramot olyanoknak akik nem ugy hasznaljak ahogy kell.

Az utobbin mindket fonok ugy folhaborodott, hogy csak na!

Pedig a mai napig allitom, hogy nem volt rossz otlet. Sot, lehet hogy manapsag egeszen maskent lenne allna az ArchiCAD a piacon!

Akar hogy is, 4 honappal a kezdesem utani a kriugas nagyon ‘agyon vagott’, persze nem ezert rugtak ki (azt mondtak) mert nem voltam csodalatos – hogy oszinte legyek mar igazan nem is emlekszem milyen urugyet is hasznaltak – UZ-nak akkor meg nagyon szigoru munkaltatoi szabalyai voltak, nagyon ovatosnak kellett lenniuk, nem mondhattak, azt, hogy nem feleltem meg.

Habar orakon belul 2 ceg is folajanlotta  hogy atvesz (az egyik az ArchiCAD-es ceg) ugyanolyan anyagi feltetelek mellett, ebbe a ‘kudarcba’ teljesen belebetegedtem.

Hetekbe tellett mire valahogy tultettem magam rajta – valahogy sehogy sem tudtam megemeszteni a dolgot.

Utolag valamennyire helyre kerultek a dolgok, a kisfonokkel meg  a beszelo viszony is vissza-allt – evekkel kesobb egy tobbnapos Vico-s oktatast jartunk vegig egyutt Las Vegasban.

Ennek a fejezetnek igazan nem sok ertelme van, olyannyira kizarolag ram meg a sajat kis megbolygatott lelkivilagomra vonatkozik, a szuleim (legalabb is anyu) meg biztosan nagyon jol is emlekszik, hogy par hetet vegigbomboltem ez a kudarc utan. Inkabb azert irtam le, hogy megmaradjon sajat magamnak az emlek rogzitve, igenis az allast szerettem, jol is csinaltam es mar akkor tudtam volna szereny kis magam erejebol lokni a nagy arrogans Graphiszofton, ha engedik.

De, nem igy hozta a sors. Ennek lassan 10 eve. Azota ertek nagyobb pofonok is.

Tizedik resz – anyu masodik szuletesnapja

Lassan egy hete hogy volt, oktober 23-an, nem tudom, megemlekezett-e arrol a naprol amikor 23 eve beesett a garazsnak asott lebetonozott godorbe es ‘csak’ a sarkat torte darabokra, de egyebkent meguszta, azaz tulelte az esest mely halalos is lehetett volna. Nehez volt az az ev, tobbszor mutottek, maga se gondolta, hogy meg egyszer normalisan jarni tud majd, de nem hiaba zold szemu mint egy macska – tobb elettel rendelkezik o is. En minden evben megemlekezem errol a naprol, konnyu megjegyezni, egybeesik az 56-os Magyar esemenyekkel, meg Ujvidek varosnak is nagy-napja, hacsak azt idokozben nem valtoztattak meg.

Valoban egy hete elkezdtem ime blog-bejegyzest, melynek persze igy nyilvanosan keves ertelme van, hisz mennyivel meghittebb lenne, csak neki irni – de hat lusta az ember, hat meg en, sose voltam szorgalmas, onfeju igen, kitarto, de nem szorgalmas a szo-szoros ertelmeben – nincsennek nekem mar nagy titkaim, a jot, a rosszat szepen kitalalom, akit erdekel elolvassa, akit nem, atugorja – aki szeret drukkol, aki nem, az meg nem. Igy volt ez mindig, igy is marad.

Szoval, az a helyzet, itt vagyunk Dubaiban es ‘nezelodunk’. Mar nem ugy hogy varosilag, hanem lehetosegek utan, van is, lesz is, nem hiaba voltunk itt 3 evig, csak epultek kapcsolatok, volt azok kozt olyan is amibol pozitiv eredmenyt is ki lehet meg gyurni.

Lehet, hogy csak felet kapom meg a regi fizetesemnek egy uj helyen, lehet, hogy meg nagy biznisz lesz az otleteimbol, lehet, hogy csomagolunk es masutt kotunk ki meg, lehet, hogy verge megnyilik az igazi lehetosegek kapuja. Tulajdonkeppen, majdnem elvezem ezt a heyzetet amikor szinte barmi lranyba lenghet az oramutato.

Ma peldaul Abu Dhabibol autoztunk Dubai fele es Graham-nek megjegyeztem, mennyire furcsa volt itt regen minden, es most mennyire otthonias. Eszre se vettuk, mikor valt azza.

Ezt kell unnepelni.

Bar a teljesen feketebe oltozott holgyektol tovabbra is tartok, nem az oltozekuk miatt, inkabb annak az agressziv lecsapasnak az emleke el meg bennem amikor egy stadioni eloadas utan Graham sikeresen egy ilyen noszemely ele ugrott ki az autonkkal a parkolobol es az olyan ricsajt csapot ebbol kifolyolag a csaj hogy csak ugy zengett a parkolohaz. Maig is megmaradt bennem annak a felelemnek az emleke, hogy mire hazaerunk rendorauto all a hazunk elott es legjobb esetben ‘csak’ kipakoltatnak az orszagbol.

Persze, mindez konnyebb lenne elviselnie joanyamnak (meg valamnnyire nekem is) ha nem lennenek ateenage koru  lanyaim draga baratnem nyakaba varrva Nemetorszagban – de trukkosen mar ezen a rettenetes lelkiismeret-furdalason is szepen atragtam magam – nem inditottam am utnak oket Juliska/Jancsika mese szerint az erdobe, a baratnom ajanlotta a segitseget , ellatja oket, mintha az ovei lennenek, meg ha durca, hallatlan tinik is neha.  Sot, sokszor is.

Jo-magam is tudom. Segiteni jo.

Elfogadni segitseget sokkal nehezebb. De neha kell. Ettol kerul jobban egyensulyba a vilag.

Ugyhogy joanyam, most fogadd el, hogy ez van. Persze, tudom en is hogy ‘svakog gosta, tri dana dosta’ – de ez most megint csak van, ahogy van. Majd alakulunk. Napok kerdese, esetleg hetek, sokaig itt ugysem tudjuk huzni mi sem, hat akkor majd lepunk. Hogy meRre? Ki tudja?

Vegul is megvan a sajat erteke/szepsege annak a tenynek is, hogy az ember sehol sincs igazan otthon, es egyszerre megis tobb helyet taja annak a vilagon.

Milyen rettenetes volt amikor a godorbe estel, hetekig nem tudtal aludni a fajdalomtol, milyen rettenetesen jo, hogy ugy estel, ahogy estel es nem a nyakad torted akkor, hanem itt vagy 23 evvel azutan is, immar dednagymamakent.

Hogy evet veszitenek a lanyaim? Lehet, hogy az lesz a vege. Lehet, hogy egy eletre hibaztatnak majd azert amit veluk tettem (meg dragajo ferjem is folhanyja a mai napig szuleinek hogy 15-evesen varost valtottak es neki uj iskolaba kellett mennie) – De igazan, elobb utobb sajat felelosegukke kell hogy valljon az, amit elernek, vagy eppen nem.

Ha en vissza tudnam tekerni az egyetemi eveimet, en maskent csinalnam?

 Egeszen biztosan. De nem tehetem, hat azon mar kar szomrokodni.

Ezekbol a csemetekbol is lesz valami, emlekezz csak arra, hogy hulyesegeimbol kifolyolag, Zsuzsi haromszor kezdte az eslo osztalyt anno – es csak helyrejott.

Aki akar, az tud. Elobb – utobb. Meg amikor a beka feneke alatt is van, mint mi, es mas emberekre van raszorulva.

Egyebkent, irta is a joanyam, hogy ezek a dolgok annyira nem is ujak neki, hisz a leirt esemenyekett tobbnyire atelte velunk (amit regebben irtam  a blogon) – csak azt nem erti tovabbra sem, mire jo a szelel-szembeni harc aimat vivnk (hogy maradjuk egy relative udvarias hasonlatnal) – miert nem tudok tullepni es elore lepni. Egy ‘rendes’ munkalyelyen maradni.

Nem fogod elhinni, draga anyukam, de ez tenyleg nem konnyu, meg ha tudatosan akarnam sem lenne. Egyszeruen, az en munkahelyemet amire elvileg palyazhatnek, meg nem talaltak fel.

Egy szenior epiteszhez (25 eves tapasztalattal) tulkepzett vagyok menedzsmentben, viszont model-alapu minosegellenorzes hivoje vagyok, ahhoz meg el kene felejtsem azt amit modellezesrol igazan tudok es hagynom hogy fel-analfabeta emberek csinaljak helyettek a mukat.

Ugyfeleket kene ugy kepviselni, hogy kozben nem az o javukat szolgalni, csalni, hazudni, ha nem is fekete-feheren.

Persze, a is konnyu, hogy az ember ‘elvben’ tiszta marad – a cel amit en hajszolok az olyan (igazi) biznisz, mely penzt is csinal de becsuletes is, valamilyen legalapvetobb becsuletes szinten, talan a regi kocsmaros osszulok vere jon ki belolem, ebben is.

Tehat, ket ut all elottem (mint a regi ‘tapei’ nepitancban) vagy elfogadok egy feles munkahelyet vagy csinalok magamnak egy igazan jot, es a tortenelem (legalabb is az enyem) azt mutatja, hogy egyik sem egy idealis megoldas mert vagy penz nincs vagy elegedettseg a reszemrol.

Es meg csak ebben sem mondhatom hogy baromi egyedi helyzetben vagyok, nem egy muvesz allt ugayigy ket ut elott hasonlo kerdessel. Sot, meg csak muvesznek sem kellene minositeni az illetot, tehat, mindennapi jelenseg, el kell fogadni, sokan masok is hasnlo donteseket hoznak, nap-mint-nap.

Szoval, draga eddesanyam, ne idegeskedj rajtunk tul sokat, idestova (lassan) 4 eve harcolsz egy egyre jobbal leepulo beteg ember eleteert, mikozben te is aploasra szorulnal, ha oszintek lennenk.

Segiteni jo, de neha el is kell fogadni masok segitseget.

En most elfogadom, azt, hogy draga baratnom anyaskodik ket flegma lanyom folott, ha a helyzet forditva lenne, talan en is eleg rendes lennek ahhoz, hogy a helyemet alljam. Ha meg nem, tobben mondhatjak a szakmaban hogy eppugy anyaskodtam folottuk amikor nehez helyzetben voltak meg ha nem is ugyanilyen modon, de vegigorditootam mindenkit a vezerigazgatotol kezdve azert mert valakit nem ugy kezeltek, ahogy kellett volna. Az is valami.

Es te igazan nyugodt lehetsz, hogy barmikor valaki rad szamitott, ott voltal.

Nyugi.

Kilencedik resz es megint a maban vagyunk… Visszajott a macska, reszkessetek egerek …

A nehany nappal ezelorri angol ‘blog-updated’ fogom itt most szabadul-forditani magyarra meg az olvasotaborra szabni egy kicsit… megigertem (a kepek ugyanazok);

Tobbszor koltoztunk varosbol, varosba, kontinensrol, kontinensre, mar nem is tudom pontosan hanyszor kezdtunk mindent elolrol.  Ilyenkor azert kiderul, hogy barmennyire is a beka feneke alatt van az ember egy ilyen uj kezdesnel (mi is most a telefonszamom? Hol is van a sarki bolt? Melyik oldalon vezetunk, ha vezetunk? Hany napig is birjuk itt ki ezzel a kis penzzel?) – valamilyen fajta ‘tortenelem’ uszik az emberrel,  az elobbi helyrol az ujabbikra, es bar sokan (kozel 90%) csak fintorognak a tortenteken melyek korulvesznek, valahogy mindig elobukkannak a segitok, a rajongok, a megertok… Nincs baj.

Viszont, konnyebbek lennenek ezek a nullarol valo ujrakezdesek, ha nem lenne az az erzesem, hogy mindegyiknel valaki olyan esik aldozatul aki egyaltalan nem erdemli meg, csupan velem valo kapcsolatabol eredoen esik a csapdaba.

Amikor Uj Zelandon veszett oda pocsekul mindenunk (nem volt ez elso ujrakezdes – talan mar a harmadik) de az elso igazan le a nullara. Hazudok, mert nem a nullara estunk hanem egy fel millo dollaros tartozassal a banknak (de ebbe most nem megyek bele) – megpedig legjobban azert mert az UZ-I epitkezesi ipart akartuk alapvetoen megvaltoztatni (es nem csak kozgazdasagilag voltunk hulyek) – kb 4 eve, akkor 2 ‘aldozata’ volt az esemenynek.

Az elso volt a joapam. Miutan mindket hazunkat es kereseti lehetosegunket elvesztettuk, en a kozel keletre mentem munka utan a szuleimnek vissza kellett koltozniuk 9 ev utan Szerbiaba.

Apam heteken belul lebetegedett, azota sem epult fol, nem is fog. Erre persze mindenki azt mondja, mindez ugyanugy megtortenhetett volna, ha ott marad, es ez egy nagyon logikus erveles – az en fejemben, a ketto, osszefugg. Ha marad, lehet hogy tovabb olyan (regi) mozaikos, morgos, de ertelmes, nem agressziv, marad.

Aztan volt a Barbara , 19 evesen mar nem johetett velunk az Emiratusokba mint csaladtag,  ottmaradt, (Uj Zealandon) vele meg eppen az volt a baj. Csalad nelkul, egyedul, tanulni is probalni, kozben dolgozni hogy megeljen, szomoru kis hervado virag lett belole, egyedul, a vilag vegen…evekbe tellett mire helyre allt.

Most mar jol van. Melbournban, sajat laban megall, eros, magabiztos. Mondhatjuk jot tett neki az egesz ugy, akkor sem nem tudok szabadulni az erzestol, hogy en egy lassabb, gyengedebb folnovest kivantam volna / terveztem szamara.

Nem volt a 4 evvel ezelotti ujrakezdes  jo lecke szamomra egyertelmuen, hisz megint csak belevagtam rizikus uzletekbe, sot most mar nem csak helyi szinten (peldaul Uj Zelandon) probaltam rengetni az epitoipart hanem globalisan.

Milyen az a szulo aki igy jatszik ‘felelotlenul’ amig meg mindig ket tizeneves gyereke van a gondja alatt.

Ilyen (mint en); Szoval meg az Emiratusokban elkezdtem egyre nagyobb cegek legmagasabb vezetoseget maceralni kellemetlen kerdeseimmel esert munkahelyem mindig a levegoben logott.

Nehez elhinni, hogy Hong Kongba nem hasonlo cellal mentem, de nem, oda tenyleg trukkosen csaltak es ‘jo kislanykent indultam’ de hat ahogy fordult a kocka (azaz nem tancoltam az o zenejukre) ugy mergesedett el a helyzet.

A Gammonceg  gyorsan vegett vetett a dolognak (azaz ok ugy remelik, en meg nem tartom ime szakaszt befejezettnek, de errol majd maskor, tobbet);

Szoval, folulirott rizikus jatszmak kovetkezmenyekent  par napja, szinte teljesen penztelenul osontunk ki Hong Kong-bol Grahammel – miutan ket ‘apro’ tizeneves csemetenket egy draga bratnom karjaiba kuldtem (tobb-eletre elkotelezett mar megint!) a vilag masik, hidegebb reszere.

A kovetkezo paragrafus igazandibol a ket lanynak irodott, de megprobalom leforditani, mert lehet mast is erdekel:

A kamasz evek trukkosek, barmely korulmenyek kozott, kihivasokkal vannak tele.

Az elmult harom evben a draga magan-iskolak sajnos minden erejuket beleoltek, hogy rettegtessenek attol a lehetosegtol, hogy nem ugy vegeztek tanulmanyaitokkal, meg ott ahonnan a legjobb jovo nyilik a szamotokra.

Ezert nagyon is megertem, ha ugy erzitek, kijatszottam veletek, amikor konnyelmuen kezeltem legutobbi munkahelyem es olyan gyorsan kirugtak hogy par nappal az uj iskola kezdete utan, ismet lepnetek kellett, meg nagyobb bizonytalansagba es ezaltal egy ujabb atlephetetlen akadalyt tettem iskolaztatasotok befejezesehez.

A teny az, hogy vilagszerte az egyetemek ma mar igazaban ‘csak’ uzleti vallalkozasok, szinte tobb pnzt koltenek marketingre mint arra hogy minoseges programot nyujtsanak, nehezen vehetem fol a versenyt mindazon intezmeny kampanyaval, szinte mindnek a kozponti temaja az, ha nem velunk tartasz, nincs jovod.

Nyugi csajok, minden rendben lesz.

Bizzatok bennem. De csak mertekkel, ne ugy hogy majd en mindent elintezek helyettetek.

Eleg erettek vagytok ahhoz, hogy belassatok, neha igenis meg kell pockolni a hatarokat, a keriteseket, melyekkel korulvon az elet.

Elvezzetek a vendegszeretet amit feletek nyujtanak de ne viselkedjetek ugy, mintha udulesen lennetek.

Ne essetek panikba, de ne legyetek tul konnyelmuek sem.

Tanuljatok, kutassatok, baratkozzatok, okuljatok.

Tudom, nem altalanos elvaras hogy 15-17 evesen felnott fejjel gondolkozzatok, foleg hogy egy feher ‘kozeposztalyu’ csaladbol szarmaztok.

Sajnalom, de ez van.

Ne erezzetek magatokat helyzetetek aldozatanak, inkabb mint akinek egy uj lehetoseg adodott;

(tanuljatok meg fozni, legalabb az ahitatos Magyar tyukhuslevest – itt az alkalom!)

Szoval, egyenlore nem vagyok hajlando aldozatositani a lanyaim, viszont egy teremtmeny majdnem hogy biztosan azza lett.

Mishmish, a macskank. Harom evig volt a mienk (vagy lakott velunk) amig Abu Dhabiban eltunk.

Nem vagyuk mi egy kutya-macska-barat fajta csalad , Mishmisshel megis jol kijottunk.

Addig, amig be nem jot nekem az ‘allom-allas’ HK-ban, amikor aztan meg kellett valni Mishmish-tol.

Szomoru egy eset volt, bar az is lehet hogy sokkal jobb csaladba heyezte at a macska-ujarahazalo szervezet. Ha utobbi tortent meg, akkor sajnos a macska-szenvedeseit es lelki bantodasait aligha irhatom anyagi-kielegitesi elvarasaim koze, egy efajta okirat elkeszitese tervemben van, termeszetesen volt munkaadomhoz cimezve.

Szerencsere egyeb ‘fajdalmaim’ karosodasaim es a bizonyos ceg negative mahinacioi sokkal konnyebben bizonyithatok, mint egy macska hangulatanak pozitiv illetve negative jellege, hat majd azokra oszpontositok, amikor erre kerul a sor.

Ettol fuggetlenul, a mcskara emlekezve – akit/amit ugymond folaldoztunk eme ‘alom/allas’ elvalallasa reven, meg a koltoztetok megjelenese elott, Grahammel elohalaszattam a Mishmish mozaikot (meg Abu Dhabiban csinaltam) a tobb mint 60 kibontatnaln dobozunkbol (az elozo koltozkodesbol kifolyolag es a gyors kirugasnak koszonve meg kupacokba alltak a dobozok a miniature lakasban);

Egy tipikus kinai, csikos kocka/szatyorba csomagolva, mindket oldalrol parnakkal kitamasztva vegiggcipeltettem a mualkotast szegeny ferjemmel a Hong Kong-I vilaghiru metro hallozaton (egyeb csomaggal egyutt) es elhoztam ajandekba egy jobaratnak, aki itt az Emiratusban ideiglenesen otthonaba fogadott.

Egy par nyarral ezelott o vigyazta az igazi Mishmisht amig mi nyaraltunk  - jo haverok lettek, hat a kep, relemlem jo kezekbe kerult, meg lesz becsulve, a macska meg megemlekezve, idonkent.

Lehet mindezt egy ‘ures gesztusnak’ venni, nekem az elet lassan csak gesztusokra bomlik.

Jokra meg rosszakra. Szerencsere meg mindig tobb jot latok, mint rosszat.

Addig jo az elet.

Nyolcadik resz, lepunk Wellingtonbol.

Ami azt jelenti, hogy 10 eve Uj Zelandon vagyunk es 2003-at irunk– most mar 7-en (mint a gonoszok, sokszor hangoztattuk) – anyu apu, Graham meg en, no me a 3 csemete, legfiatalabb Ella, 5-ot toltotte, iskolakezdes ideje UZ-on.

Az utolso 2-3 ev nehezkes volt, par honap lefolyasa alatt anyu elvesztette hugat (betegsegben), Graham occset (autobalesetben).  A ceget a varosba koltoztettuk, nagyobb munkakat is kaptunk mar, irodahazat ujitottunk fol, egy masikbol kollegiumot alakitottunk a harmadik melle toldottunk egy vendeglot. Volt jocskan hely az uj irodaban, hat az utolso evben egy Termeszettudomanyi (Science) iskolat is alapitottunk, delutanonkent Graham tanitott 5-8 fos gyerekcsoportoknak erdekes dolgokat. Nem egy anyuka is vegigulte ezeket az orakat. Miden jo volt, csak megelni nem tudtunk a ket cegbol, hiaba dolgoztunk ejjel-nappal. Nem panasz ez, mert vegul is volt aki meg tudott, tehat valamit nem jol csinaltunk.

Hozzateszem, egyikunk se sporolos tipus, sajnos – ami nem azt jelentette hogy mindenfele hulyesegre koltottunk ami penzunk volt (meg nem volt) hanem jarattuk a gyerekeket zongoraorakra akkor is amikor nem futotta ra, meg nyaralni is eljartunk evente, bar csak lokalisan es tobbnyire satrasan, meg teniszeztek a lanyok meg baromi nagy volt a hazra a reszlet….

Szerencsere anyu csoda-sporolos meg semmibol tudott fozni hetunkre, hat megvoltunk.

Ami igaz, igaz, volt egy ugyfelreteg (allami) ahova nem tudtunk bejutni, barmilyen joke s/vagy olcsok voltunk. Lassan kezdtem rajonni, hogy a korrupcio-nelkuli UZ-ban is vannak bizonyos tornenyek meg athatolatlan barrierak.

Ebben a 10 evben tortent egy nagy valtozas UZ-on amit szinte senki sem (akart) eszrevenni. Az arak tobbszorosere nottek, legjobban a haz ‘arak’, fizetesek viszont maradtak ahol voltak. Azota is alig mozdultak (a fizetesek), meg a haz ‘ertekek’ sokszor tizedszeresre nottek;

Akinek volt haza, es ebben az idoben szinte mindenkinek volt, meg allando munkahelye nem nagyon foglalkozott az eletszinvonal latszolagos csokkenesevel, adott-vett egy-ket hazat es a kulonbsegbol toldotta amit a fizetes nem adott meg. Vagy el sem kellett adni a hazat, csak folbecsultetni, es a bank szaladt az ujabb kolcsonnel.

Mi is beleestunk ebbe a csapdaba, azzal a kulonbseggel, hogy mi mindent a biziniszbe nyomtuk – de meg igy is ugy mentunk el Wellingtonbol hogy a haz nagy resze ‘elvileg’ a mienk volt.

Az ArchiCAD-AutoCAD versenges is ekkora mar erdekes volt, erdemes egy kicsit belemenni, mert a 2000 eves elejere mar nagyon kulonbozott a fejlesztesi modszeruk is, meg ahogy a programot arultak (legalabb is UZ-on). Az ArchiCAD az azt tudta, amit igert. Egy realtiv stabil, 3D-es tervezo program, mellyel rajzokat is szepen le lehetett gyartani. Olyan epiteszek, akik szoloban dolgoztak, vagy kis cegekben ahol mindenki mindent csinalt, szerettek. Az AutoCAD-esek meg nyomtak a dumat, hogy ‘gyonyoru es gyors 2D rajzokat csak AutoCAD-del lehet kesziteni’ – es celoztak az idokozben megjelent ‘CAD-manager-t’ kozepes/nagyobb cegeknel, vagy a lusta epiteszeket akikett nem erdekelte az epulet teljes megoldottsaga, hanem hogy minel kevesebb energiaval, minel tobb rajzott ki tudjonak k adni a kezuk alol.

Ket nagy kerdes volt orokos tema a szakmaban: milyen vonal vastagsagokat kell hasznalni mihez, meg miert olyan ‘nagyok’ az ArchiCAD-es fajlok.

Bar, utolag visszanezve ezekre az evekre, az is fontos volt, ki volt a viszontelado. Az Albert (az ex Holland wellingtoni disztributor) peldaul jomaga is tervezett, rajzolt, tehat fulig volt a technikaban. A fo disztributorok Auckland-ban (akikre majd kesobb bovebben kiterek) mar kevesebe voltak hands-on,  latvanytervek erdekeltek oket jobban, kezdtek huzni arrafele, egy ido utan alakitottak is egy alvallalatot.

Peldaul, ha az Albertot kerdezted, lehet hogy mar ebben az idoben azt ajanlotta a hasznloknak, hogy ne szakitsak el a metszet-rajzokat a modelltol (en mindenkepp ennek a strategianak a hive voltam mar akkor is) meg az aucklandiak azt tanitottak, hogy igenis, minimalisan kell csak modellezni, kimasolni a metszetrajzot es folsminkelni hogy elerje az elvart rajzesztetikat.

Hatarozottan allithatom, hogy ekkorra mar profi ArchiCAD-es voltam, hiszem nem csak terveztem, modelleztem, rajzokat adtam ki de szinte minden mast is en csinaltam a cegben. Graham volt a marketinges – egyem meg a szivet utolag is, ahany szaz embert ‘hidegen’ folhivott, meg a penzbehajto (masik ‘hallas’ feladat);

Szoval, 10 evvel erkezesem utan meguntuk az egeszet egy kicsit es ugy dontottunk, regisztralt epiteszkent  (en) tanarkent (Graham) Aucklandban probalunk szerencset. Folfuggesztjuk a ceget Wellingtonban (miutan egy csunya, honapokig elhuzudo nem fizetos fejleszto ugyfelunkkel megszakitottuka kapcsolatot).

Folmentem eszakra, megintervjuztak 3-helyen, mire hazaertem a repulovel megvolt a munka ajanlat. Graham-nek is nemsokara.

Egy par stabil ev jott, amig ki nem rugtak a Graphisoftbol (akkor meg Cadimage-nek hivtak) es ekkor tortek ossze eloszor szakmailag a szivem. Patetikus, de fontos.

Igaz, ahogy igy olvasom az egeszet, nem tul erdekes egy tortenet, nem is nagyon kulonos bar egy igencsak exotikus hekyen eltunk, sot az sem biztos, hogy azt a minimum celt eleri, ami miatt belekezdtem, hogy a szuleim (legalabb is a joanyam) jobban megertse, miert valasztottam minden leagazasnal a ‘B’ utat, legalabb is szakmailag.

Igenis, miutan kijutottam UZ-ra es ‘ratalaltam’ draga ferjemlre, lehetett volna egeszen nyugodt eletunk. Valami mindig hajtott valami fele, meg most is nehez leirni mi is az, eleiben az volt, hogy nem tudtam beilleszkedni a szakmai elitbe, utana meg amikor igen, akkor elkezdtem valami nagyobb idealokat hajszolaszni, utolerni magam a tanulasban, a szakmaban mindenben amit elszalajtottam meg kozben gyereket is nevelni, szuloket is segiteni meg valami onbizalmat kialakitani.

Nem egy konnyu feladat-csomag. Nem csoda, ha szinte minden teren alul maradtam egy kicsit.

Ma van a joanyam szuletesnapja, nehez elhinni, hogy 73-at tolti, de mi is, a gyerekek is nagyon sok szeretettel gondolunk ra!.

(egy regebbi keppel)

Hetedik resz – vegre a Graphis tortenet, legalabb is az elso resze.

Eltokeltem. Addig nem megyek aludni (pedig mar majdnem ejjel 11-van) amig ennek a Graphisoftos historianak legalabb az elso reszet meg nem irom. Nem sokat fog erdekelni mert specifikus tema, viszont olyanyira beleszovodott az eletembe, hogy reszletesen meg kell irni. Es olyan nagyon Magyar –jo oldalarol nezve is, meg a kevesbe jo-bol is, hogy mar csak azert is erdemes belemenni.

Szoval, amikor Grahammel eloszor megalapitottuk a kis cegunket, korulneztunk a varosban, milyen programot is vegyunk. Mindkettonknek volt szamitogepe de egyik sem eleg eros ahhoz hogy egy komoly programot futtason, hat egy-ketto kiderunlt legalabb 20,000 dollaros beruhazassal kell kezdenunk, a gepert, a programert meg egy A3-as printerert (irtam mar elozoleg, abban az idoben olyan 200 000 dollaros ertekben volt a hazunk, egy kezdo epitesz evi 50 000-et keresett, nem kis penzrol volt szo);  AutoCAD-et ismertem tudtam hasznalni, ArchiCAD-et lattam egy ceges bemutaton. Vegigjartuk a viszonteladokat.

Az AutoCAD-esek egy-ketto leraztak bennunket, kis-hal voltunk, nem erdekelte oket az uzleti lehetoseg. Az ArchiCAD-es viszontelado, aki abban az idoben egy ex-hollan bevandorlo, Albert volt, nagyon is kedvesen fogadott es egy komoly bemutatot tartott. Es eltartott, emlekszem, akkor meg szoptattam Zsuzsit, nagyon kestunk a vacsorajaval (csak ugy megjegyzem);

Albert egy erdekes muki volt (azaz meg van, gondolom, bar idokozben megvettek a ceget, aztan meg ki is rugtak, de ez tob mint 10 evvel kesobb tortent); A legerdekesebb az egeszben az volt, hogy az ArchiCAD (ez volt az alapprogram) melle, lehetett venni ket kulon programot is, az egyik volt az ArchiSite (terepmodellezeshez) a masik Artlantis (latvanytervekhez rendelezo program);Volt a Graphisoftnak egy akcioja, ha vettunk egy ArchiCAD-et, valaszthatttunk a ketto pot-programbol egyet ingyen.  Nagyon elesen megmaradt az emlekezetmeben, hogy Alberttal sokaig alkudoztunk, az egyik 950 dollaros volt a masik 1050, Albert mindenkepp a 950-est akarta adni ‘ingyen’. (merthogy a masikat megvettuk volna)  Rohejes volt, de ez volt Albert. Az evek folyan meigsmertem, megkedveltem.

Az ArchiCAD-hez sosem az vonzott, hogy egy Magyar program volt, hanem hogy 3D-s. Bar az AutoCAD is 3D-s volt, szinte mindenki csak 2D-ben hasznalta. Igy is, majdnem egy egesz evig mindket programon dolgoztam parhuzamosan, merthogy az AutoCAD-en gyorsan tudtam rajzokat kesziteni, az ArchiCAD-del meg mar akkor is komoly 3D-s latvanyterveket lehetett csinalni, de alapveto rajzokkal gondjaim voltak

Kb ket evre ra kezdett igazan beindulni a ceg, egyszerre harom hazat terveztunk, ekkor dontottem, a fenebe is a ketszeres programmal, mostantol csak ArchiCAD-ezek es csak 3 D-ben. Nem gondoltam, hogy ez akkor olyan nagyon kulonos hozzaallas lett volna, hat azert vettem a programot. (evekkel kesobb jottem ra, hogy mennyire az volt); Kozben kiderult, hogy volt UZ-egy csodabogar ArchiCAD-es fejleszto aki mindenfele konyvtarakatt talalt ki (peldaul ablakoknak, ajtoknak, lepcsoknek stb) – neki koszonve mar a kilencvenes evek kozepen szinte minden hazam teljesen meg tudtam 3D-ben modellezni. Ez jo volt mutotgatni, de meg jobb volt amikor az igazi mafiozo kivitelezokkel kerultem szmben, akik minden rajzomon nagyitoval mentek at, hogy megtalaljanak minden hibat, amit aztan megfizttettek vagy az ugyfellel vagy akar velunk direct (ilyen is volt);

Gyorsan kellett tanulni, epitekezesi adminisztraciot vezetni, tervezni, rajzolni, valahogy profitabilisa vallni, harom apro gyereket nevelni,… Belementunk egy uzleti kapcsolatba egy masik epitesszel, eloszor mukodott, aztan nem. Veszitettunk, mindketten. Penzt is, energiat is, de aztan ujra kezdtuk, azaz mi folytattuk a megkezdett hazzakkal, a harom haz meg 2 telepules (22 hazas meg 89 hazas) meg mi egymas.

Grahammel ejjel-nappal dolgoztunk de nem haladtunk semmire, meghalt anyukaja idokozben, az oroksegbol epitettuk a mutermet ahonnan a ceg mukodott. Igy is mindig tele voltunk adosagokkal, a legtobb a ‘hazon kotott ki’ azaz bar a haz erteke nott, a mi reszunk csokkent – valmit, valahogy nagyon nem jol csinaltunk. Realisan nezve ket nagy bakit kovettunk itt. Eloszor is, nem kellett volna sajat cegbe kedeni, ha mindketten maradunk akar alapveto – relative alacsony szintu allasunknal (rajzolo/epitesz + kozepiskolai tanar) lassankent kifizettuk volna a hazunkat, 1-2 berbeadhato lakast is vehettunk volna. Masodszor, ha mar belementunk az egesz maszekolasban az AutoCAD-es cegnel kellett volna maradni.

Ha hiszitek ha nem, barmennyire is tevesek voltak a lepeseink, nem bantam meg, egyiket sem.

Folyt kovetkezik (a kepen Zsuzsi, kb amikor az elso ArchiCAD-et vettuk).  A szek egyebkent megjelent a blogon nehany nappal ezelott. (Zsuzsi mosrt 17 + eves);       

      

Hatodik resz, a Graphis story…(lett volna)

Megigertem par napja, aztan elmaradt pedig egy jo mese, meg ha egy kicsit bele is kell mennem  a reszletekbe es egy kicsit muszakias is lesz a tortenet.

Szoval, valamikor a 80 –as vege fele megalakult a Graphisoft Magyarorszagon. Nem  irom le az egesz hivatalos tortenelmet, biztosan letezik egy aranyszelu-kemeny kotesu konyv a Bojar Gabor konyvespolcan mely pontosan atdatja az utokornak az elso lepesek leirasast.

En valamikor 1993 korul talalkoztam eloszor az ArchiCAD-del, lehet, hogy kesobb volt, kozel Zsuzsi szuletesehez, 1996-ban. Addigra mar nagyon jol ismertem a DOS-es AutoCAD-et  ami szinten nem volt akami, merthogy komolyan modelelezett 3D –ben .

Amikor vegleg foladtam az utolso ‘hivatalos’ munkahelyem, a ket kisebbik gyerek szuletese idelyen, Graham-mell nekilattunk egy szabalyos (es legalis) epitesz program megvasarlasanak.  Ekkor mar megvolt Zsuizsi, igaz epphogy, par napos.

…es most itt felfuggesztem a Graphisoftos meset, bar igerem a vegire jarok meg, csak megint egy surgosebb beszamolo allja az utjat, hat itt van ni:

…Szoval, lepunk. Megvannak a repjegyek. A ket lany Erika iniciativajara (meg gondolom az egesz csalad hozzajarulasanak koszonve hiaba, tele van ferfiaval a csalad!) Frankfurt fele veszik az iranyt 17-en (Andi szuletesnapja, melesleg);  Erdekes lesz a nyelv-dolog, gondoltam folajanlom Erikanak rendezzen egy folmero vizsgat a lanyok erkezesekor, mindenki szamara, angol, nemet, sz/h es Magyar nyelvtudasbol es aztan ismetelje meg ugyanezt a tavozasuk elott es megnezzuk ki haladt legtobbet, melyik iranyban. En a Josip Magyar nyelvismeret fejlodesere tippelek!

Graham meg en 18-an utazunk, Dubai fele. Elotte meg felugyelnunk kell az ossz cuccunk ujra csomagolasan (milyen jo, hogy csak a csomagok felet bontottuk fol) es elszallitasan. Rendes volt a csajszi a szallitocegnel, folajanlott egy honap ingyenes tarolast itt HK-ban, mert ha ugy erkezik a cucc Dubaiba hogy meg nincs munkavizumunk akkor vamot kell fizetnunk egy kontejnernyi ertektelensegert amit kb 2 honapja szallitottunk ki ugyanez orszagbol. Logikus.

Kozben a repjegyekkel megerkezett az uzenet, hogy az orszagot nem igazan hagyhatom el amig ki nem fizetem az allamnak az adot, ami ugy nagyon realis, csak a gond az, hogy az itt levo 12 het alatt mi kifizettuk tobb mint 300 ezer HK dollart (no leirom Euroban, ha ugy konnyebb: kb 28.6 ezer euro), es ez igencsak megette a ossz penzunket, mert hat iskolat, lakbert itt elore kell fizetni attol fuggetlenul, hogy az embert 12 heten belul kirughatjak.

Ugyhogy elvileg nem hagyhatom el az orszagot mert a kb 10% os adot a 4 honapos fizetesemre keptelen vagyok kifizetni, viszont vizumom van meg majd egy evig – hat elvileg elmehetek es megkereshetem meg visszajohetek es kifizethetem. Mert hat, ez a terv egyenlore.

Racionalis egy terv, ettol fuggetlenul kiboritott az egesz (pedig igyekeztem nagyon nem kiborulni) hiszen a ceg ugy ‘lokott bele’ a 300 ezres HK$-os kiadasba hogy nagyon is joll tudta, hogy kiteszi a szurom, hat ez az en ‘konyvem’ szerint egyenesen csalas, ugyhogy az utolso nehany napba beiktatok meg egy par tuntetest ezen teman.

Kozben ma kaptam egy eskuvoi meghivast Indiaba, ettol aztan nagyon elerzekenyultem. Egy volt ‘munkasom’ (kollegama nosul);

Az utobbi tuntetes legjobban azert bosszant mert mar nagyon probaltam ‘elore’ tervezni es pozitiv business terveken dolgozni, de hat bizonyos dolgokat csak nem tudok lerazni.

A hangulat a csaladban turheto.

Jo fejek a csajok, Grahamrol ne is beszelve.

Szurkoljatok  nekunk!

Otodik resz.

Anyu hazament a korhazbol – nem sokat tudok, annyit hogy ‘jol van’.

Nalunk ez barmit jelenthet.

Mi meg dontottunk.Lepunk. Nem nyavalyogunk tobbet, voltunk mi mar rosszabb helyzetben is (mondja G – en nem egeszen ertek ezzel egyet, meg vitazunk a teman egy kicsit); Nem allok el a haboruzastol, ne adom fol a harcot (barmennyire is hulyenek tunik szinte mindenkinek) csak ‘atsorolodunk’ egy kicsit.

Draga Erika jovoltabol orokbe fogadtatjuk ideiglenesen a lanyokat Nemetorszagba – mi meg irany Dubai, aztan tovabb a titkos tervekkel (van boven);

A nagy fordulat onnan jott, hogy az este ucsorogtem a gepem elott szomorkasan es a barna szek fele vetettem a szomorkas pillantasom (kepen lathato, a szek nem a szomorkas pillantas);

Nem vagyok egy vallasos teremtmeny inkabb tulviragzo fantaziamnak koszonhetem, hogy a nemreg elhunyt nagyanyam kepzeltem el ebben az egyebkent is csaladilag kedvelt szekben ulni;

Font valahol a menyorszagban, mert hat olyan nincs, hogy o ne a menyorszagba keruljon, a pokolbol mar reg kiloditottak volna ugy rendbeszedett volna ott mindenkit.

Azt is elkepzeltem,  #hogy amig lenge baranyfelhok ringatjak a mama szeket egy csapat angyalka festegeti kezen/laban a kormeit (meg kilencvenen felul is szerette az apolt kormoket), szinkronban egy fodraszcsapat csavarta a dajert, immar ritkulo de me mindig apolt hajan.

Keso ejjel volt mar – munkanelkulisegemben az ido 6 oraval tolodott nalam (delben kelek, ejjel 2-3-kor fekszem) – nagymama szepitkezett a menyorszagban, mogotte ott lobogott nagytata faliszonyege (ez egy kicsit furcsa, hiszen a kepen szepen latszik hogy e kezimunka felig ossze tekerve tamasztja az ablakot) – a manikur/pedikur/friezermunka kedvenc allolampam megvilagitasa alatt tortent.

Ez is kicsit tulzas, hiszen bar a talpazat a bizonyos szek mellett all (es lebeghetett a mennyben is) a koronaja a haz masik vegen van, egy csomo kibontatlan doboz tetejen. (akit az ilyen reszletek erdekelnek, regebbi – normalisabb nappali-fenkepeken latszanak bekes harmoniaban is, lampa talp/fej);

Szoval, a lenyege ennek az egesz leirasnak az, hogy a nagymamamat latvan egy kisse elszegyeltem magam… Mit nyavalygok en itt – igazsagot varok, vagy mi a francot?

Tessek szepen talpra allni es megverni ezeket becsuletes mafia modra. 

Vorosboske modra!

Ugyhogy, uton vagyunk – es elobb utobb kiderul, hogy igazam volt/van.

Ha meg nem, akkor meg majd egy kicsit megint szomorkodunk.

Ugy szep az elet, ha zajlik.

Negyedik resz.

 Negyedik napja a az ehsegsztrajknak es a nap vegen (pontosan este 8-kor) vegett vetettem a praktikumnak egy darabig. Birni, birnam meg egy ideig, de ezek sem teljesen hulyek, tudjak ha nem eszem, nehezebben megy az ugatas, hat igazan csak lottem egy ongolt.

Kozben anyut is megoperaltak, aztan kiderult, hogy megegyre lesz szuksege.  A WC-ben meg nincs  viz.

Na most az utobbi hirert kulonos elnezest kerek, de azert ugy belegondoltam, mi is lesz ha ez eltart valameddig, egy 36 emeletes, min 1000-fos epuletben – melybol 3 all egymas mellett es Graham szerint mindharom foldszintii lobbijaban ugyanaz a jel van kiteve. (a csapbol egyebkent meg folyik a viz);

Szakmailag meg nem nagyon alakul a dolog, legalabb is nem az en elonyomre. Talaltunk itt egy meglehetosen ertelmes fiatal Angol/Kinai ujsagirot, lelkes is – egyem  a szivet, egyeduli baja, hogy csak 3 honapja van o is itt es egy ketto be fogjak fogni a szajat. Volt ugy, hogy less egy kis ‘megegyezes’ a ceggel (Grahama meglatogatta az a pasit akirol a mai blogomban irok) – olyan magas mint o de ketszer olayn szeles. Aztan nem lett a megegyzesebol semmi. Meg lehet, Ketlem.

Viszont a Leighton-rol (az az elozo cegem, es roluk nagyon sok csunya dolgot eddig eloszedtem) verge elkezdett az Ausztral media komolyan irni (rendszervaltas volt!) lehet hogy ennek meg pozitiv kovetlezmenye lesz rank nezve is.

Azon felul, meg kb egy hetig tart a penzunk erre a honapra, mar a lakbert nem tudjuk kifizetni.

Viszont amiota elkezdtem ismet enni e hangulat ismet jobb. (mindenkinel)

Harmadik resz – ugrunk most egyet merthogy a jelenlegi helyzetrol kell beszamolnom, ugyanis surusodnek a dolgok.

Remelem lesz meg ra alkalom, hogy a hianyzo reszeket bepotoljam.

Sajnos meg ahhoz is, hogy igazan megmagyarazzam miert is vagyunk ilyen melyen a budos-leben majdnem egy evet kell visszatekernem.

Tavaly ilyenkorra mar nagyon bizonytalan volt a munkahelyem Abu Dhabiban. Nem csak azert mert ott is kevertem-kavartam, valahogy mindig akadt eppen eleg tamogatom, hogy ellensulyozzak azokat akik ki akartak rugni,  de maga a ceg is a lefele meno csuzdan ereszelt (lefele);  Nezegettem az allahirdeteseket de igazan semmi sem vonzott (valogatos fajta vagyok) – amit en csinalok igazan meg mindig nem ertik, nem csak azok akik folottem fonokoskodnek de azok az HR-os ugynokok akiknek elvileg ezeket az embereket meg kell talalniuk.

Qatarban kezdtek epiteni a metrot, az egy oriasi BIM-es project volt (azaz van, mert eltart meg jo par evig), 4 helyrol is kerestek oda, meg intervjuoltak is, de miutan az akinek elvileg az egeszet vezetnie kellene fogalma se volt hogyan Is csinalja (tolem kerdezte) nem volt nagy etvagyam hozza.

Aztan januarban megjelent egy allas hirdetes, egy angol HR ceg hirdetett egy Hong Kong-I allast, a neve az volt hogy az  Innovacio Csoport Vezetoje, BIM-et beleertve. Tetszett.

Az urge perceken belul folhivott miutan elkudltem az oneletrajzom, par napon belul meg is volt az intervju.

Ketten intervjuoltak (Skypeon) a ceg HR-os igazgatoja meg az en (jovendobeli) reszlegem igazgatoja, nevezzuk Derek-nek. Leadta nekem a Derek, hogy ok (nevezzuk a ceget is meg, Gammon) Hong Kong-ban a legjobbak BIM-ben, van egy 30 fos csoport, azt kell majd tovabbfejleszteni stb stb stb…

Jo hangzottak a dolgok, addig amig altalanos dolgokrol beszeltunk, amikor elkezdtunk belemenni a reszletekbe rogton lattam hogy az urgenek nem sok fogalma van a dolgorol, ami magaban nem baj, viszont az HR-a igazgato kommentarjabol azt vettem ki hogy Dereket tartjak a nagy BIM-es szakertonek a cegben es alatta fogok dolgozni.

Ezek utan, szepen irtam egy uzenetet az angol HR ugynoknek, hogy koszonom szepen, de az allas nem erdekel tobbe, ugyanis annak akinek be kell szamolnom fogalma sincs mirol is beszel, nemhogy barmilyen BIM-es strategiat tudjon kovetni.

(aki angolul is olvassa a blog-ot az mar talalkozott ezzel a storyval, turelem, ezt most elsodlegesen szuleimnek irom);

Par napos/hetes huza vona kovetkezett, ok allitolag nagyon akartak engem, es kulonben is a Derek folotti executive igazgatonak fogok en raportalni (nevezzuk SY-nak) , a Derek egy elfoglalt ember, nem szol majd bele az en dolgomba, teljes szabad kezet kapok, gondoljom at, gondoljam meg….

Hat atgondoltam, elvallaltam. Valamikor marcius kozepen azt hiszem, eppen otthon voltam a Nagymamat temettuk amikor megadtam az ‘igent’nekik, azzal, hogy csak majus 27-tol tudom az uj munkahelyet elkezden, hogy a jelenlegin is befejezzem becsuletesen a munkakat (meg kihuzzuk a gyerekeknek az iskolaevet az arab vizummal);

Majus 24-en erkeztem, 27-en mar dolgoztam. Sebtiben a nyakamba varrtak egy egesznapos BIM konferencia szervezeset, Julius 4-ere volt kituzve.  Jo volt, mert ez ido alatt sikerult gyorsan atlatnom a ceget, ki hogyan mukodik, ki-kinek a csicskasa.

A gond igazan akkor kezdodott, amikor rajottem, hogy az alattam valo urge is a Derek csicskasa, es egyutesen nem csinaltak semmi hasznosat az elmult par evben, csak arultak a ‘meleg levegot’ a vezetosegnek. Ez meg magaban mindig nem volt olyan nagy gond, hanem idokozben bejott nehany munka ahol az ugyfel komoly es igazi BIM-et kert (peldaul a metro epittetoje) – es legalabb egyen ezek kozul kb 8 honappal voltunk hatramaradva a BIM-es munkaval, Dereknek koszonve, aki nem ertve mit is kernek tole, nem csinalt semmit.

Elojottem mindenfele tervekkel, hogy is hozzuk be a hatramaradast, minden ajanlatom elvetett, masok elott lehulyezett, hatam mogott (a sajat csapatommal) szervezkedett.  Gondoltam, semmi gond, megkerulom, folmegyek SY-hoz, aki szepen meghallgatott es egy 3-as meetinget szervezett Derekkel, ahol szintisztan megmagyarazta, hogy megvan az autonomiam, hogy a sajat munkam csinaljam.

Persze, ebbol nem lett semmi.

Julius 17-en jott meg Graham, elkezdtunk lakast nezni. Egyebkent az iskolak is gondok voltak, szinte januartol kerestuk mire mindket lanynak helyet talaltunk. A ceg fizetett egy ugynokot aki mindebben segitett de meg igy is sok szaladgallassal jart.

A lanyok augusztus 7-en erkeztek meg. Ez azert erdekes, mert masnap 8-an talaltuk a lakast, mely igazan megtetszett (2 evre kell itt szerzodest alairni); Ugyanezen napon volt a cegbe egy fonoksegi buli (100 emberes) ahol az SY eloadast tartott arrol milyenek a BIM-es terveink (en irtam meg az anyagot hozza); Az eloadas vegen a vezerigazgato folallitott engem, hogy mindenki lassa, micsoda ertekez akarmit szerzet be a ceg.

Miutan elfogadtuk a lakast, kertem a cegtol egy allasbizonyito levelet, amit ki is adtak augusztus 12-es belyegzovel.

19-en kirugtak. Allitolag azert mert nem ertem az itteni kulturat es nem illeszkedtem be (erdekes, ez sosem volt gond regebben Filipino, Arab, Indiai kollegakkal dolgoztam jo harmoniaban);

Tudni kell, hogy az iskolakra elore kel fizetni 3 honapos tandijat, a lakasra is, a ceg nem ajanlott semmi kielegitest azon felul hogy kifizetik az utat meg a cucchoz a hajot.

Nem megyek most bele a muszaki aprosagokba miert is voltak teljesen bunkok, sot meg abba sem, hogy milyen aldott jo munkaero voltam, mert hat az sem igaz, agitaltam, szimaltotam, mindenfele koszt elokapartam.

De az, hogy egy hettel mielott kirugnanak ‘besegitsenek’ egy 2 eves lakas szerzodesbe – ezt sehogy sem tudtam lenyelni.

Az elmult 6 hetet azzal totlottem, hogy mindenfele agitaltam, probaltam a mediat bevonni. Senki hozza nem nyul a tortenethez, a ceg 2 szuloi vallalatai nemzetkozi oriascegek , az egyik Balfour Beatty 80 orszagban uzemel (Magyarorszagon is, Szerbiaban is);

Penzunk meg ugy 2 hetre van, tegnap megprobaltam meg egyszer szoritani a nyakukon es kihuzni valami penzt, hogy lepjunk innen es ujra kezdjunkm de bar elsore ugy tunt less belole valami, nem lett.

Ugyhogy, holnaptol hivatalosan ehsegsztrajra megyek – tuntetek amiatt, hogy a nemzetkozi media nem hajlando barmi ehhez az esethez torteno hirt lehozni.

Hogy meddig? Nem tudom.

A kutatasaim szerint 3 hetig el lehet ezt viselni, ugy hogy nem legyen hosszu tavu karosodas, persze ez embertol, egeszsegtol fugg.

Akkor lepunk, akorhogy is, akrahova is. Majd kiderul.

Majd beszamolok, ha lesz hozza erom.

Tudom, hogy ez nem a vilag legnagyobb gondja, de nekunk most eleg nagy.

Az angol reszletekrol itt lehet olvasni:

http://debunkthebim.blogspot.hk/2013/09/what-pathetic-little-story-this-one.html

http://gammonandfriends.blogspot.hk/2013/09/press-release-hunger-strike-and.html

Masodik resz... (szuleimnek meg masoknak...)

Koszonom a biztato megjegyzeseket. Ahogy beharangoztam ime iromanyt – a szandek nem egy oneletrajz karmolasa volt, inkabb egy regen beigert szakmai magyarazat a szuleimnek.

Allandoan elottem van az apam, aki oly szivesen hallgatta volna reszletes leirasait napi uzleti/muszaki mahinacioimnak (Auckland-i eveink alatt peldaul) de valahogy sose volt hozza se energiam se turelmem.

Hat most azert irom ezt…utolag, sajnos.

Szemelyes temakat erintek majd persze, merthogy a kis ket evtizednyi biznisz kalandozasaimra rament minden amit a ferjem valaha osszerakot (anyagilag meg egyebkent, peldaul csaladi/barati kapcsolatai), meg hat a gyerekek is megsinylettek az orokos bizonytalansagot, de amennyire csak lehet, ahhoz fogom magam tartani, hogy miert is volt fontos nekem a legutobi uzleti dontesemnel igy donteni – ahogy dontottem (ha sikerul addig jutnom);

Wellingtonban hagytam abba az elso beszamolot, az elso ArchiCAD-demmel, miutan megvettem, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Mos egy kicsit belemegyek a reszletekbe, mert ez utolag fontos lesz.

Regen epiteszek tablakon rajzoltak, parhuzam (damilos, kerekes) vagy T vonalzokkal; (gepesz mernokok hasznaltak rajz masinakat ahol mindket vonalzo egyszerre mozgott – az apame is ilen volt); Mi T/kerekes vonalzokon tanultunk meg muszakilag abrazolni, tobbnyire 2D-ben, azaz alul/folul nezetekben (meg metszetekben)… most jovok ra, nem lesz ez konnyu ugy irni hogy mindenki (szakmabeli, meg kivulallo is megertse) – ha unod, hadd  abba, gyere vissza kesobb, lehet, lesz erdekes resz meg benne.

Tehat, a regi rendszerben (manualis rajzolasnal) egy hazat ugy ‘magyaraztunk’ meg a kivitelezonek, hogy lerajzoltuk az alaprajzat, a homlokzatat, kulonbozo metszeteket (peldaul lepcsohazon keresztul) meg tipikus (vagy kevesbe tipukus) csomopontokat, reszleteket. Hogy valaki tisztesegesen tudjon rajzoni, tudnia kellett az abrazolo geometria alap szabalyait,  de azt is, hogy egy haz mibol all, hogyan kapcsolodnak a retegek ossze, hohidak stb… Egy jo epitesz egy eleten at tanult, meg kepes volt arra, hogy egymaga megrajzolja barmely epuletnek osszes rajzat. Ez most eleg hulyen hanzik, de ez is fontos, meg majd visszaterek.

Bar az egyetemi eveim alatt nem erdekeltek a szamitogepek – diplomazas utan elkezdett csabitanii a tema, es az elso 2 evben UZ-on megtanultam DOS-os AutoCAD-ezni, megleheto profi szinten. A DOS os AutoCAD az egy gepi rajzolas volt, de egy csomo mindent tasztaturan keresztul kellett bevinni, egerunk nem volt egy par evig, viszont ha valaki elsajatitotta az alapveto tehnikat, sokkal gyorsabban tudott muszkilag-rajzolni mint barki elotte a tablan.

Ez alapvetoleg jo dolog, csakhogy hosszu tavon szinte ‘halalos’ lett az iparnak, ugyanis, amig valaki kezzel rajzol, addig gondolkodik is meg aztan meg van a fizikai hatara annak hany rajzot tud egy ember elkesziteni egy bizonyos idon belul.

Hasonlosag keppen, ha az ember kezzel ir egy levelet, akkor megfontolja mit is irjon, ha geppel ir, sokkal gyorsabban megy, de lehet hogy nincs ugy atgondolva. A gepi 2D-s rajzolas megadta az iparnak annak a lehetoseget, hogy nagyon rovid idon belul, rettenetes mennyisegben lehessen ‘okosnak latszo’ de nem feltetlenul minoseges rajzokat kiadni.

Ez meg a 90 evek derekan (amikor en az elso ArchiCAD-et megvettem) nem tunt olyan nagy gondnak, inkabb pozitivumnak.

Azt is erdemes megjegyezni, hogy az AutoCAD egy amerikai program volt es meglehetosen jo. (abban az idoben) – lehetett vele is komoly 3-ds modelleket kesziteni, bar keves embert erdekeltek ezek a kepessegek.

Kiderult idokozben az is, hogy peldaul UZ-on nem tanitanak abrazolo geometriat, kesobb aztan ennek hianya nagyon nyilvanvalova vallott.

Nos, ebben az idoben szuletett ket szep lanyunk (Zsuzsi meg Ella) meg bizniszelgettunk, epiteszkedtunk is – tobbe kevesbe sikeresen. Ha igazan atgondolom, hol tertem rossz utra (legalabb is anyagiak szempontjabol) az itt volt – ha maradunk mindketten akar atlagosan fizeto de allando munkaallasban mai napig kifizettuk volna azt a hegyteteji hazat, lehet hogy egy par berbeadhato lakast is vehettunk volna – de nem ezt az utat valasztottuk, foleg az en almaim/terveim miatt.

Eloben tanultam az epiteszeti szakmat, 3 hazunk (nem nekunk, altalunk tervezett/menedzelt) epult egyidejuleg, egyfolytaban dolgoztam ejjel-nappal, harom apro gyerek mellett. Nem voltam sem az elso, sem az utolso ilyen helyzetben – nem is esett nehezemre, csak anyagilag nem haladtunk semmire, hiaba nott a mi hazunk ‘erteke’ megettek az adosagok a kulonbozetet.

ArchiCAD-ezni viszont nagyon jol tudtam mar, olyan kivitelezokkel dolgoztam akik minden apro hibat a rajzokon megfizetettek (velem vagy az ugyfellel) hat nagyon ki kellett mindent elore dolgoznom, hogy elkeruljem a csapdaikat. Jo iskola volt nagyon, bar stresszes is. Egymagam megmodeleztem 66 hazas telepuleshez a rajzokat (ez 2000-ben meg nagyon nagy szo volt) – egy 10 emeletes Art Deco berhaz restauraciojat meg meg sok mas munkat. A helyi epiteszekkel sajnos tovabbra is csak arban tudtam versengeni, hat sokszor 4-5 ember helyett dolgoztam. Megint csak, nem panasz, mert jo volt, intenziv, csak arra is rajottunk, hogy bizonyos ‘fizetos’ korokbe nem tudunk bekerulni, allami beruhazasok tervezesehez peldaul, abbol mar meg tudtunk volna elni. Lassan kezdtem megerteni az UZ- fajta korrupciot, mely egeszen mas volt a kelet europaitol, ha nem figyeltel nagyon, eszre se vetted, viszont megvolt, igazi, ‘husos’ munkat csak olyan ember kaphatott akinek megvolt a megfelelo ismerettsege.

Idokozben anyuek is kijottek, velunk laktak 9 evig egeszen addig amig el nem hagytuk az orszagot 2010-ben.

Ugrok megint nehany evet, mert belefaradtunk a kis-meretu epiteszeti cegbe, folpakoltuk az immar 7 fos csaladot es elkoltoztunk Aucklandba, az orszag masik vegebe, ahol mindketten ‘rendes’ munkaba alltunk es egy ideig egeszen normalisan is eltunk.

Meg volt persze ennek is az ara, 2 epiteszcegnel dolgoztam az elso evben, mindketto ArchiCAD-es volt, de folhaboritoan rosszul hasznaltak a programot – itt talalkoztam eloszor ‘az epitesz nem rajzol, nem modellez’ csak korrigal konceptussal.

Pedig nem voltak ezek sem tul nagy cegek 10-20 fo kozott, megis a munka nagy resze a szerkeszto/rajzolokra harult, az epiteszek csak ‘almodoztak’. Ekkorra en mar ‘regisztralt epitesz’voltam, a helyem elvileg az ‘almodozok’ kozott, viszont ott nem ereztem jol magam, szerettem magam modellezni, nyomtam tovabbra is az ArchiCAD-et, tervezeshez, rajzolashoz, a tobbi epitesz csak nezte, mit ugralok.

2004 derekan szerzodtetett a Graphisoft UZ-I disztributore; Igaz csupan negy honapig tartott a munkahely – ez volt az elso egyertelmu  kirugasom! Almaim munkaheye volt!

(a sajat cegeimen kivul);

 Ezt a tortenetet, holnap irom meg vagy a napokban, mert fontos, ha esetleg Graphi-s emberek olvassak, az is miert mentem a Cadimage-nek dolgozni, mit csinaltam ott a 4 honapom alatt, miert rugtak ki, miert torte az egesz darabokra a szivem (patetikus, tudom), mennyire befolyasolhatta volna a tortenet  a Graphisoft, az ArchiCAD meg jomagam jovojet is….

Folyt kovetkezik azoknak akiket erdekel…