Nyolcadik resz, lepunk Wellingtonbol.

Ami azt jelenti, hogy 10 eve Uj Zelandon vagyunk es 2003-at irunk– most mar 7-en (mint a gonoszok, sokszor hangoztattuk) – anyu apu, Graham meg en, no me a 3 csemete, legfiatalabb Ella, 5-ot toltotte, iskolakezdes ideje UZ-on.

Az utolso 2-3 ev nehezkes volt, par honap lefolyasa alatt anyu elvesztette hugat (betegsegben), Graham occset (autobalesetben).  A ceget a varosba koltoztettuk, nagyobb munkakat is kaptunk mar, irodahazat ujitottunk fol, egy masikbol kollegiumot alakitottunk a harmadik melle toldottunk egy vendeglot. Volt jocskan hely az uj irodaban, hat az utolso evben egy Termeszettudomanyi (Science) iskolat is alapitottunk, delutanonkent Graham tanitott 5-8 fos gyerekcsoportoknak erdekes dolgokat. Nem egy anyuka is vegigulte ezeket az orakat. Miden jo volt, csak megelni nem tudtunk a ket cegbol, hiaba dolgoztunk ejjel-nappal. Nem panasz ez, mert vegul is volt aki meg tudott, tehat valamit nem jol csinaltunk.

Hozzateszem, egyikunk se sporolos tipus, sajnos – ami nem azt jelentette hogy mindenfele hulyesegre koltottunk ami penzunk volt (meg nem volt) hanem jarattuk a gyerekeket zongoraorakra akkor is amikor nem futotta ra, meg nyaralni is eljartunk evente, bar csak lokalisan es tobbnyire satrasan, meg teniszeztek a lanyok meg baromi nagy volt a hazra a reszlet….

Szerencsere anyu csoda-sporolos meg semmibol tudott fozni hetunkre, hat megvoltunk.

Ami igaz, igaz, volt egy ugyfelreteg (allami) ahova nem tudtunk bejutni, barmilyen joke s/vagy olcsok voltunk. Lassan kezdtem rajonni, hogy a korrupcio-nelkuli UZ-ban is vannak bizonyos tornenyek meg athatolatlan barrierak.

Ebben a 10 evben tortent egy nagy valtozas UZ-on amit szinte senki sem (akart) eszrevenni. Az arak tobbszorosere nottek, legjobban a haz ‘arak’, fizetesek viszont maradtak ahol voltak. Azota is alig mozdultak (a fizetesek), meg a haz ‘ertekek’ sokszor tizedszeresre nottek;

Akinek volt haza, es ebben az idoben szinte mindenkinek volt, meg allando munkahelye nem nagyon foglalkozott az eletszinvonal latszolagos csokkenesevel, adott-vett egy-ket hazat es a kulonbsegbol toldotta amit a fizetes nem adott meg. Vagy el sem kellett adni a hazat, csak folbecsultetni, es a bank szaladt az ujabb kolcsonnel.

Mi is beleestunk ebbe a csapdaba, azzal a kulonbseggel, hogy mi mindent a biziniszbe nyomtuk – de meg igy is ugy mentunk el Wellingtonbol hogy a haz nagy resze ‘elvileg’ a mienk volt.

Az ArchiCAD-AutoCAD versenges is ekkora mar erdekes volt, erdemes egy kicsit belemenni, mert a 2000 eves elejere mar nagyon kulonbozott a fejlesztesi modszeruk is, meg ahogy a programot arultak (legalabb is UZ-on). Az ArchiCAD az azt tudta, amit igert. Egy realtiv stabil, 3D-es tervezo program, mellyel rajzokat is szepen le lehetett gyartani. Olyan epiteszek, akik szoloban dolgoztak, vagy kis cegekben ahol mindenki mindent csinalt, szerettek. Az AutoCAD-esek meg nyomtak a dumat, hogy ‘gyonyoru es gyors 2D rajzokat csak AutoCAD-del lehet kesziteni’ – es celoztak az idokozben megjelent ‘CAD-manager-t’ kozepes/nagyobb cegeknel, vagy a lusta epiteszeket akikett nem erdekelte az epulet teljes megoldottsaga, hanem hogy minel kevesebb energiaval, minel tobb rajzott ki tudjonak k adni a kezuk alol.

Ket nagy kerdes volt orokos tema a szakmaban: milyen vonal vastagsagokat kell hasznalni mihez, meg miert olyan ‘nagyok’ az ArchiCAD-es fajlok.

Bar, utolag visszanezve ezekre az evekre, az is fontos volt, ki volt a viszontelado. Az Albert (az ex Holland wellingtoni disztributor) peldaul jomaga is tervezett, rajzolt, tehat fulig volt a technikaban. A fo disztributorok Auckland-ban (akikre majd kesobb bovebben kiterek) mar kevesebe voltak hands-on,  latvanytervek erdekeltek oket jobban, kezdtek huzni arrafele, egy ido utan alakitottak is egy alvallalatot.

Peldaul, ha az Albertot kerdezted, lehet hogy mar ebben az idoben azt ajanlotta a hasznloknak, hogy ne szakitsak el a metszet-rajzokat a modelltol (en mindenkepp ennek a strategianak a hive voltam mar akkor is) meg az aucklandiak azt tanitottak, hogy igenis, minimalisan kell csak modellezni, kimasolni a metszetrajzot es folsminkelni hogy elerje az elvart rajzesztetikat.

Hatarozottan allithatom, hogy ekkorra mar profi ArchiCAD-es voltam, hiszem nem csak terveztem, modelleztem, rajzokat adtam ki de szinte minden mast is en csinaltam a cegben. Graham volt a marketinges – egyem meg a szivet utolag is, ahany szaz embert ‘hidegen’ folhivott, meg a penzbehajto (masik ‘hallas’ feladat);

Szoval, 10 evvel erkezesem utan meguntuk az egeszet egy kicsit es ugy dontottunk, regisztralt epiteszkent  (en) tanarkent (Graham) Aucklandban probalunk szerencset. Folfuggesztjuk a ceget Wellingtonban (miutan egy csunya, honapokig elhuzudo nem fizetos fejleszto ugyfelunkkel megszakitottuka kapcsolatot).

Folmentem eszakra, megintervjuztak 3-helyen, mire hazaertem a repulovel megvolt a munka ajanlat. Graham-nek is nemsokara.

Egy par stabil ev jott, amig ki nem rugtak a Graphisoftbol (akkor meg Cadimage-nek hivtak) es ekkor tortek ossze eloszor szakmailag a szivem. Patetikus, de fontos.

Igaz, ahogy igy olvasom az egeszet, nem tul erdekes egy tortenet, nem is nagyon kulonos bar egy igencsak exotikus hekyen eltunk, sot az sem biztos, hogy azt a minimum celt eleri, ami miatt belekezdtem, hogy a szuleim (legalabb is a joanyam) jobban megertse, miert valasztottam minden leagazasnal a ‘B’ utat, legalabb is szakmailag.

Igenis, miutan kijutottam UZ-ra es ‘ratalaltam’ draga ferjemlre, lehetett volna egeszen nyugodt eletunk. Valami mindig hajtott valami fele, meg most is nehez leirni mi is az, eleiben az volt, hogy nem tudtam beilleszkedni a szakmai elitbe, utana meg amikor igen, akkor elkezdtem valami nagyobb idealokat hajszolaszni, utolerni magam a tanulasban, a szakmaban mindenben amit elszalajtottam meg kozben gyereket is nevelni, szuloket is segiteni meg valami onbizalmat kialakitani.

Nem egy konnyu feladat-csomag. Nem csoda, ha szinte minden teren alul maradtam egy kicsit.

Ma van a joanyam szuletesnapja, nehez elhinni, hogy 73-at tolti, de mi is, a gyerekek is nagyon sok szeretettel gondolunk ra!.

(egy regebbi keppel)