Lassan egy hete hogy volt, oktober 23-an, nem tudom,
megemlekezett-e arrol a naprol amikor 23 eve beesett a garazsnak asott
lebetonozott godorbe es ‘csak’ a sarkat torte darabokra, de egyebkent meguszta,
azaz tulelte az esest mely halalos is lehetett volna. Nehez volt az az ev,
tobbszor mutottek, maga se gondolta, hogy meg egyszer normalisan jarni tud
majd, de nem hiaba zold szemu mint egy macska – tobb elettel rendelkezik o is.
En minden evben megemlekezem errol a naprol, konnyu megjegyezni, egybeesik az
56-os Magyar esemenyekkel, meg Ujvidek varosnak is nagy-napja, hacsak azt
idokozben nem valtoztattak meg.
Valoban egy hete elkezdtem ime blog-bejegyzest, melynek
persze igy nyilvanosan keves ertelme van, hisz mennyivel meghittebb lenne, csak
neki irni – de hat lusta az ember, hat meg en, sose voltam szorgalmas, onfeju
igen, kitarto, de nem szorgalmas a szo-szoros ertelmeben – nincsennek nekem mar
nagy titkaim, a jot, a rosszat szepen kitalalom, akit erdekel elolvassa, akit
nem, atugorja – aki szeret drukkol, aki nem, az meg nem. Igy volt ez mindig,
igy is marad.
Szoval, az a helyzet, itt vagyunk Dubaiban es ‘nezelodunk’.
Mar nem ugy hogy varosilag, hanem lehetosegek utan, van is, lesz is, nem hiaba
voltunk itt 3 evig, csak epultek kapcsolatok, volt azok kozt olyan is amibol
pozitiv eredmenyt is ki lehet meg gyurni.
Lehet, hogy csak felet kapom meg a regi fizetesemnek egy
uj helyen, lehet, hogy meg nagy biznisz lesz az otleteimbol, lehet, hogy
csomagolunk es masutt kotunk ki meg, lehet, hogy verge megnyilik az igazi lehetosegek
kapuja. Tulajdonkeppen, majdnem elvezem ezt a heyzetet amikor szinte barmi
lranyba lenghet az oramutato.
Ma peldaul Abu Dhabibol autoztunk Dubai fele es
Graham-nek megjegyeztem, mennyire furcsa volt itt regen minden, es most
mennyire otthonias. Eszre se vettuk, mikor valt azza.
Ezt kell unnepelni.
Bar a teljesen feketebe oltozott holgyektol tovabbra is
tartok, nem az oltozekuk miatt, inkabb annak az agressziv lecsapasnak az emleke
el meg bennem amikor egy stadioni eloadas utan Graham sikeresen egy ilyen
noszemely ele ugrott ki az autonkkal a parkolobol es az olyan ricsajt csapot
ebbol kifolyolag a csaj hogy csak ugy zengett a parkolohaz. Maig is megmaradt
bennem annak a felelemnek az emleke, hogy mire hazaerunk rendorauto all a
hazunk elott es legjobb esetben ‘csak’ kipakoltatnak az orszagbol.
Persze, mindez konnyebb lenne elviselnie joanyamnak (meg
valamnnyire nekem is) ha nem lennenek ateenage koru lanyaim draga baratnem nyakaba varrva Nemetorszagban
– de trukkosen mar ezen a rettenetes lelkiismeret-furdalason is szepen atragtam
magam – nem inditottam am utnak oket Juliska/Jancsika mese szerint az erdobe, a
baratnom ajanlotta a segitseget , ellatja oket, mintha az ovei lennenek, meg ha
durca, hallatlan tinik is neha. Sot, sokszor
is.
Jo-magam is tudom. Segiteni jo.
Elfogadni segitseget sokkal nehezebb. De neha kell. Ettol
kerul jobban egyensulyba a vilag.
Ugyhogy joanyam, most fogadd el, hogy ez van. Persze,
tudom en is hogy ‘svakog gosta, tri dana dosta’ – de ez most megint csak van,
ahogy van. Majd alakulunk. Napok kerdese, esetleg hetek, sokaig itt ugysem
tudjuk huzni mi sem, hat akkor majd lepunk. Hogy meRre? Ki tudja?
Vegul is megvan a sajat erteke/szepsege annak a
tenynek is, hogy az ember sehol sincs igazan otthon, es egyszerre megis tobb
helyet taja annak a vilagon.
Milyen rettenetes volt amikor a godorbe estel, hetekig
nem tudtal aludni a fajdalomtol, milyen rettenetesen jo, hogy ugy estel, ahogy
estel es nem a nyakad torted akkor, hanem itt vagy 23 evvel azutan is, immar
dednagymamakent.
Hogy evet veszitenek a lanyaim? Lehet, hogy az lesz a
vege. Lehet, hogy egy eletre hibaztatnak majd azert amit veluk tettem (meg dragajo
ferjem is folhanyja a mai napig szuleinek hogy 15-evesen varost valtottak es
neki uj iskolaba kellett mennie) – De igazan, elobb utobb sajat felelosegukke
kell hogy valljon az, amit elernek, vagy eppen nem.
Ha en vissza tudnam tekerni az egyetemi eveimet, en
maskent csinalnam?
Egeszen biztosan.
De nem tehetem, hat azon mar kar szomrokodni.
Ezekbol a csemetekbol is lesz valami, emlekezz csak arra,
hogy hulyesegeimbol kifolyolag, Zsuzsi haromszor kezdte az eslo osztalyt anno –
es csak helyrejott.
Aki akar, az tud. Elobb – utobb. Meg amikor a beka feneke
alatt is van, mint mi, es mas emberekre van raszorulva.
Egyebkent, irta is a joanyam, hogy ezek a dolgok annyira
nem is ujak neki, hisz a leirt esemenyekett tobbnyire atelte velunk (amit
regebben irtam a blogon) – csak azt nem
erti tovabbra sem, mire jo a szelel-szembeni harc aimat vivnk (hogy maradjuk
egy relative udvarias hasonlatnal) – miert nem tudok tullepni es elore lepni.
Egy ‘rendes’ munkalyelyen maradni.
Nem fogod elhinni, draga anyukam, de ez tenyleg nem
konnyu, meg ha tudatosan akarnam sem lenne. Egyszeruen, az en munkahelyemet
amire elvileg palyazhatnek, meg nem talaltak fel.
Egy szenior epiteszhez (25 eves tapasztalattal)
tulkepzett vagyok menedzsmentben, viszont model-alapu minosegellenorzes hivoje
vagyok, ahhoz meg el kene felejtsem azt amit modellezesrol igazan tudok es
hagynom hogy fel-analfabeta emberek csinaljak helyettek a mukat.
Ugyfeleket kene ugy kepviselni, hogy kozben nem az o
javukat szolgalni, csalni, hazudni, ha nem is fekete-feheren.
Persze, a is konnyu, hogy az ember ‘elvben’ tiszta marad –
a cel amit en hajszolok az olyan (igazi) biznisz, mely penzt is csinal de
becsuletes is, valamilyen legalapvetobb becsuletes szinten, talan a regi kocsmaros
osszulok vere jon ki belolem, ebben is.
Tehat, ket ut all elottem (mint a regi ‘tapei’
nepitancban) vagy elfogadok egy feles munkahelyet vagy csinalok magamnak egy
igazan jot, es a tortenelem (legalabb is az enyem) azt mutatja, hogy egyik sem
egy idealis megoldas mert vagy penz nincs vagy elegedettseg a reszemrol.
Es meg csak ebben sem mondhatom hogy baromi egyedi helyzetben
vagyok, nem egy muvesz allt ugayigy ket ut elott hasonlo kerdessel. Sot, meg
csak muvesznek sem kellene minositeni az illetot, tehat, mindennapi jelenseg,
el kell fogadni, sokan masok is hasnlo donteseket hoznak, nap-mint-nap.
Szoval, draga eddesanyam, ne idegeskedj rajtunk tul
sokat, idestova (lassan) 4 eve harcolsz egy egyre jobbal leepulo beteg ember
eleteert, mikozben te is aploasra szorulnal, ha oszintek lennenk.
Segiteni jo, de neha el is kell fogadni masok segitseget.
En most elfogadom, azt, hogy draga baratnom anyaskodik
ket flegma lanyom folott, ha a helyzet forditva lenne, talan en is eleg rendes
lennek ahhoz, hogy a helyemet alljam. Ha meg nem, tobben mondhatjak a szakmaban
hogy eppugy anyaskodtam folottuk amikor nehez helyzetben voltak meg ha nem is
ugyanilyen modon, de vegigorditootam mindenkit a vezerigazgatotol kezdve azert
mert valakit nem ugy kezeltek, ahogy kellett volna. Az is valami.
Es te igazan nyugodt lehetsz, hogy barmikor valaki rad
szamitott, ott voltal.
Nyugi.
No comments:
Post a Comment