Wednesday, October 30, 2013

Tizedik resz – anyu masodik szuletesnapja

Lassan egy hete hogy volt, oktober 23-an, nem tudom, megemlekezett-e arrol a naprol amikor 23 eve beesett a garazsnak asott lebetonozott godorbe es ‘csak’ a sarkat torte darabokra, de egyebkent meguszta, azaz tulelte az esest mely halalos is lehetett volna. Nehez volt az az ev, tobbszor mutottek, maga se gondolta, hogy meg egyszer normalisan jarni tud majd, de nem hiaba zold szemu mint egy macska – tobb elettel rendelkezik o is. En minden evben megemlekezem errol a naprol, konnyu megjegyezni, egybeesik az 56-os Magyar esemenyekkel, meg Ujvidek varosnak is nagy-napja, hacsak azt idokozben nem valtoztattak meg.

Valoban egy hete elkezdtem ime blog-bejegyzest, melynek persze igy nyilvanosan keves ertelme van, hisz mennyivel meghittebb lenne, csak neki irni – de hat lusta az ember, hat meg en, sose voltam szorgalmas, onfeju igen, kitarto, de nem szorgalmas a szo-szoros ertelmeben – nincsennek nekem mar nagy titkaim, a jot, a rosszat szepen kitalalom, akit erdekel elolvassa, akit nem, atugorja – aki szeret drukkol, aki nem, az meg nem. Igy volt ez mindig, igy is marad.

Szoval, az a helyzet, itt vagyunk Dubaiban es ‘nezelodunk’. Mar nem ugy hogy varosilag, hanem lehetosegek utan, van is, lesz is, nem hiaba voltunk itt 3 evig, csak epultek kapcsolatok, volt azok kozt olyan is amibol pozitiv eredmenyt is ki lehet meg gyurni.
Lehet, hogy csak felet kapom meg a regi fizetesemnek egy uj helyen, lehet, hogy meg nagy biznisz lesz az otleteimbol, lehet, hogy csomagolunk es masutt kotunk ki meg, lehet, hogy verge megnyilik az igazi lehetosegek kapuja. Tulajdonkeppen, majdnem elvezem ezt a heyzetet amikor szinte barmi lranyba lenghet az oramutato.

Ma peldaul Abu Dhabibol autoztunk Dubai fele es Graham-nek megjegyeztem, mennyire furcsa volt itt regen minden, es most mennyire otthonias. Eszre se vettuk, mikor valt azza.
Ezt kell unnepelni.

Bar a teljesen feketebe oltozott holgyektol tovabbra is tartok, nem az oltozekuk miatt, inkabb annak az agressziv lecsapasnak az emleke el meg bennem amikor egy stadioni eloadas utan Graham sikeresen egy ilyen noszemely ele ugrott ki az autonkkal a parkolobol es az olyan ricsajt csapot ebbol kifolyolag a csaj hogy csak ugy zengett a parkolohaz. Maig is megmaradt bennem annak a felelemnek az emleke, hogy mire hazaerunk rendorauto all a hazunk elott es legjobb esetben ‘csak’ kipakoltatnak az orszagbol.

Persze, mindez konnyebb lenne elviselnie joanyamnak (meg valamnnyire nekem is) ha nem lennenek ateenage koru  lanyaim draga baratnem nyakaba varrva Nemetorszagban – de trukkosen mar ezen a rettenetes lelkiismeret-furdalason is szepen atragtam magam – nem inditottam am utnak oket Juliska/Jancsika mese szerint az erdobe, a baratnom ajanlotta a segitseget , ellatja oket, mintha az ovei lennenek, meg ha durca, hallatlan tinik is neha.  Sot, sokszor is.
Jo-magam is tudom. Segiteni jo.

Elfogadni segitseget sokkal nehezebb. De neha kell. Ettol kerul jobban egyensulyba a vilag.
Ugyhogy joanyam, most fogadd el, hogy ez van. Persze, tudom en is hogy ‘svakog gosta, tri dana dosta’ – de ez most megint csak van, ahogy van. Majd alakulunk. Napok kerdese, esetleg hetek, sokaig itt ugysem tudjuk huzni mi sem, hat akkor majd lepunk. Hogy meRre? Ki tudja?

Vegul is megvan a sajat erteke/szepsege annak a tenynek is, hogy az ember sehol sincs igazan otthon, es egyszerre megis tobb helyet taja annak a vilagon.

Milyen rettenetes volt amikor a godorbe estel, hetekig nem tudtal aludni a fajdalomtol, milyen rettenetesen jo, hogy ugy estel, ahogy estel es nem a nyakad torted akkor, hanem itt vagy 23 evvel azutan is, immar dednagymamakent.

Hogy evet veszitenek a lanyaim? Lehet, hogy az lesz a vege. Lehet, hogy egy eletre hibaztatnak majd azert amit veluk tettem (meg dragajo ferjem is folhanyja a mai napig szuleinek hogy 15-evesen varost valtottak es neki uj iskolaba kellett mennie) – De igazan, elobb utobb sajat felelosegukke kell hogy valljon az, amit elernek, vagy eppen nem.

Ha en vissza tudnam tekerni az egyetemi eveimet, en maskent csinalnam?
 Egeszen biztosan. De nem tehetem, hat azon mar kar szomrokodni.

Ezekbol a csemetekbol is lesz valami, emlekezz csak arra, hogy hulyesegeimbol kifolyolag, Zsuzsi haromszor kezdte az eslo osztalyt anno – es csak helyrejott.
Aki akar, az tud. Elobb – utobb. Meg amikor a beka feneke alatt is van, mint mi, es mas emberekre van raszorulva.

Egyebkent, irta is a joanyam, hogy ezek a dolgok annyira nem is ujak neki, hisz a leirt esemenyekett tobbnyire atelte velunk (amit regebben irtam  a blogon) – csak azt nem erti tovabbra sem, mire jo a szelel-szembeni harc aimat vivnk (hogy maradjuk egy relative udvarias hasonlatnal) – miert nem tudok tullepni es elore lepni. Egy ‘rendes’ munkalyelyen maradni.

Nem fogod elhinni, draga anyukam, de ez tenyleg nem konnyu, meg ha tudatosan akarnam sem lenne. Egyszeruen, az en munkahelyemet amire elvileg palyazhatnek, meg nem talaltak fel.
Egy szenior epiteszhez (25 eves tapasztalattal) tulkepzett vagyok menedzsmentben, viszont model-alapu minosegellenorzes hivoje vagyok, ahhoz meg el kene felejtsem azt amit modellezesrol igazan tudok es hagynom hogy fel-analfabeta emberek csinaljak helyettek a mukat.
Ugyfeleket kene ugy kepviselni, hogy kozben nem az o javukat szolgalni, csalni, hazudni, ha nem is fekete-feheren.

Persze, a is konnyu, hogy az ember ‘elvben’ tiszta marad – a cel amit en hajszolok az olyan (igazi) biznisz, mely penzt is csinal de becsuletes is, valamilyen legalapvetobb becsuletes szinten, talan a regi kocsmaros osszulok vere jon ki belolem, ebben is.

Tehat, ket ut all elottem (mint a regi ‘tapei’ nepitancban) vagy elfogadok egy feles munkahelyet vagy csinalok magamnak egy igazan jot, es a tortenelem (legalabb is az enyem) azt mutatja, hogy egyik sem egy idealis megoldas mert vagy penz nincs vagy elegedettseg a reszemrol.
Es meg csak ebben sem mondhatom hogy baromi egyedi helyzetben vagyok, nem egy muvesz allt ugayigy ket ut elott hasonlo kerdessel. Sot, meg csak muvesznek sem kellene minositeni az illetot, tehat, mindennapi jelenseg, el kell fogadni, sokan masok is hasnlo donteseket hoznak, nap-mint-nap.

Szoval, draga eddesanyam, ne idegeskedj rajtunk tul sokat, idestova (lassan) 4 eve harcolsz egy egyre jobbal leepulo beteg ember eleteert, mikozben te is aploasra szorulnal, ha oszintek lennenk.
Segiteni jo, de neha el is kell fogadni masok segitseget.
En most elfogadom, azt, hogy draga baratnom anyaskodik ket flegma lanyom folott, ha a helyzet forditva lenne, talan en is eleg rendes lennek ahhoz, hogy a helyemet alljam. Ha meg nem, tobben mondhatjak a szakmaban hogy eppugy anyaskodtam folottuk amikor nehez helyzetben voltak meg ha nem is ugyanilyen modon, de vegigorditootam mindenkit a vezerigazgatotol kezdve azert mert valakit nem ugy kezeltek, ahogy kellett volna. Az is valami.
Es te igazan nyugodt lehetsz, hogy barmikor valaki rad szamitott, ott voltal.
Nyugi.



Tuesday, October 22, 2013

Kilencedik resz es megint a maban vagyunk… Visszajott a macska, reszkessetek egerek …

A nehany nappal ezelorri angol ‘blog-updated’ fogom itt most szabadul-forditani magyarra meg az olvasotaborra szabni egy kicsit… megigertem (a kepek ugyanazok);
Tobbszor koltoztunk varosbol, varosba, kontinensrol, kontinensre, mar nem is tudom pontosan hanyszor kezdtunk mindent elolrol.  Ilyenkor azert kiderul, hogy barmennyire is a beka feneke alatt van az ember egy ilyen uj kezdesnel (mi is most a telefonszamom? Hol is van a sarki bolt? Melyik oldalon vezetunk, ha vezetunk? Hany napig is birjuk itt ki ezzel a kis penzzel?) – valamilyen fajta ‘tortenelem’ uszik az emberrel,  az elobbi helyrol az ujabbikra, es bar sokan (kozel 90%) csak fintorognak a tortenteken melyek korulvesznek, valahogy mindig elobukkannak a segitok, a rajongok, a megertok… Nincs baj.

Viszont, konnyebbek lennenek ezek a nullarol valo ujrakezdesek, ha nem lenne az az erzesem, hogy mindegyiknel valaki olyan esik aldozatul aki egyaltalan nem erdemli meg, csupan velem valo kapcsolatabol eredoen esik a csapdaba.
Amikor Uj Zelandon veszett oda pocsekul mindenunk (nem volt ez elso ujrakezdes – talan mar a harmadik) de az elso igazan le a nullara. Hazudok, mert nem a nullara estunk hanem egy fel millo dollaros tartozassal a banknak (de ebbe most nem megyek bele) – megpedig legjobban azert mert az UZ-I epitkezesi ipart akartuk alapvetoen megvaltoztatni (es nem csak kozgazdasagilag voltunk hulyek) – kb 4 eve, akkor 2 ‘aldozata’ volt az esemenynek.

Az elso volt a joapam. Miutan mindket hazunkat es kereseti lehetosegunket elvesztettuk, en a kozel keletre mentem munka utan a szuleimnek vissza kellett koltozniuk 9 ev utan Szerbiaba.
Apam heteken belul lebetegedett, azota sem epult fol, nem is fog. Erre persze mindenki azt mondja, mindez ugyanugy megtortenhetett volna, ha ott marad, es ez egy nagyon logikus erveles – az en fejemben, a ketto, osszefugg. Ha marad, lehet hogy tovabb olyan (regi) mozaikos, morgos, de ertelmes, nem agressziv, marad.

Aztan volt a Barbara , 19 evesen mar nem johetett velunk az Emiratusokba mint csaladtag,  ottmaradt, (Uj Zealandon) vele meg eppen az volt a baj. Csalad nelkul, egyedul, tanulni is probalni, kozben dolgozni hogy megeljen, szomoru kis hervado virag lett belole, egyedul, a vilag vegen…evekbe tellett mire helyre allt.
Most mar jol van. Melbournban, sajat laban megall, eros, magabiztos. Mondhatjuk jot tett neki az egesz ugy, akkor sem nem tudok szabadulni az erzestol, hogy en egy lassabb, gyengedebb folnovest kivantam volna / terveztem szamara.

Nem volt a 4 evvel ezelotti ujrakezdes  jo lecke szamomra egyertelmuen, hisz megint csak belevagtam rizikus uzletekbe, sot most mar nem csak helyi szinten (peldaul Uj Zelandon) probaltam rengetni az epitoipart hanem globalisan.
Milyen az a szulo aki igy jatszik ‘felelotlenul’ amig meg mindig ket tizeneves gyereke van a gondja alatt.
Ilyen (mint en); Szoval meg az Emiratusokban elkezdtem egyre nagyobb cegek legmagasabb vezetoseget maceralni kellemetlen kerdeseimmel esert munkahelyem mindig a levegoben logott.

Nehez elhinni, hogy Hong Kongba nem hasonlo cellal mentem, de nem, oda tenyleg trukkosen csaltak es ‘jo kislanykent indultam’ de hat ahogy fordult a kocka (azaz nem tancoltam az o zenejukre) ugy mergesedett el a helyzet.
A Gammonceg  gyorsan vegett vetett a dolognak (azaz ok ugy remelik, en meg nem tartom ime szakaszt befejezettnek, de errol majd maskor, tobbet);

Szoval, folulirott rizikus jatszmak kovetkezmenyekent  par napja, szinte teljesen penztelenul osontunk ki Hong Kong-bol Grahammel – miutan ket ‘apro’ tizeneves csemetenket egy draga bratnom karjaiba kuldtem (tobb-eletre elkotelezett mar megint!) a vilag masik, hidegebb reszere.

A kovetkezo paragrafus igazandibol a ket lanynak irodott, de megprobalom leforditani, mert lehet mast is erdekel:
A kamasz evek trukkosek, barmely korulmenyek kozott, kihivasokkal vannak tele.
Az elmult harom evben a draga magan-iskolak sajnos minden erejuket beleoltek, hogy rettegtessenek attol a lehetosegtol, hogy nem ugy vegeztek tanulmanyaitokkal, meg ott ahonnan a legjobb jovo nyilik a szamotokra.
Ezert nagyon is megertem, ha ugy erzitek, kijatszottam veletek, amikor konnyelmuen kezeltem legutobbi munkahelyem es olyan gyorsan kirugtak hogy par nappal az uj iskola kezdete utan, ismet lepnetek kellett, meg nagyobb bizonytalansagba es ezaltal egy ujabb atlephetetlen akadalyt tettem iskolaztatasotok befejezesehez.

A teny az, hogy vilagszerte az egyetemek ma mar igazaban ‘csak’ uzleti vallalkozasok, szinte tobb pnzt koltenek marketingre mint arra hogy minoseges programot nyujtsanak, nehezen vehetem fol a versenyt mindazon intezmeny kampanyaval, szinte mindnek a kozponti temaja az, ha nem velunk tartasz, nincs jovod.

Nyugi csajok, minden rendben lesz.
Bizzatok bennem. De csak mertekkel, ne ugy hogy majd en mindent elintezek helyettetek.
Eleg erettek vagytok ahhoz, hogy belassatok, neha igenis meg kell pockolni a hatarokat, a keriteseket, melyekkel korulvon az elet.
Elvezzetek a vendegszeretet amit feletek nyujtanak de ne viselkedjetek ugy, mintha udulesen lennetek.
Ne essetek panikba, de ne legyetek tul konnyelmuek sem.
Tanuljatok, kutassatok, baratkozzatok, okuljatok.
Tudom, nem altalanos elvaras hogy 15-17 evesen felnott fejjel gondolkozzatok, foleg hogy egy feher ‘kozeposztalyu’ csaladbol szarmaztok.
Sajnalom, de ez van.
Ne erezzetek magatokat helyzetetek aldozatanak, inkabb mint akinek egy uj lehetoseg adodott;
(tanuljatok meg fozni, legalabb az ahitatos Magyar tyukhuslevest – itt az alkalom!)

Szoval, egyenlore nem vagyok hajlando aldozatositani a lanyaim, viszont egy teremtmeny majdnem hogy biztosan azza lett.
Mishmish, a macskank. Harom evig volt a mienk (vagy lakott velunk) amig Abu Dhabiban eltunk.
Nem vagyuk mi egy kutya-macska-barat fajta csalad , Mishmisshel megis jol kijottunk.
Addig, amig be nem jot nekem az ‘allom-allas’ HK-ban, amikor aztan meg kellett valni Mishmish-tol.

Szomoru egy eset volt, bar az is lehet hogy sokkal jobb csaladba heyezte at a macska-ujarahazalo szervezet. Ha utobbi tortent meg, akkor sajnos a macska-szenvedeseit es lelki bantodasait aligha irhatom anyagi-kielegitesi elvarasaim koze, egy efajta okirat elkeszitese tervemben van, termeszetesen volt munkaadomhoz cimezve.
Szerencsere egyeb ‘fajdalmaim’ karosodasaim es a bizonyos ceg negative mahinacioi sokkal konnyebben bizonyithatok, mint egy macska hangulatanak pozitiv illetve negative jellege, hat majd azokra oszpontositok, amikor erre kerul a sor.

Ettol fuggetlenul, a mcskara emlekezve – akit/amit ugymond folaldoztunk eme ‘alom/allas’ elvalallasa reven, meg a koltoztetok megjelenese elott, Grahammel elohalaszattam a Mishmish mozaikot (meg Abu Dhabiban csinaltam) a tobb mint 60 kibontatnaln dobozunkbol (az elozo koltozkodesbol kifolyolag es a gyors kirugasnak koszonve meg kupacokba alltak a dobozok a miniature lakasban);
Egy tipikus kinai, csikos kocka/szatyorba csomagolva, mindket oldalrol parnakkal kitamasztva vegiggcipeltettem a mualkotast szegeny ferjemmel a Hong Kong-I vilaghiru metro hallozaton (egyeb csomaggal egyutt) es elhoztam ajandekba egy jobaratnak, aki itt az Emiratusban ideiglenesen otthonaba fogadott.

Egy par nyarral ezelott o vigyazta az igazi Mishmisht amig mi nyaraltunk  - jo haverok lettek, hat a kep, relemlem jo kezekbe kerult, meg lesz becsulve, a macska meg megemlekezve, idonkent.
Lehet mindezt egy ‘ures gesztusnak’ venni, nekem az elet lassan csak gesztusokra bomlik.
Jokra meg rosszakra. Szerencsere meg mindig tobb jot latok, mint rosszat.
Addig jo az elet.












Wednesday, October 16, 2013

Nyolcadik resz, lepunk Wellingtonbol.

Ami azt jelenti, hogy 10 eve Uj Zelandon vagyunk es 2003-at irunk– most mar 7-en (mint a gonoszok, sokszor hangoztattuk) – anyu apu, Graham meg en, no me a 3 csemete, legfiatalabb Ella, 5-ot toltotte, iskolakezdes ideje UZ-on.
Az utolso 2-3 ev nehezkes volt, par honap lefolyasa alatt anyu elvesztette hugat (betegsegben), Graham occset (autobalesetben).  A ceget a varosba koltoztettuk, nagyobb munkakat is kaptunk mar, irodahazat ujitottunk fol, egy masikbol kollegiumot alakitottunk a harmadik melle toldottunk egy vendeglot. Volt jocskan hely az uj irodaban, hat az utolso evben egy Termeszettudomanyi (Science) iskolat is alapitottunk, delutanonkent Graham tanitott 5-8 fos gyerekcsoportoknak erdekes dolgokat. Nem egy anyuka is vegigulte ezeket az orakat. Miden jo volt, csak megelni nem tudtunk a ket cegbol, hiaba dolgoztunk ejjel-nappal. Nem panasz ez, mert vegul is volt aki meg tudott, tehat valamit nem jol csinaltunk.
Hozzateszem, egyikunk se sporolos tipus, sajnos – ami nem azt jelentette hogy mindenfele hulyesegre koltottunk ami penzunk volt (meg nem volt) hanem jarattuk a gyerekeket zongoraorakra akkor is amikor nem futotta ra, meg nyaralni is eljartunk evente, bar csak lokalisan es tobbnyire satrasan, meg teniszeztek a lanyok meg baromi nagy volt a hazra a reszlet….
Szerencsere anyu csoda-sporolos meg semmibol tudott fozni hetunkre, hat megvoltunk.
Ami igaz, igaz, volt egy ugyfelreteg (allami) ahova nem tudtunk bejutni, barmilyen joke s/vagy olcsok voltunk. Lassan kezdtem rajonni, hogy a korrupcio-nelkuli UZ-ban is vannak bizonyos tornenyek meg athatolatlan barrierak.

Ebben a 10 evben tortent egy nagy valtozas UZ-on amit szinte senki sem (akart) eszrevenni. Az arak tobbszorosere nottek, legjobban a haz ‘arak’, fizetesek viszont maradtak ahol voltak. Azota is alig mozdultak (a fizetesek), meg a haz ‘ertekek’ sokszor tizedszeresre nottek;
Akinek volt haza, es ebben az idoben szinte mindenkinek volt, meg allando munkahelye nem nagyon foglalkozott az eletszinvonal latszolagos csokkenesevel, adott-vett egy-ket hazat es a kulonbsegbol toldotta amit a fizetes nem adott meg. Vagy el sem kellett adni a hazat, csak folbecsultetni, es a bank szaladt az ujabb kolcsonnel.
Mi is beleestunk ebbe a csapdaba, azzal a kulonbseggel, hogy mi mindent a biziniszbe nyomtuk – de meg igy is ugy mentunk el Wellingtonbol hogy a haz nagy resze ‘elvileg’ a mienk volt.

Az ArchiCAD-AutoCAD versenges is ekkora mar erdekes volt, erdemes egy kicsit belemenni, mert a 2000 eves elejere mar nagyon kulonbozott a fejlesztesi modszeruk is, meg ahogy a programot arultak (legalabb is UZ-on). Az ArchiCAD az azt tudta, amit igert. Egy realtiv stabil, 3D-es tervezo program, mellyel rajzokat is szepen le lehetett gyartani. Olyan epiteszek, akik szoloban dolgoztak, vagy kis cegekben ahol mindenki mindent csinalt, szerettek. Az AutoCAD-esek meg nyomtak a dumat, hogy ‘gyonyoru es gyors 2D rajzokat csak AutoCAD-del lehet kesziteni’ – es celoztak az idokozben megjelent ‘CAD-manager-t’ kozepes/nagyobb cegeknel, vagy a lusta epiteszeket akikett nem erdekelte az epulet teljes megoldottsaga, hanem hogy minel kevesebb energiaval, minel tobb rajzott ki tudjonak k adni a kezuk alol.
Ket nagy kerdes volt orokos tema a szakmaban: milyen vonal vastagsagokat kell hasznalni mihez, meg miert olyan ‘nagyok’ az ArchiCAD-es fajlok.

Bar, utolag visszanezve ezekre az evekre, az is fontos volt, ki volt a viszontelado. Az Albert (az ex Holland wellingtoni disztributor) peldaul jomaga is tervezett, rajzolt, tehat fulig volt a technikaban. A fo disztributorok Auckland-ban (akikre majd kesobb bovebben kiterek) mar kevesebe voltak hands-on,  latvanytervek erdekeltek oket jobban, kezdtek huzni arrafele, egy ido utan alakitottak is egy alvallalatot.
Peldaul, ha az Albertot kerdezted, lehet hogy mar ebben az idoben azt ajanlotta a hasznloknak, hogy ne szakitsak el a metszet-rajzokat a modelltol (en mindenkepp ennek a strategianak a hive voltam mar akkor is) meg az aucklandiak azt tanitottak, hogy igenis, minimalisan kell csak modellezni, kimasolni a metszetrajzot es folsminkelni hogy elerje az elvart rajzesztetikat.
Hatarozottan allithatom, hogy ekkorra mar profi ArchiCAD-es voltam, hiszem nem csak terveztem, modelleztem, rajzokat adtam ki de szinte minden mast is en csinaltam a cegben. Graham volt a marketinges – egyem meg a szivet utolag is, ahany szaz embert ‘hidegen’ folhivott, meg a penzbehajto (masik ‘hallas’ feladat);

Szoval, 10 evvel erkezesem utan meguntuk az egeszet egy kicsit es ugy dontottunk, regisztralt epiteszkent  (en) tanarkent (Graham) Aucklandban probalunk szerencset. Folfuggesztjuk a ceget Wellingtonban (miutan egy csunya, honapokig elhuzudo nem fizetos fejleszto ugyfelunkkel megszakitottuka kapcsolatot).
Folmentem eszakra, megintervjuztak 3-helyen, mire hazaertem a repulovel megvolt a munka ajanlat. Graham-nek is nemsokara.
Egy par stabil ev jott, amig ki nem rugtak a Graphisoftbol (akkor meg Cadimage-nek hivtak) es ekkor tortek ossze eloszor szakmailag a szivem. Patetikus, de fontos.

Igaz, ahogy igy olvasom az egeszet, nem tul erdekes egy tortenet, nem is nagyon kulonos bar egy igencsak exotikus hekyen eltunk, sot az sem biztos, hogy azt a minimum celt eleri, ami miatt belekezdtem, hogy a szuleim (legalabb is a joanyam) jobban megertse, miert valasztottam minden leagazasnal a ‘B’ utat, legalabb is szakmailag.
Igenis, miutan kijutottam UZ-ra es ‘ratalaltam’ draga ferjemlre, lehetett volna egeszen nyugodt eletunk. Valami mindig hajtott valami fele, meg most is nehez leirni mi is az, eleiben az volt, hogy nem tudtam beilleszkedni a szakmai elitbe, utana meg amikor igen, akkor elkezdtem valami nagyobb idealokat hajszolaszni, utolerni magam a tanulasban, a szakmaban mindenben amit elszalajtottam meg kozben gyereket is nevelni, szuloket is segiteni meg valami onbizalmat kialakitani.
Nem egy konnyu feladat-csomag. Nem csoda, ha szinte minden teren alul maradtam egy kicsit.


Ma van a joanyam szuletesnapja, nehez elhinni, hogy 73-at tolti, de mi is, a gyerekek is nagyon sok szeretettel gondolunk ra!.
(egy regebbi keppel)




Sunday, October 13, 2013

Hetedik resz – vegre a Graphis tortenet, legalabb is az elso resze.

Eltokeltem. Addig nem megyek aludni (pedig mar majdnem ejjel 11-van) amig ennek a Graphisoftos historianak legalabb az elso reszet meg nem irom. Nem sokat fog erdekelni mert specifikus tema, viszont olyanyira beleszovodott az eletembe, hogy reszletesen meg kell irni. Es olyan nagyon Magyar –jo oldalarol nezve is, meg a kevesbe jo-bol is, hogy mar csak azert is erdemes belemenni.

Szoval, amikor Grahammel eloszor megalapitottuk a kis cegunket, korulneztunk a varosban, milyen programot is vegyunk. Mindkettonknek volt szamitogepe de egyik sem eleg eros ahhoz hogy egy komoly programot futtason, hat egy-ketto kiderunlt legalabb 20,000 dollaros beruhazassal kell kezdenunk, a gepert, a programert meg egy A3-as printerert (irtam mar elozoleg, abban az idoben olyan 200 000 dollaros ertekben volt a hazunk, egy kezdo epitesz evi 50 000-et keresett, nem kis penzrol volt szo);  AutoCAD-et ismertem tudtam hasznalni, ArchiCAD-et lattam egy ceges bemutaton. Vegigjartuk a viszonteladokat.
Az AutoCAD-esek egy-ketto leraztak bennunket, kis-hal voltunk, nem erdekelte oket az uzleti lehetoseg. Az ArchiCAD-es viszontelado, aki abban az idoben egy ex-hollan bevandorlo, Albert volt, nagyon is kedvesen fogadott es egy komoly bemutatot tartott. Es eltartott, emlekszem, akkor meg szoptattam Zsuzsit, nagyon kestunk a vacsorajaval (csak ugy megjegyzem);
Albert egy erdekes muki volt (azaz meg van, gondolom, bar idokozben megvettek a ceget, aztan meg ki is rugtak, de ez tob mint 10 evvel kesobb tortent); A legerdekesebb az egeszben az volt, hogy az ArchiCAD (ez volt az alapprogram) melle, lehetett venni ket kulon programot is, az egyik volt az ArchiSite (terepmodellezeshez) a masik Artlantis (latvanytervekhez rendelezo program);Volt a Graphisoftnak egy akcioja, ha vettunk egy ArchiCAD-et, valaszthatttunk a ketto pot-programbol egyet ingyen.  Nagyon elesen megmaradt az emlekezetmeben, hogy Alberttal sokaig alkudoztunk, az egyik 950 dollaros volt a masik 1050, Albert mindenkepp a 950-est akarta adni ‘ingyen’. (merthogy a masikat megvettuk volna)  Rohejes volt, de ez volt Albert. Az evek folyan meigsmertem, megkedveltem.
Az ArchiCAD-hez sosem az vonzott, hogy egy Magyar program volt, hanem hogy 3D-s. Bar az AutoCAD is 3D-s volt, szinte mindenki csak 2D-ben hasznalta. Igy is, majdnem egy egesz evig mindket programon dolgoztam parhuzamosan, merthogy az AutoCAD-en gyorsan tudtam rajzokat kesziteni, az ArchiCAD-del meg mar akkor is komoly 3D-s latvanyterveket lehetett csinalni, de alapveto rajzokkal gondjaim voltak
Kb ket evre ra kezdett igazan beindulni a ceg, egyszerre harom hazat terveztunk, ekkor dontottem, a fenebe is a ketszeres programmal, mostantol csak ArchiCAD-ezek es csak 3 D-ben. Nem gondoltam, hogy ez akkor olyan nagyon kulonos hozzaallas lett volna, hat azert vettem a programot. (evekkel kesobb jottem ra, hogy mennyire az volt); Kozben kiderult, hogy volt UZ-egy csodabogar ArchiCAD-es fejleszto aki mindenfele konyvtarakatt talalt ki (peldaul ablakoknak, ajtoknak, lepcsoknek stb) – neki koszonve mar a kilencvenes evek kozepen szinte minden hazam teljesen meg tudtam 3D-ben modellezni. Ez jo volt mutotgatni, de meg jobb volt amikor az igazi mafiozo kivitelezokkel kerultem szmben, akik minden rajzomon nagyitoval mentek at, hogy megtalaljanak minden hibat, amit aztan megfizttettek vagy az ugyfellel vagy akar velunk direct (ilyen is volt);
Gyorsan kellett tanulni, epitekezesi adminisztraciot vezetni, tervezni, rajzolni, valahogy profitabilisa vallni, harom apro gyereket nevelni,… Belementunk egy uzleti kapcsolatba egy masik epitesszel, eloszor mukodott, aztan nem. Veszitettunk, mindketten. Penzt is, energiat is, de aztan ujra kezdtuk, azaz mi folytattuk a megkezdett hazzakkal, a harom haz meg 2 telepules (22 hazas meg 89 hazas) meg mi egymas.
Grahammel ejjel-nappal dolgoztunk de nem haladtunk semmire, meghalt anyukaja idokozben, az oroksegbol epitettuk a mutermet ahonnan a ceg mukodott. Igy is mindig tele voltunk adosagokkal, a legtobb a ‘hazon kotott ki’ azaz bar a haz erteke nott, a mi reszunk csokkent – valmit, valahogy nagyon nem jol csinaltunk. Realisan nezve ket nagy bakit kovettunk itt. Eloszor is, nem kellett volna sajat cegbe kedeni, ha mindketten maradunk akar alapveto – relative alacsony szintu allasunknal (rajzolo/epitesz + kozepiskolai tanar) lassankent kifizettuk volna a hazunkat, 1-2 berbeadhato lakast is vehettunk volna. Masodszor, ha mar belementunk az egesz maszekolasban az AutoCAD-es cegnel kellett volna maradni.
Ha hiszitek ha nem, barmennyire is tevesek voltak a lepeseink, nem bantam meg, egyiket sem.

Folyt kovetkezik (a kepen Zsuzsi, kb amikor az elso ArchiCAD-et vettuk).  A szek egyebkent megjelent a blogon nehany nappal ezelott. (Zsuzsi mosrt 17 + eves);       

      

Friday, October 11, 2013

Hatodik resz, a Graphis story…(lett volna)


Megigertem par napja, aztan elmaradt pedig egy jo mese, meg ha egy kicsit bele is kell mennem  a reszletekbe es egy kicsit muszakias is lesz a tortenet.
Szoval, valamikor a 80 –as vege fele megalakult a Graphisoft Magyarorszagon. Nem  irom le az egesz hivatalos tortenelmet, biztosan letezik egy aranyszelu-kemeny kotesu konyv a Bojar Gabor konyvespolcan mely pontosan atdatja az utokornak az elso lepesek leirasast.
En valamikor 1993 korul talalkoztam eloszor az ArchiCAD-del, lehet, hogy kesobb volt, kozel Zsuzsi szuletesehez, 1996-ban. Addigra mar nagyon jol ismertem a DOS-es AutoCAD-et  ami szinten nem volt akami, merthogy komolyan modelelezett 3D –ben .
Amikor vegleg foladtam az utolso ‘hivatalos’ munkahelyem, a ket kisebbik gyerek szuletese idelyen, Graham-mell nekilattunk egy szabalyos (es legalis) epitesz program megvasarlasanak.  Ekkor mar megvolt Zsuizsi, igaz epphogy, par napos.
…es most itt felfuggesztem a Graphisoftos meset, bar igerem a vegire jarok meg, csak megint egy surgosebb beszamolo allja az utjat, hat itt van ni:
…Szoval, lepunk. Megvannak a repjegyek. A ket lany Erika iniciativajara (meg gondolom az egesz csalad hozzajarulasanak koszonve hiaba, tele van ferfiaval a csalad!) Frankfurt fele veszik az iranyt 17-en (Andi szuletesnapja, melesleg);  Erdekes lesz a nyelv-dolog, gondoltam folajanlom Erikanak rendezzen egy folmero vizsgat a lanyok erkezesekor, mindenki szamara, angol, nemet, sz/h es Magyar nyelvtudasbol es aztan ismetelje meg ugyanezt a tavozasuk elott es megnezzuk ki haladt legtobbet, melyik iranyban. En a Josip Magyar nyelvismeret fejlodesere tippelek!
Graham meg en 18-an utazunk, Dubai fele. Elotte meg felugyelnunk kell az ossz cuccunk ujra csomagolasan (milyen jo, hogy csak a csomagok felet bontottuk fol) es elszallitasan. Rendes volt a csajszi a szallitocegnel, folajanlott egy honap ingyenes tarolast itt HK-ban, mert ha ugy erkezik a cucc Dubaiba hogy meg nincs munkavizumunk akkor vamot kell fizetnunk egy kontejnernyi ertektelensegert amit kb 2 honapja szallitottunk ki ugyanez orszagbol. Logikus.
Kozben a repjegyekkel megerkezett az uzenet, hogy az orszagot nem igazan hagyhatom el amig ki nem fizetem az allamnak az adot, ami ugy nagyon realis, csak a gond az, hogy az itt levo 12 het alatt mi kifizettuk tobb mint 300 ezer HK dollart (no leirom Euroban, ha ugy konnyebb: kb 28.6 ezer euro), es ez igencsak megette a ossz penzunket, mert hat iskolat, lakbert itt elore kell fizetni attol fuggetlenul, hogy az embert 12 heten belul kirughatjak.
Ugyhogy elvileg nem hagyhatom el az orszagot mert a kb 10% os adot a 4 honapos fizetesemre keptelen vagyok kifizetni, viszont vizumom van meg majd egy evig – hat elvileg elmehetek es megkereshetem meg visszajohetek es kifizethetem. Mert hat, ez a terv egyenlore.
Racionalis egy terv, ettol fuggetlenul kiboritott az egesz (pedig igyekeztem nagyon nem kiborulni) hiszen a ceg ugy ‘lokott bele’ a 300 ezres HK$-os kiadasba hogy nagyon is joll tudta, hogy kiteszi a szurom, hat ez az en ‘konyvem’ szerint egyenesen csalas, ugyhogy az utolso nehany napba beiktatok meg egy par tuntetest ezen teman.
Kozben ma kaptam egy eskuvoi meghivast Indiaba, ettol aztan nagyon elerzekenyultem. Egy volt ‘munkasom’ (kollegama nosul);
Az utobbi tuntetes legjobban azert bosszant mert mar nagyon probaltam ‘elore’ tervezni es pozitiv business terveken dolgozni, de hat bizonyos dolgokat csak nem tudok lerazni.
A hangulat a csaladban turheto.
Jo fejek a csajok, Grahamrol ne is beszelve.
Szurkoljatok  nekunk!



Wednesday, October 9, 2013

Otodik resz.

Anyu hazament a korhazbol – nem sokat tudok, annyit hogy ‘jol van’.
Nalunk ez barmit jelenthet.
Mi meg dontottunk.Lepunk. Nem nyavalyogunk tobbet, voltunk mi mar rosszabb helyzetben is (mondja G – en nem egeszen ertek ezzel egyet, meg vitazunk a teman egy kicsit); Nem allok el a haboruzastol, ne adom fol a harcot (barmennyire is hulyenek tunik szinte mindenkinek) csak ‘atsorolodunk’ egy kicsit.
Draga Erika jovoltabol orokbe fogadtatjuk ideiglenesen a lanyokat Nemetorszagba – mi meg irany Dubai, aztan tovabb a titkos tervekkel (van boven);
A nagy fordulat onnan jott, hogy az este ucsorogtem a gepem elott szomorkasan es a barna szek fele vetettem a szomorkas pillantasom (kepen lathato, a szek nem a szomorkas pillantas);
Nem vagyok egy vallasos teremtmeny inkabb tulviragzo fantaziamnak koszonhetem, hogy a nemreg elhunyt nagyanyam kepzeltem el ebben az egyebkent is csaladilag kedvelt szekben ulni;
Font valahol a menyorszagban, mert hat olyan nincs, hogy o ne a menyorszagba keruljon, a pokolbol mar reg kiloditottak volna ugy rendbeszedett volna ott mindenkit.
Azt is elkepzeltem,  #hogy amig lenge baranyfelhok ringatjak a mama szeket egy csapat angyalka festegeti kezen/laban a kormeit (meg kilencvenen felul is szerette az apolt kormoket), szinkronban egy fodraszcsapat csavarta a dajert, immar ritkulo de me mindig apolt hajan.
Keso ejjel volt mar – munkanelkulisegemben az ido 6 oraval tolodott nalam (delben kelek, ejjel 2-3-kor fekszem) – nagymama szepitkezett a menyorszagban, mogotte ott lobogott nagytata faliszonyege (ez egy kicsit furcsa, hiszen a kepen szepen latszik hogy e kezimunka felig ossze tekerve tamasztja az ablakot) – a manikur/pedikur/friezermunka kedvenc allolampam megvilagitasa alatt tortent.
Ez is kicsit tulzas, hiszen bar a talpazat a bizonyos szek mellett all (es lebeghetett a mennyben is) a koronaja a haz masik vegen van, egy csomo kibontatlan doboz tetejen. (akit az ilyen reszletek erdekelnek, regebbi – normalisabb nappali-fenkepeken latszanak bekes harmoniaban is, lampa talp/fej);
Szoval, a lenyege ennek az egesz leirasnak az, hogy a nagymamamat latvan egy kisse elszegyeltem magam… Mit nyavalygok en itt – igazsagot varok, vagy mi a francot?
Tessek szepen talpra allni es megverni ezeket becsuletes mafia modra. 
Vorosboske modra!
Ugyhogy, uton vagyunk – es elobb utobb kiderul, hogy igazam volt/van.
Ha meg nem, akkor meg majd egy kicsit megint szomorkodunk.
Ugy szep az elet, ha zajlik.




Friday, October 4, 2013

Negyedik resz.

 Negyedik napja a az ehsegsztrajknak es a nap vegen (pontosan este 8-kor) vegett vetettem a praktikumnak egy darabig. Birni, birnam meg egy ideig, de ezek sem teljesen hulyek, tudjak ha nem eszem, nehezebben megy az ugatas, hat igazan csak lottem egy ongolt.
Kozben anyut is megoperaltak, aztan kiderult, hogy megegyre lesz szuksege.  A WC-ben meg nincs  viz.
Na most az utobbi hirert kulonos elnezest kerek, de azert ugy belegondoltam, mi is lesz ha ez eltart valameddig, egy 36 emeletes, min 1000-fos epuletben – melybol 3 all egymas mellett es Graham szerint mindharom foldszintii lobbijaban ugyanaz a jel van kiteve. (a csapbol egyebkent meg folyik a viz);
Szakmailag meg nem nagyon alakul a dolog, legalabb is nem az en elonyomre. Talaltunk itt egy meglehetosen ertelmes fiatal Angol/Kinai ujsagirot, lelkes is – egyem  a szivet, egyeduli baja, hogy csak 3 honapja van o is itt es egy ketto be fogjak fogni a szajat. Volt ugy, hogy less egy kis ‘megegyezes’ a ceggel (Grahama meglatogatta az a pasit akirol a mai blogomban irok) – olyan magas mint o de ketszer olayn szeles. Aztan nem lett a megegyzesebol semmi. Meg lehet, Ketlem.
Viszont a Leighton-rol (az az elozo cegem, es roluk nagyon sok csunya dolgot eddig eloszedtem) verge elkezdett az Ausztral media komolyan irni (rendszervaltas volt!) lehet hogy ennek meg pozitiv kovetlezmenye lesz rank nezve is.
Azon felul, meg kb egy hetig tart a penzunk erre a honapra, mar a lakbert nem tudjuk kifizetni.

Viszont amiota elkezdtem ismet enni e hangulat ismet jobb. (mindenkinel)