Wednesday, October 30, 2013

Tizedik resz – anyu masodik szuletesnapja

Lassan egy hete hogy volt, oktober 23-an, nem tudom, megemlekezett-e arrol a naprol amikor 23 eve beesett a garazsnak asott lebetonozott godorbe es ‘csak’ a sarkat torte darabokra, de egyebkent meguszta, azaz tulelte az esest mely halalos is lehetett volna. Nehez volt az az ev, tobbszor mutottek, maga se gondolta, hogy meg egyszer normalisan jarni tud majd, de nem hiaba zold szemu mint egy macska – tobb elettel rendelkezik o is. En minden evben megemlekezem errol a naprol, konnyu megjegyezni, egybeesik az 56-os Magyar esemenyekkel, meg Ujvidek varosnak is nagy-napja, hacsak azt idokozben nem valtoztattak meg.

Valoban egy hete elkezdtem ime blog-bejegyzest, melynek persze igy nyilvanosan keves ertelme van, hisz mennyivel meghittebb lenne, csak neki irni – de hat lusta az ember, hat meg en, sose voltam szorgalmas, onfeju igen, kitarto, de nem szorgalmas a szo-szoros ertelmeben – nincsennek nekem mar nagy titkaim, a jot, a rosszat szepen kitalalom, akit erdekel elolvassa, akit nem, atugorja – aki szeret drukkol, aki nem, az meg nem. Igy volt ez mindig, igy is marad.

Szoval, az a helyzet, itt vagyunk Dubaiban es ‘nezelodunk’. Mar nem ugy hogy varosilag, hanem lehetosegek utan, van is, lesz is, nem hiaba voltunk itt 3 evig, csak epultek kapcsolatok, volt azok kozt olyan is amibol pozitiv eredmenyt is ki lehet meg gyurni.
Lehet, hogy csak felet kapom meg a regi fizetesemnek egy uj helyen, lehet, hogy meg nagy biznisz lesz az otleteimbol, lehet, hogy csomagolunk es masutt kotunk ki meg, lehet, hogy verge megnyilik az igazi lehetosegek kapuja. Tulajdonkeppen, majdnem elvezem ezt a heyzetet amikor szinte barmi lranyba lenghet az oramutato.

Ma peldaul Abu Dhabibol autoztunk Dubai fele es Graham-nek megjegyeztem, mennyire furcsa volt itt regen minden, es most mennyire otthonias. Eszre se vettuk, mikor valt azza.
Ezt kell unnepelni.

Bar a teljesen feketebe oltozott holgyektol tovabbra is tartok, nem az oltozekuk miatt, inkabb annak az agressziv lecsapasnak az emleke el meg bennem amikor egy stadioni eloadas utan Graham sikeresen egy ilyen noszemely ele ugrott ki az autonkkal a parkolobol es az olyan ricsajt csapot ebbol kifolyolag a csaj hogy csak ugy zengett a parkolohaz. Maig is megmaradt bennem annak a felelemnek az emleke, hogy mire hazaerunk rendorauto all a hazunk elott es legjobb esetben ‘csak’ kipakoltatnak az orszagbol.

Persze, mindez konnyebb lenne elviselnie joanyamnak (meg valamnnyire nekem is) ha nem lennenek ateenage koru  lanyaim draga baratnem nyakaba varrva Nemetorszagban – de trukkosen mar ezen a rettenetes lelkiismeret-furdalason is szepen atragtam magam – nem inditottam am utnak oket Juliska/Jancsika mese szerint az erdobe, a baratnom ajanlotta a segitseget , ellatja oket, mintha az ovei lennenek, meg ha durca, hallatlan tinik is neha.  Sot, sokszor is.
Jo-magam is tudom. Segiteni jo.

Elfogadni segitseget sokkal nehezebb. De neha kell. Ettol kerul jobban egyensulyba a vilag.
Ugyhogy joanyam, most fogadd el, hogy ez van. Persze, tudom en is hogy ‘svakog gosta, tri dana dosta’ – de ez most megint csak van, ahogy van. Majd alakulunk. Napok kerdese, esetleg hetek, sokaig itt ugysem tudjuk huzni mi sem, hat akkor majd lepunk. Hogy meRre? Ki tudja?

Vegul is megvan a sajat erteke/szepsege annak a tenynek is, hogy az ember sehol sincs igazan otthon, es egyszerre megis tobb helyet taja annak a vilagon.

Milyen rettenetes volt amikor a godorbe estel, hetekig nem tudtal aludni a fajdalomtol, milyen rettenetesen jo, hogy ugy estel, ahogy estel es nem a nyakad torted akkor, hanem itt vagy 23 evvel azutan is, immar dednagymamakent.

Hogy evet veszitenek a lanyaim? Lehet, hogy az lesz a vege. Lehet, hogy egy eletre hibaztatnak majd azert amit veluk tettem (meg dragajo ferjem is folhanyja a mai napig szuleinek hogy 15-evesen varost valtottak es neki uj iskolaba kellett mennie) – De igazan, elobb utobb sajat felelosegukke kell hogy valljon az, amit elernek, vagy eppen nem.

Ha en vissza tudnam tekerni az egyetemi eveimet, en maskent csinalnam?
 Egeszen biztosan. De nem tehetem, hat azon mar kar szomrokodni.

Ezekbol a csemetekbol is lesz valami, emlekezz csak arra, hogy hulyesegeimbol kifolyolag, Zsuzsi haromszor kezdte az eslo osztalyt anno – es csak helyrejott.
Aki akar, az tud. Elobb – utobb. Meg amikor a beka feneke alatt is van, mint mi, es mas emberekre van raszorulva.

Egyebkent, irta is a joanyam, hogy ezek a dolgok annyira nem is ujak neki, hisz a leirt esemenyekett tobbnyire atelte velunk (amit regebben irtam  a blogon) – csak azt nem erti tovabbra sem, mire jo a szelel-szembeni harc aimat vivnk (hogy maradjuk egy relative udvarias hasonlatnal) – miert nem tudok tullepni es elore lepni. Egy ‘rendes’ munkalyelyen maradni.

Nem fogod elhinni, draga anyukam, de ez tenyleg nem konnyu, meg ha tudatosan akarnam sem lenne. Egyszeruen, az en munkahelyemet amire elvileg palyazhatnek, meg nem talaltak fel.
Egy szenior epiteszhez (25 eves tapasztalattal) tulkepzett vagyok menedzsmentben, viszont model-alapu minosegellenorzes hivoje vagyok, ahhoz meg el kene felejtsem azt amit modellezesrol igazan tudok es hagynom hogy fel-analfabeta emberek csinaljak helyettek a mukat.
Ugyfeleket kene ugy kepviselni, hogy kozben nem az o javukat szolgalni, csalni, hazudni, ha nem is fekete-feheren.

Persze, a is konnyu, hogy az ember ‘elvben’ tiszta marad – a cel amit en hajszolok az olyan (igazi) biznisz, mely penzt is csinal de becsuletes is, valamilyen legalapvetobb becsuletes szinten, talan a regi kocsmaros osszulok vere jon ki belolem, ebben is.

Tehat, ket ut all elottem (mint a regi ‘tapei’ nepitancban) vagy elfogadok egy feles munkahelyet vagy csinalok magamnak egy igazan jot, es a tortenelem (legalabb is az enyem) azt mutatja, hogy egyik sem egy idealis megoldas mert vagy penz nincs vagy elegedettseg a reszemrol.
Es meg csak ebben sem mondhatom hogy baromi egyedi helyzetben vagyok, nem egy muvesz allt ugayigy ket ut elott hasonlo kerdessel. Sot, meg csak muvesznek sem kellene minositeni az illetot, tehat, mindennapi jelenseg, el kell fogadni, sokan masok is hasnlo donteseket hoznak, nap-mint-nap.

Szoval, draga eddesanyam, ne idegeskedj rajtunk tul sokat, idestova (lassan) 4 eve harcolsz egy egyre jobbal leepulo beteg ember eleteert, mikozben te is aploasra szorulnal, ha oszintek lennenk.
Segiteni jo, de neha el is kell fogadni masok segitseget.
En most elfogadom, azt, hogy draga baratnom anyaskodik ket flegma lanyom folott, ha a helyzet forditva lenne, talan en is eleg rendes lennek ahhoz, hogy a helyemet alljam. Ha meg nem, tobben mondhatjak a szakmaban hogy eppugy anyaskodtam folottuk amikor nehez helyzetben voltak meg ha nem is ugyanilyen modon, de vegigorditootam mindenkit a vezerigazgatotol kezdve azert mert valakit nem ugy kezeltek, ahogy kellett volna. Az is valami.
Es te igazan nyugodt lehetsz, hogy barmikor valaki rad szamitott, ott voltal.
Nyugi.



No comments:

Post a Comment