Tizen-negyedik resz: Karácsony szpesöl;

Azoknak szantam, akik suttyomban csekkelik az okostelefonjukat, mikozben az unnepi vacsora zajlik, vagy eppen mar holnap (Karacsony napjanak reggele) van naluk es az unnepi reggeli talalasat varjak….

Figyelem es intės: teljes merteku, nem az alkalomhoz illo, csupa szakmai okoskodast tartalmaz ez a blog…legalabb is a masodik fele.

(meg baromi hosszura sikeredett, igazi oszver poszt lett, aki bator, olvassa – egy darabig ugysem irok ujabbat…az az erzesem)

‘Azért hiányérzetem is van: „Hetedik resz – vegre a Graphis tortenet, legalabb is az elso resze.” folytatása hol van?’

Kerdezi egy nemreg-csatlakozott uj blog-olvasom es egyben elgondolkodtad:

tenyleg nem vittem tovabb a Graphis tortenetet valmilyen elfogadhato crescendo-ig?

Hat, most megvan hozza a  joakarat, hogy ezt a mulasztast potoljuk.

Elotte, adatok egy kicsit az unnepi alkalomnak, bar ferjem-urammal csupan bundaskenyerrel unnepeltuk meg ime fontos tortenelmi szultetesnapot, az erkelyen ulve, rank-bizott paradicsom palantakat szemlelve, aggodva es azok tulelesi valoszinuseget mervelve…

A rengeteg FB bejegyzes persze kihat az emberre, elfogja valamennyire az unnepi hangulat.  Szamomra, meglepoen folhozott a felszinre nehany regi karacsonyi-emleket, vagy meg-inkabb kristalyositotta, miert is volt es meg mindig is az, ez az idoszak minden ev vegen, ahogy az angolok mondanak, egy igazi ‘mix-bag’ azaz jo is, meg rossz is.

Szoval, egy hosszabb bevezeto kovetkezik, szakmai szempontbol elhanyagohato, atugorhato:

Eletem  elso ket evtizedeben Karacsony hivatalosan nem letezett.

A legliberalisabb szocializmusban a regioban, melyben mi nottunk fol, karacsony nem volt egy hivatalos unnep. Iskolak, munkahelyek, atugrottak, ignoraltak, nem letezett.

Ettol fuggetlenul, nalunk is meg az utcaban, az egesz varosreszben ahol laktam, December 24-en szemermesen megjelentek a feldiszitett karacsonyfak, angyal-hajjal, szalon cukorral, kihivoan giccsesen, szembeszalva a rendszerrel, bar valojaban csak tobbszinu arnyekok, ablakok , felig-elfuggonyozott sarkaiban. Az en szuleim is benne voltak, azota sem lattam olyan szep es illatozo karacsonyfat mint amilyet az en edesanyam varazsolt nekunk, titokban, evrol, evre.

A rendszer nem banta, vagy toleralta, tisztaban volt, hogy a fiatalsag nagy resze csak a templomok  bejarataig zarandokolt az ejfeli misek kapcsan, ami bent tortent mar kevesbe erdekelte oket. Voltak kozulunk olyanok akik rendesen vegigcsinaltak az ejfeli miset, azok legtobbszor a kozponti katedralisba mentek, masnap suttogva meseltek az iskolaban a tanarok kozul ki jelent meg titokban.

Lehet, igaza volta a rendszernek, nem csak az arogancia beszelt a nevukben , sokkal eltokeltebb folderitok voltunk mint keresztenyek, ha barkit komolyabban erdekelt is, merre is megy majd az akkortajt kibontakozo ifjusag, ezt siman lathatta.

Tobb mint harminc ev tavlatabol  a ket agymosoda osszefolyik egybe, marad beloluk szep emlek is boven az unnep ‘meghittsege’ akkor meg tenyleg megvolt.

Aztan Pestre kerultem, egyetemistakent a BME-n ot evig, karacsony  egyenlo volt vizsgaidoszakkal, rajzleadasok vegevel, remlik, hogy Pesten karacsonyi vasarok is voltak meg allami unnepnek kezeltek (azaz azokon a napokon nem vizsgaztattak) .

Utana par ev ismet Vajdasagban, egy majdnem karacsonyi szuletesu lanyom lett (most 23 eves) majd ketevesen kivittem Uj Zelandra, December 29-en landoltunk.

Ott aztan unnep a Karacsony, kivetel ha maganvallalkozo az ember, akkor viszont egy remalom, sajnos eveig megereztem a sulyat. Ha November vegere nem volt eleg munka elore jegyezve Februarig, az unnep nem vot mas, mint aggodas.

Az ev vege ott valoban ev-vege, azaz a karacsonyi unnepek egybeesnek az iskolaev (tanev) vegevel, evi szabadsagokkal – ha nem is all le az elet teljesen (peldaul a nyomas, hogy egyfolytaban, eron folul koltekezz, az ilyenkor a legnagyobb), meglepo teny, hogy az epiteszeti szezon kozepen (nyar van ilyenkor) alig epitkeznek, legalabb is ez igy voltt amikor en anno meg ott dolgozgattam.

Meglevo munkak meg mentek (attol fuggoen, hogy hany ember az epitkezesi gardabol lepett le evi szabadsagra – mondjuk egy honapig) viszont uj munkat nem adtak ki egeszen addig amig az uj iskolaev meg nem kezdodott Februarban. (nem azert mert iskolas koru gyerekek adjak ki a megbizasokat ott, hanem mert akkorra kenytelenek a vilag kulonbozo reszein nyaralo szulok is megjelenni a munkahelyukon);

…..

Hat, sikerult belemaszni a masnapba – nem erkeztem a blog vegere – meg csak a beigert Graphis story elejere sem – elmentunk aludni.

Ma reggel meg a facebook falamat tekergettem le/fol, mielott nekiultem volna a folytatasnak, ott olvastam ime sorocskat:

"Úristen! Nem vette be a szófosás elleni tablettáját!" – azert  figyeltem fol erre a kommentre, mert ezzel a szo-osszeallitassal meg nem talalkoztam (latszik mar regota elmentem Mo-rol) – bar nem nekem szantak, sot, maga a szerzo egyben meg is cafolta onmagat  (azaz, de jo hogy nem, mert milyen erdekes is volt az iras) – viszont elgondolkodtatott a dolog, lehet le kellene allni ezekrol a blogokrol – vagy visszamenni az eredeti,  max 225 szavas iromanyokra (2011) – ahhoz igazan ossze kell az embernek szednie a gondolatait, meg aztan visszavagni az irasbol – de ugy hogy ertelme is legyen.

Lehet, hogy fog rajtam ez az indirekt kritika es leallok. A mait meg befejezem, ugy ahogy kigondoltam, szofosas ide – vagy oda, akit nem erdekel, ne olvassa. Pont.

Szoval, Graphisoft meg ArchiCAD. 

‘Tarsak’ vagyunk 17 eve, oldalamrol nem tartom egy harmonikus kapcsolatnak, oket meg nem nagyon erdeklik a velemenyeim.

Ok egy szoftver-program gyartok – egy eszkozt adtak a kezembe amikor az elso csomagot megvettem, azota azt ok becsuletesen fejlesztik, szaportaljak, fonntartjak.

Szerintem, egy ‘nyelv’ folvevesebe/ hasznalataba csaltak be 1996-ban, azota van legalabb egy de hosszu tavon tobb (nehany evig 6) teljesen legalis licencem. (support szerzodessel egyutt);

Anyagiakon tul az utobbi 2-3 evet leszamolva rengeteg idot toltottem azzal is, hogy ne csak alapveto szinten hasznaljam a programot (szemelyesen is meg a cegem is) hanem kihuzzam belole a maximumot meg meg azon felul is teljesitsunk.

Ha ugy veszem, hogy a regi jo tudasom a magyar es szerb nyelveknek ‘konyha szintu kepessegre’ esett le, akkor az ArchiCAD-es nyelvtudasom az angollal kerult egy (relative profi) szintre.

Realisztikusan nezve, ez meg mindig nem kellene hogy okot adjon ahhoz, hogy csunyan nezzek ime program (ArchiCAD) tulajdonosaira, attol hogy egy valamikor sokat igero nyelvet valasztottam, es az idovel bebukott, attol a nyelv meg jo lehet.

Meg aztan, ha annyira nem tetszik mar, tanulhatok uj nyelvet (tanultam is), marad a vilagon eppen eleg nalam lojalisabb, kevesbe nyafogos hasznaloja az ArchiCAD-nek, hagyjam en oket szepen, bekeben.

Hagynam is en, ha nem lennenek ezen a sivar piacon a legjobbak,  azaz ha a program nem lenne az ossz rossz kozul az amelyik meg mindig legkozelebb all az en (szakmai-eszkozi) elvarasaimhoz.

Ezt az utobbi mondatot nem vennem boknak, az elmult 10 evben alig fejlodott valamit a program es az nem elfogadhato kifogas, hogy a masik sem.

Par nappal ezelott akadtam az alabbi hirdetes parosra, GS- marketing-oreinek javaslom megtekintesuket:

Mercedes-Benz ad: http://youtu.be/nLwML2PagbY
the response from Jaguar: http://youtu.be/3PQS8SFWNQw

Nincs fogalmam, hogy a Jaguar erosebb-e a Mercedesnel a vilag piacon vagy nem, de hogy valaszuk nagyon talalo, azzal egyetertek.

Igaz a Mercedeszesek egyenesen a kezukbe jatszottak – milyen felagyu valaszt tyukot (csirket) barmi kepesseg bemutatasara?

Maradjunk egy kicsit ezeknel a reklamoknal – lehet viszonyitani?

A GS itt egyertelmuen a Mercedesz. Evrol evre elojonnek az ilyen-olyan javitassokkal, polirozzak, szinezik, plaszirozzak a kis csomagjukat… aztan jon az Autodesk (Revittel vagy anelkul) es egy az egyben bekapja oket, mint a jaguar a szerencsetlen tyukot.

Ez a marketing hozzaallas mar akkor sem mukodott (10 eve?) amikor meg ugy-ahogy a teruleten jartas emberek valasztottak milyen programot is hasznal majd egy tervezoi ceg (a kivitelezokrol itt meg nem is beszelunk) – mostanaban, amikor a mega-multik uraljak a tervezoi vilagpiacot (Arupnak 3000 alkalmazottja van csak HK-ban, AECOM-nak 10000-en folul!) ki fogja meghozni a dontest hogy melyik eszkozzel (milyen nyelven) menjen majd az ipar a jovoben?

Aki alairja majd a multi-eves-corporate szintu szerzodest mondjuk 5000 licencre (vagy meg sokkal tobbre) azt majd igazan erdekelni fogja, hogy a tyuk igy is nyeklik meg ugy is, ha nagyon ugyes atbukcsazik a sajat nyakan is…Ha az illetonek (magasan font) esetleg meg is fordul a fejeben az otlet, hogy hozzaerto ember velemenyet kerje ki, az majdnem kizarolag a cegben legyokerezett CAD managert kerdi meg, es erre fogadni lehet, hogy mi lesz a tanacs.

Aztan jonnek az orszagos-szintu BIM mandatorok (a Brittek, az Amerikaiak meg az osszes tobbi) – nyilvanosan mind lehet, hogy az open-BIMet fogja protezsalni (egy darabig) – de csak addig amig nem kell igazan valamit letenni az asztalra, es sajnalatos modon akkor sem a minoseges flexibilis szarnyas lesz a gyoztes hanem a mindent folfalo jaguar.

A GS marketing 3 alap oszloparol irnek meg egy par sort, ezeket ugy szedtem ossze az elmult 17+ evben a sajat meg masok tapasztalatan;

Szerintem fontos oket elemezni, merthogy bennuk rejlik az elkovetkezo (elkerulhetetlen) marginalizalodasa a programnak.

1/ ‘Made by architect for architects’ – vagy ‘designed’ nem tudom, nem is erdekes. A tradicionalis epitesz szerepe az elmult 20 evben vilagszinten majdnem nullara esett. (kivetel a nehany Starhitect, a Fosterek meg a Gehrik, de azok is csak abban kivetelek hogy a vilag ismeri a nevuket – oket szemelyesen is, cegeiket meg plane ugyanugy manipulaljak az ipar manipulatorai mint a kis-eger epiteszeket, azokon a tereken hogy mit, hogyan, merre meg mennyiert);

Nekem jo 10 evembe kerult diplomalas utan, hogy epitesznek hivhassam magam Uj Zelandon –  (helyi tapasztalat, egyetemi orak, vizsgak eloszor az egyetemen aztan a szakmai kamaraban…) utana 10 evig dolgoztam azon, hogy ne nezzen az ipar tobbe epitesznek, manapsag a CV-men nagyitoval kell keresni az ‘architect’ szot.

Lehet, hogy Europaban ez meg mindig nem igy van, azaz az epiteszek tovabbra is az ipar tetejen ulnek, az elozoleg emlitett multik (AECOM, Atkins, Arup….) tobbnyire amerikai recept szerint mukodnek es novekednek (jaguarosan, hozzateszem), ha eddig nem is, nemsokara elarasztjak Europat is.

2/ Az Open BIM meg az IFC tulzottan lelkes tamogatasa is elobb/utobb vissza fog utni. Tobb okot tudnek listazni, az egyik az hogy alapvetolegesen es teljesen ellentetben van az elso ponttal;

Azaz, ha az epiteszben bizunk, hogy a legjobb szoftvert fogja hasznalni (es elejetol a vegeig a projektnek, azaz design-document-construct) akkor valoban bizunk abban, hogy az epitesz a fo-mufti a projekten. Akkor meg o egesz nyugodtan megszabhatja a parametereket, melyek alatt mukodni fog a munka – egy ilyen epitesz (ha lenne) megmondhatna a szerkezettervezo kollegajanak, hogy kizarolag pln-es fajlokat fogad el tole, vagy nem dolgozik vele a jovoben. Ugyszint a gepesszel is. Aztan hogy ok hogy erik azt el, az az o gondjuk legyen.

Azaltal, hogy a GS orokosen az elso sorban ul amikor inter-operaciorol van szo, beleertve az egesz IFC akarmit, eppen azt bizonyitja, hogy nincs eleg bizalma sem a sajat programjaban sem a hasznaloiban meg azok erejeben. Abba meg most nem megyek bele hogy praktikus szempontbol az egesz, ide-oda talcskazasa a modelnek egyaltalan nem mukodik.

3/ Pozitiv teny az, sajat tapasztalatomra hivatkozva allithatom, hogy a GS-ot kepviselo csapat vilagszerte,  fenyevekkel tulszarnyalja a kompeticio forgalmazoit, munkajukkal, lelkesedesukkel, odaadasukkal, tudasukkal. Egy ilyen kollegatol hallottam tobb mint egy eve, hogy nem baj az, ha az ArchiCAD ‘csak’ a masodik helyen van, vagy akar a harmadikon is, a sikert ‘mi’ maskent merjuk.

Egy masik kollega mondta nemregen, hogy a GS celja az SME (small-medium enterprise) piacanak megnyerese/megtartasa vilagszerte, nem zavarja ha a nagy cegek mar eladtak a lelkuket az Autodesknek.

Ez a strategia elvileg nem rosz, sot… Uj Zelandon az egesz ArchiCAD-es siker eppen arra epult kb 10-15 evvel ezelott, hogy a tervezok nagy resze (90%?) 1-2 fos volt  es ‘hands-on’operalt azaz a fonok tervezett is, rajzolt is.

Vagyis hat igy volt ez jo darabig de ott is elkezdodott a multik porszivozasa, igaz elsodlegesen az egyeb (szerkezet, gepeszek stb) konzultasokra hajtanak, azok mindig is profitabilisebbek voltak a szakmaban, de az epiteszek is sorra kerulnek majd nemsokara ha az elozoek kellokeppen megritkultak.

Es amikor egy multi folszippant egy kis local ceget nem azzal kezdi, hogy ‘de jo kis ArchiCAD’-es csapatotok van, hanem milyen gyorsan tudtok atallni Revitre, mert ugye mi azt hasznaljuk, jobbik esetben (ha Britt eredetu a ceg) akkor Bentley-t.

Visszaterve az autos hirdetesekre, mindharom piller csak a tyukot tekergeti erre/arra, ha miattuk nem is vesznek el regi hasznaloi a GS-nek, ujak csak apro szamokban jonnek, ha jonnek;

Hiaba van meg az is, hogy elvileg ‘komolyan nyomjak’ az ArchiCAD oktatasat vilagszerte az egyetemeken, ennek (ha igaz is) keves hatasa van az iparban, hisz a diplomazok nagyresze vagy gyorsan belatja, hogy jobb semmilyen program tudasat villogtatni hanem gyorsan megmaszni a manager-I letrat a multiknal (hands-off), vagy ha nagyon muszaj valamit folmutatni, akkor az Autodesk a nyero.

A poszt vegere hagyom a legnagyobb fajdalmam, az pedig az, amit az ipar ‘kivitelezesi’ reszevel csinal a GS. Azaz, nem csinal, mert mar a marketingesek elso pillerenel elfordul barki aki komolyan is gondolna, hogy BIM-et hasznaljon kivitelezesre es ArchiCAD-be invesztaljon barmilyen szinten, ugyanis ez az ‘epitesz-epiteszeknek’ szlogan egyszeruen eltaszitja oket.

Nem azert mert az ArchiCAD nem multi-diszciplinaris vagy valoban ‘csak’ epitesztre lenne alkalmas (mert ettol meg – sajat tapasztalatom a tobbi csomaghoz kepest, meg mindig sokkal hasznalhatobb a kivitelezesben (is))  - ezt viszont edeskeves kivitelezo veszi ki a mindennapos GS marketingbol, meg ha az ertekesito csapatbol (akikbol tenyleg nehany egyszeruen ‘szuper’) valaki meg is kiserel valamit a sajat kezere improvizalni – a vegen elveszik az uzlet, mert a nagy ceg (annak az anyacegerol meg nem is beszelve) nem all az otlet mogott.

Lehet, hogy mindennek a gyokere eppen abban rejlik ami akkor tortent amikor a GS-ot megvette a Nemetschek, es az akkori Constructor atment a Vico-hoz, de annak is mar jo par eve, atcsomagolhattak volna az ArchiCAD-et egy kivitelezos nyelvezetu Constructor 2-be, ha meg az adas/vetel feltetele volt, hogy a GS mindorokre kivul maradjon a kivitelezesi szektoron, akkor ott valaki egy nagy ongolt rugott hosszu tavon a cegnek.

Hosszu mondokam, persze nem fog valtoztatni semmin a GS-nel, ha valaki (illetekes) esetleg el is olvassa lehet, hogy nagyvonaluan vegigmosolyogja alapveto nyelvtani hibaimat es egyet legyint, ‘konnyu neki papolni, nem tudja milyen nehez is nekunk a piacon maradni, erosek a versenytarsak…’

Lehet, viszont akkor meg miert van az, hogy meg mindig mindenki konnyezo szemmel meseli a kezdetet az ArchiCAD-nek… ‘a nyolcvanas evekben, batran, a vasfuggony mogul, ezereves rozoga macintoson Bojar es tarsai megalmodtak a jovot….’

‘…20 evvel kesobb meg egy kicsit meghokkentunk…. Azota se tudjuk, hova tovabb.’

Kar erte, meg ertunk hasznalokert.

(a kepen az Uj Zelandi hazunktol nem messze levo szobrocska unnepre beoltoztetve, mogotte meg egyik volt-ugyfelunk tablaja - lehet, folujitjak a muvelodesi hazat, passzol a bloghoz minden szempontbol)

In memoriam: Pista batyam

Alig egy hete, meghalt a nagybatyam. Tulajdonkeppen, ugy kellene irnom, hogy ‘egy’ (vagy egyik) nagybatyam, merthogy volt is, meg maradt is tobb, de ez valahogy tul szemelytelennek tunt.

Temetesere elmenni nem tudtam, bar nemreg jartam arrafele, es latszolag konnyelmuen ide-oda ugrandozom a vilagban, most nem volt hozza ido, penz, energia. Leginkabb az utobbi hianyaban szenvedek, bar az elozok sem arasztanak el boseggel, mostanaban.

El kell hinni, a szandek  amivel nekiultem ime iromany osszehozasahoz nem a sajat kis nyomorhelyzetem ujra-ecsetelese volt, Pista batyam lanyainak meg felesegenek, Margit nagynenemnek szeretnek egy par sort irni, az edesapjukrol, ferjerol, meg ahogy en emlekszem ra.

Uj Zelandon talalkoztam eloszor ezzel a szokassal, a tavozo ember eletet unnepelni, nem csak a gyaszt viselni – igaz, amikor kozelebbi rokonaimat (vagy nagyon fiatalon elhunytakat) bucsuztattunk, a hozzaallast nem mindig volt konnyu elfogadni.

Utolag, volt hogy evekkel kesobb viszont jo volt visszagondolni arra, hogy nem csak a tulelok szomoru gyaszat hozta vissza az emlek, hanem masokkal megosztott regmult tortenetek, szines kis kepeket egy draga ember eletebol.

Szoval, ne vessetek meg, draga rokonok, amikor ime levelem olvassatok, elsodlegesen Emesenek, Bettinek, Boginak meg Margitnak szantam, meg a ket pici unokanak, akik sajnos valoszinuleg mar majd csak keprol emlekeznek a nagyapara.

Gondolok ratok, szomoru vagyok veletek – kozben emlekezem…

Szuleitek eskuvojen reszt vettem mind vendeg, de arrol nem tudok irni, tul fiatal voltam.

Viszont apukatokat kis gyerekkent surun lattam, Horgosra rendszeresen utaztunk, a hat Blazsanik lanybol sokszor majd mind ott volt hetvegeken, (kiveve Anit, a horgosi-londonit) csaladostol, estenkent dultak a nagy kartyapartik, az 5 sogor, abbol negy (az apamon kivul) egyedi, kulonos es szamomra rettenetesen erdekes egymast heccelte hosszan az ejszakaba.

(persze az en apam is erdekes volt, csak nekem kevesbe, akkor);

Orvoskent Pista batyam tobbszor kezelhetet, ket alkalomra emlekszem tisztan.

Evekig jartam Nagytataval Kastel Kambelovacra nyaralni a horgosi folderitokkel (az unokatesok kozul Attila volt meg a legkitartobb ebbol a szempontbol) – egyik szezonban Pista batya volt a tabor orvosa.

Valami csoport jatekot jatszhattunk, nem voltam egy sportos tipus, kicsi a folsos diakokhoz kepest  meg ugyetlen is – elvagodtam, mindket terdem verzett, valami lila/sarga akarmivel gyogyitotta.

Kesobb, mar tinikent, Zentan, Laci batyam biztatasara megnyergeltem akkori kismotorjat es anelkul, hogy tudtam volna, hogy is kellene megallitani – vegig robogtam a salakos utcajukon.

Kenyszer-landolassal vegzodott a dinamikus kiserlet.

Autoval vittek anyuek Horgosra, oda jott be apukatok az ugyeltre rendbe tenni, mindket terdem es konyokom emleket orzi ennek a kis incidensnek.

A ket esett kozott, egy hosszabb ideig, nalunk is lakott Pista batya, orvosi tanulmanyait folytatta Ujvideken, kozben szabadidejeben velunk szorakozott. Andi annak idelyen tanult olvasni, vele gyakorolta a betuket, korcsolyazni is elkisert bennunket a kis Dunara, fekete – nem-cool cipojevel sokat hecceltuk, nem banta.

Meg draga Erika baratnom is emlekszik, hogy egy erdekes figura volt, mindenkibe belekotott (gyerekekbe) mikozben vidaman futyoreszte a ‘Hejj torreadort’.

Idokozben megszulettetek ti is, mar ritkabban jott ossze a csalad, miutan a Nagytata meghalt, valahogy kialudt valami a regi szikrabol a horgosi hazban.

Ahogy nottetek azert talalkozgattunk, emlekszem a ‘Pista batya – nevrol ismert siska style’ (itt haj vagasra gondolok) mai napig megmaradt a csaladi folklorban, az en lanyaim is idonkent azzal jartak hetekig, evekkel kesobb ha egy kicsit megcsuszott az ollo az egyik szulo kezeben.

1995-ben vittem el a ferjem eloszor megismerni a csaladot, Ani/Antiek gyumolcsosenel volt a csaladi buli, a trabiba preselten jottetek csaladostul, oten, Bogi nalad angol szotar volt, emlekszem, majdnem mindenki kivette reszet az ebed utani focimeccsen.

A sogorok korulvettek utana a mit-sem-sejto naiv ferjem, Graham szerint Pista volt az angol tolmacs, vicceket meseltek neki meg kartyaztattak, azzal a ‘szandekkal’, hogy elnyerjek az ossz penzet.

Persze duma volt az egesz, de jo duma, maig is emlekszik arra a napra, meg ha utana rosszul is lett a rengeteg kajatol meg hazilag fozott palinkatol (a nem hozzaszokott angol/skot szervezete);

Azota, azt hiszem mar csak egyszer talalkoztunk, Pista batyam meg en, iden ev elejen, amikor a Dedi halt meg es ha rovid idore is, ismet osszejott a ‘nagy-csalad’.

Amig mi a temetoben voltunk, Pista volt a baby-sitter, 3 dedunokara vigyazott, nem panaszkodott, pedig eleven volt mind a harom!

Tudtam, hogy beteg, de nem, hogy ennyire, par hete meg megtettem parszor az utat az ujvideki rontgen osztalyig, a leleteit vartuk, valamilyen magneses – szurestol.

Masodszor Anival mentunk, utkozben telefonon tarsalogtak (Pista meg az Ani) – ugy vettem ki, jo hangulatban volt (a korulmenyekhez kepest);

Ahogy vegigolvasom ime sorokat, be kell latnom, nem sokat tudok nektek nyujtani mint vigaszt, kedves lanyok Emese, Betti, Bogi meg draga nagynenim, Margit, gondolok ratok.