Harmadik resz – ugrunk most egyet merthogy a jelenlegi helyzetrol kell beszamolnom, ugyanis surusodnek a dolgok.

Remelem lesz meg ra alkalom, hogy a hianyzo reszeket bepotoljam.

Sajnos meg ahhoz is, hogy igazan megmagyarazzam miert is vagyunk ilyen melyen a budos-leben majdnem egy evet kell visszatekernem.

Tavaly ilyenkorra mar nagyon bizonytalan volt a munkahelyem Abu Dhabiban. Nem csak azert mert ott is kevertem-kavartam, valahogy mindig akadt eppen eleg tamogatom, hogy ellensulyozzak azokat akik ki akartak rugni,  de maga a ceg is a lefele meno csuzdan ereszelt (lefele);  Nezegettem az allahirdeteseket de igazan semmi sem vonzott (valogatos fajta vagyok) – amit en csinalok igazan meg mindig nem ertik, nem csak azok akik folottem fonokoskodnek de azok az HR-os ugynokok akiknek elvileg ezeket az embereket meg kell talalniuk.

Qatarban kezdtek epiteni a metrot, az egy oriasi BIM-es project volt (azaz van, mert eltart meg jo par evig), 4 helyrol is kerestek oda, meg intervjuoltak is, de miutan az akinek elvileg az egeszet vezetnie kellene fogalma se volt hogyan Is csinalja (tolem kerdezte) nem volt nagy etvagyam hozza.

Aztan januarban megjelent egy allas hirdetes, egy angol HR ceg hirdetett egy Hong Kong-I allast, a neve az volt hogy az  Innovacio Csoport Vezetoje, BIM-et beleertve. Tetszett.

Az urge perceken belul folhivott miutan elkudltem az oneletrajzom, par napon belul meg is volt az intervju.

Ketten intervjuoltak (Skypeon) a ceg HR-os igazgatoja meg az en (jovendobeli) reszlegem igazgatoja, nevezzuk Derek-nek. Leadta nekem a Derek, hogy ok (nevezzuk a ceget is meg, Gammon) Hong Kong-ban a legjobbak BIM-ben, van egy 30 fos csoport, azt kell majd tovabbfejleszteni stb stb stb…

Jo hangzottak a dolgok, addig amig altalanos dolgokrol beszeltunk, amikor elkezdtunk belemenni a reszletekbe rogton lattam hogy az urgenek nem sok fogalma van a dolgorol, ami magaban nem baj, viszont az HR-a igazgato kommentarjabol azt vettem ki hogy Dereket tartjak a nagy BIM-es szakertonek a cegben es alatta fogok dolgozni.

Ezek utan, szepen irtam egy uzenetet az angol HR ugynoknek, hogy koszonom szepen, de az allas nem erdekel tobbe, ugyanis annak akinek be kell szamolnom fogalma sincs mirol is beszel, nemhogy barmilyen BIM-es strategiat tudjon kovetni.

(aki angolul is olvassa a blog-ot az mar talalkozott ezzel a storyval, turelem, ezt most elsodlegesen szuleimnek irom);

Par napos/hetes huza vona kovetkezett, ok allitolag nagyon akartak engem, es kulonben is a Derek folotti executive igazgatonak fogok en raportalni (nevezzuk SY-nak) , a Derek egy elfoglalt ember, nem szol majd bele az en dolgomba, teljes szabad kezet kapok, gondoljom at, gondoljam meg….

Hat atgondoltam, elvallaltam. Valamikor marcius kozepen azt hiszem, eppen otthon voltam a Nagymamat temettuk amikor megadtam az ‘igent’nekik, azzal, hogy csak majus 27-tol tudom az uj munkahelyet elkezden, hogy a jelenlegin is befejezzem becsuletesen a munkakat (meg kihuzzuk a gyerekeknek az iskolaevet az arab vizummal);

Majus 24-en erkeztem, 27-en mar dolgoztam. Sebtiben a nyakamba varrtak egy egesznapos BIM konferencia szervezeset, Julius 4-ere volt kituzve.  Jo volt, mert ez ido alatt sikerult gyorsan atlatnom a ceget, ki hogyan mukodik, ki-kinek a csicskasa.

A gond igazan akkor kezdodott, amikor rajottem, hogy az alattam valo urge is a Derek csicskasa, es egyutesen nem csinaltak semmi hasznosat az elmult par evben, csak arultak a ‘meleg levegot’ a vezetosegnek. Ez meg magaban mindig nem volt olyan nagy gond, hanem idokozben bejott nehany munka ahol az ugyfel komoly es igazi BIM-et kert (peldaul a metro epittetoje) – es legalabb egyen ezek kozul kb 8 honappal voltunk hatramaradva a BIM-es munkaval, Dereknek koszonve, aki nem ertve mit is kernek tole, nem csinalt semmit.

Elojottem mindenfele tervekkel, hogy is hozzuk be a hatramaradast, minden ajanlatom elvetett, masok elott lehulyezett, hatam mogott (a sajat csapatommal) szervezkedett.  Gondoltam, semmi gond, megkerulom, folmegyek SY-hoz, aki szepen meghallgatott es egy 3-as meetinget szervezett Derekkel, ahol szintisztan megmagyarazta, hogy megvan az autonomiam, hogy a sajat munkam csinaljam.

Persze, ebbol nem lett semmi.

Julius 17-en jott meg Graham, elkezdtunk lakast nezni. Egyebkent az iskolak is gondok voltak, szinte januartol kerestuk mire mindket lanynak helyet talaltunk. A ceg fizetett egy ugynokot aki mindebben segitett de meg igy is sok szaladgallassal jart.

A lanyok augusztus 7-en erkeztek meg. Ez azert erdekes, mert masnap 8-an talaltuk a lakast, mely igazan megtetszett (2 evre kell itt szerzodest alairni); Ugyanezen napon volt a cegbe egy fonoksegi buli (100 emberes) ahol az SY eloadast tartott arrol milyenek a BIM-es terveink (en irtam meg az anyagot hozza); Az eloadas vegen a vezerigazgato folallitott engem, hogy mindenki lassa, micsoda ertekez akarmit szerzet be a ceg.

Miutan elfogadtuk a lakast, kertem a cegtol egy allasbizonyito levelet, amit ki is adtak augusztus 12-es belyegzovel.

19-en kirugtak. Allitolag azert mert nem ertem az itteni kulturat es nem illeszkedtem be (erdekes, ez sosem volt gond regebben Filipino, Arab, Indiai kollegakkal dolgoztam jo harmoniaban);

Tudni kell, hogy az iskolakra elore kel fizetni 3 honapos tandijat, a lakasra is, a ceg nem ajanlott semmi kielegitest azon felul hogy kifizetik az utat meg a cucchoz a hajot.

Nem megyek most bele a muszaki aprosagokba miert is voltak teljesen bunkok, sot meg abba sem, hogy milyen aldott jo munkaero voltam, mert hat az sem igaz, agitaltam, szimaltotam, mindenfele koszt elokapartam.

De az, hogy egy hettel mielott kirugnanak ‘besegitsenek’ egy 2 eves lakas szerzodesbe – ezt sehogy sem tudtam lenyelni.

Az elmult 6 hetet azzal totlottem, hogy mindenfele agitaltam, probaltam a mediat bevonni. Senki hozza nem nyul a tortenethez, a ceg 2 szuloi vallalatai nemzetkozi oriascegek , az egyik Balfour Beatty 80 orszagban uzemel (Magyarorszagon is, Szerbiaban is);

Penzunk meg ugy 2 hetre van, tegnap megprobaltam meg egyszer szoritani a nyakukon es kihuzni valami penzt, hogy lepjunk innen es ujra kezdjunkm de bar elsore ugy tunt less belole valami, nem lett.

Ugyhogy, holnaptol hivatalosan ehsegsztrajra megyek – tuntetek amiatt, hogy a nemzetkozi media nem hajlando barmi ehhez az esethez torteno hirt lehozni.

Hogy meddig? Nem tudom.

A kutatasaim szerint 3 hetig el lehet ezt viselni, ugy hogy nem legyen hosszu tavu karosodas, persze ez embertol, egeszsegtol fugg.

Akkor lepunk, akorhogy is, akrahova is. Majd kiderul.

Majd beszamolok, ha lesz hozza erom.

Tudom, hogy ez nem a vilag legnagyobb gondja, de nekunk most eleg nagy.

Az angol reszletekrol itt lehet olvasni:

http://debunkthebim.blogspot.hk/2013/09/what-pathetic-little-story-this-one.html

http://gammonandfriends.blogspot.hk/2013/09/press-release-hunger-strike-and.html

Masodik resz... (szuleimnek meg masoknak...)

Koszonom a biztato megjegyzeseket. Ahogy beharangoztam ime iromanyt – a szandek nem egy oneletrajz karmolasa volt, inkabb egy regen beigert szakmai magyarazat a szuleimnek.

Allandoan elottem van az apam, aki oly szivesen hallgatta volna reszletes leirasait napi uzleti/muszaki mahinacioimnak (Auckland-i eveink alatt peldaul) de valahogy sose volt hozza se energiam se turelmem.

Hat most azert irom ezt…utolag, sajnos.

Szemelyes temakat erintek majd persze, merthogy a kis ket evtizednyi biznisz kalandozasaimra rament minden amit a ferjem valaha osszerakot (anyagilag meg egyebkent, peldaul csaladi/barati kapcsolatai), meg hat a gyerekek is megsinylettek az orokos bizonytalansagot, de amennyire csak lehet, ahhoz fogom magam tartani, hogy miert is volt fontos nekem a legutobi uzleti dontesemnel igy donteni – ahogy dontottem (ha sikerul addig jutnom);

Wellingtonban hagytam abba az elso beszamolot, az elso ArchiCAD-demmel, miutan megvettem, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Mos egy kicsit belemegyek a reszletekbe, mert ez utolag fontos lesz.

Regen epiteszek tablakon rajzoltak, parhuzam (damilos, kerekes) vagy T vonalzokkal; (gepesz mernokok hasznaltak rajz masinakat ahol mindket vonalzo egyszerre mozgott – az apame is ilen volt); Mi T/kerekes vonalzokon tanultunk meg muszakilag abrazolni, tobbnyire 2D-ben, azaz alul/folul nezetekben (meg metszetekben)… most jovok ra, nem lesz ez konnyu ugy irni hogy mindenki (szakmabeli, meg kivulallo is megertse) – ha unod, hadd  abba, gyere vissza kesobb, lehet, lesz erdekes resz meg benne.

Tehat, a regi rendszerben (manualis rajzolasnal) egy hazat ugy ‘magyaraztunk’ meg a kivitelezonek, hogy lerajzoltuk az alaprajzat, a homlokzatat, kulonbozo metszeteket (peldaul lepcsohazon keresztul) meg tipikus (vagy kevesbe tipukus) csomopontokat, reszleteket. Hogy valaki tisztesegesen tudjon rajzoni, tudnia kellett az abrazolo geometria alap szabalyait,  de azt is, hogy egy haz mibol all, hogyan kapcsolodnak a retegek ossze, hohidak stb… Egy jo epitesz egy eleten at tanult, meg kepes volt arra, hogy egymaga megrajzolja barmely epuletnek osszes rajzat. Ez most eleg hulyen hanzik, de ez is fontos, meg majd visszaterek.

Bar az egyetemi eveim alatt nem erdekeltek a szamitogepek – diplomazas utan elkezdett csabitanii a tema, es az elso 2 evben UZ-on megtanultam DOS-os AutoCAD-ezni, megleheto profi szinten. A DOS os AutoCAD az egy gepi rajzolas volt, de egy csomo mindent tasztaturan keresztul kellett bevinni, egerunk nem volt egy par evig, viszont ha valaki elsajatitotta az alapveto tehnikat, sokkal gyorsabban tudott muszkilag-rajzolni mint barki elotte a tablan.

Ez alapvetoleg jo dolog, csakhogy hosszu tavon szinte ‘halalos’ lett az iparnak, ugyanis, amig valaki kezzel rajzol, addig gondolkodik is meg aztan meg van a fizikai hatara annak hany rajzot tud egy ember elkesziteni egy bizonyos idon belul.

Hasonlosag keppen, ha az ember kezzel ir egy levelet, akkor megfontolja mit is irjon, ha geppel ir, sokkal gyorsabban megy, de lehet hogy nincs ugy atgondolva. A gepi 2D-s rajzolas megadta az iparnak annak a lehetoseget, hogy nagyon rovid idon belul, rettenetes mennyisegben lehessen ‘okosnak latszo’ de nem feltetlenul minoseges rajzokat kiadni.

Ez meg a 90 evek derekan (amikor en az elso ArchiCAD-et megvettem) nem tunt olyan nagy gondnak, inkabb pozitivumnak.

Azt is erdemes megjegyezni, hogy az AutoCAD egy amerikai program volt es meglehetosen jo. (abban az idoben) – lehetett vele is komoly 3-ds modelleket kesziteni, bar keves embert erdekeltek ezek a kepessegek.

Kiderult idokozben az is, hogy peldaul UZ-on nem tanitanak abrazolo geometriat, kesobb aztan ennek hianya nagyon nyilvanvalova vallott.

Nos, ebben az idoben szuletett ket szep lanyunk (Zsuzsi meg Ella) meg bizniszelgettunk, epiteszkedtunk is – tobbe kevesbe sikeresen. Ha igazan atgondolom, hol tertem rossz utra (legalabb is anyagiak szempontjabol) az itt volt – ha maradunk mindketten akar atlagosan fizeto de allando munkaallasban mai napig kifizettuk volna azt a hegyteteji hazat, lehet hogy egy par berbeadhato lakast is vehettunk volna – de nem ezt az utat valasztottuk, foleg az en almaim/terveim miatt.

Eloben tanultam az epiteszeti szakmat, 3 hazunk (nem nekunk, altalunk tervezett/menedzelt) epult egyidejuleg, egyfolytaban dolgoztam ejjel-nappal, harom apro gyerek mellett. Nem voltam sem az elso, sem az utolso ilyen helyzetben – nem is esett nehezemre, csak anyagilag nem haladtunk semmire, hiaba nott a mi hazunk ‘erteke’ megettek az adosagok a kulonbozetet.

ArchiCAD-ezni viszont nagyon jol tudtam mar, olyan kivitelezokkel dolgoztam akik minden apro hibat a rajzokon megfizetettek (velem vagy az ugyfellel) hat nagyon ki kellett mindent elore dolgoznom, hogy elkeruljem a csapdaikat. Jo iskola volt nagyon, bar stresszes is. Egymagam megmodeleztem 66 hazas telepuleshez a rajzokat (ez 2000-ben meg nagyon nagy szo volt) – egy 10 emeletes Art Deco berhaz restauraciojat meg meg sok mas munkat. A helyi epiteszekkel sajnos tovabbra is csak arban tudtam versengeni, hat sokszor 4-5 ember helyett dolgoztam. Megint csak, nem panasz, mert jo volt, intenziv, csak arra is rajottunk, hogy bizonyos ‘fizetos’ korokbe nem tudunk bekerulni, allami beruhazasok tervezesehez peldaul, abbol mar meg tudtunk volna elni. Lassan kezdtem megerteni az UZ- fajta korrupciot, mely egeszen mas volt a kelet europaitol, ha nem figyeltel nagyon, eszre se vetted, viszont megvolt, igazi, ‘husos’ munkat csak olyan ember kaphatott akinek megvolt a megfelelo ismerettsege.

Idokozben anyuek is kijottek, velunk laktak 9 evig egeszen addig amig el nem hagytuk az orszagot 2010-ben.

Ugrok megint nehany evet, mert belefaradtunk a kis-meretu epiteszeti cegbe, folpakoltuk az immar 7 fos csaladot es elkoltoztunk Aucklandba, az orszag masik vegebe, ahol mindketten ‘rendes’ munkaba alltunk es egy ideig egeszen normalisan is eltunk.

Meg volt persze ennek is az ara, 2 epiteszcegnel dolgoztam az elso evben, mindketto ArchiCAD-es volt, de folhaboritoan rosszul hasznaltak a programot – itt talalkoztam eloszor ‘az epitesz nem rajzol, nem modellez’ csak korrigal konceptussal.

Pedig nem voltak ezek sem tul nagy cegek 10-20 fo kozott, megis a munka nagy resze a szerkeszto/rajzolokra harult, az epiteszek csak ‘almodoztak’. Ekkorra en mar ‘regisztralt epitesz’voltam, a helyem elvileg az ‘almodozok’ kozott, viszont ott nem ereztem jol magam, szerettem magam modellezni, nyomtam tovabbra is az ArchiCAD-et, tervezeshez, rajzolashoz, a tobbi epitesz csak nezte, mit ugralok.

2004 derekan szerzodtetett a Graphisoft UZ-I disztributore; Igaz csupan negy honapig tartott a munkahely – ez volt az elso egyertelmu  kirugasom! Almaim munkaheye volt!

(a sajat cegeimen kivul);

 Ezt a tortenetet, holnap irom meg vagy a napokban, mert fontos, ha esetleg Graphi-s emberek olvassak, az is miert mentem a Cadimage-nek dolgozni, mit csinaltam ott a 4 honapom alatt, miert rugtak ki, miert torte az egesz darabokra a szivem (patetikus, tudom), mennyire befolyasolhatta volna a tortenet  a Graphisoft, az ArchiCAD meg jomagam jovojet is….

Folyt kovetkezik azoknak akiket erdekel…

Szuleimnek....

Szuleimnek…

Regota keszulok mar ezzel a beszamoloval, talan amiota vagyok es valami modon, gond vagyok nektek.

Meg a 32-edik emeleti lakasunk ablaka elott/ alatt a legutobbi tajfun tombol, olyannyira, hogy Ella kivansaga valoszinuleg beteljesul es holnap nem lesz iskola, nekiulok egy valamire valo beszmolot osszehozni az elmult huszonvalahany evrol  - foleg a szakmai reszerol az eletemnek, mert hat abbol adodott a legtobb problema. Ekezet nem lesz, a helyesirassal is bajban vagyok, de ez van – el kell fogadni.

Beszelek harom nyelvet folyekonyan de tokeletesen egyet sem.

Egy honapja kirugtak legutobbi munkahelyemrol, alig 12 het alkalmazas utan. Hogy ez a vege volt-e ‘valaminek’ vagy igazan a kezdete meg a jovo titka, erre meg majd visszaterek.

A multban kezdem a mesem, mert onnan indul a tortenet, ha nem is szuletesemtol, de a korai evektol, akaratos, hisztis gyerek voltam, nehezen kezelheto, onfeju, szervezkedo. Volt is eleg gondom belole az altalanosban, sot meg elotte az oviban is, maig emlekszem amikor mozaik lapokat loptunk le a az utcankban levo haz homlokzatarol, par eve amikor otthon voltam eppen szedtek le az egeszet, egy lapot megoriztem, valahol megvan a szaz valahany dobozban  melyek  elarasztjak jelenlegi lakasunkat.

Bar alapvetoen tehetseges voltam tobb szinten is, keves tanar kedvelt igazan, ugyetlensegem szinte minden sportagban egyenesen jol jott arra, hogy minden evben alavessenek annak a megalazo praktikumnak hogy a tanari testulet emelje fol a torna-jegyem negyesrol otosre, hogy megadhassak a Vuk diplomat a 8-ik vegen.

Kozepiskola felere jutva, mar  tudtam, hogy epitesz szeretnek lenni mire ‘felnovok’ es valahol masutt tanulni, az olyan jol hangzott. Az hogy ‘felere’ az annak koszonheto, hogy a 4 eves kozepiskolat felbe vagtak a tiszeteletunkre, az elso ket evben szinte semmit nem kellett tanulnunk, metrthogy majdnem kizarolag a szamunkra behoztak a 9-10 osztalyt, hagytuk, hogy a szomszedos iskolabol jovok folzarkozodjanak hozzank – nagykepunek hangzik, de igy igaz;, utana 2 evbe suritettek egy 4 eves tantervet, hogy aztan muszaki szerkeszto/rajzolokent erettsegizzunk 19 evesen.

Azt hogy Pestre kerultem az Epiteszeti Karra mint kulfoldi osztondijjas az anyamnak koszonhetem. Megvoltak hozza az eredmenyeim de sok szaladgalassal jart mire minden osszeallt. Lehet, hogy valaki ugy velne manapsag o visszaelt a helyzetevel, de en tudom, sokkal jobban orult volna, ha otthon maradok es ott tanulok az orra altatt minthogy osztondijjal vagok neki a nagyvilagnak.

Nem voltam jo tanulo az egyetemen. Csodaval hataros a teny, hogy evet ev utan raktam es a korosztalyommal vegeztem 1989-ben. Veszelyes egy hely volt a Bercsenyi kollegium, az ember bekopogott egy telefonhivast jelenteni egy szinte idegen szobaba es egy reggelig tarto bulin talalta magat. Vagy a varos masik vegen egy exotikus koktelbarban. De tuleltuk valahogy.

Lacaval, Csabaval, Zsuzsaval eletre szolo kotelek alakult ki , bar mostanaban ritkan kontaktalunk.

A tehetsegem is megvolt az epiteszethez, csak nem talaltam a helyem a szamomra atlathatatlan zsido-nem-zsido-pesti-nem pesti de majdnem – kisvarosi-falusi-kulfoldi-arab tanulo – kelet nemet-ex trianoni magyar letra legalso fokan.

Szabadkezi rajzolasban egyenesen pocsek voltam, mai napig emlekszem a Mariassy (spel) ocsmanylasaira, barmennyire is igyekeztem a ferden elhelyezett csuport valamifele tusrajzformaba abrazolni, undorral kezelte munkaim.

A tervezes jol ment, az abrazolo is, foleg  a masodik felevtol, statikaval nem igazan boldogultam negyedeves szigorlatig. Balazs Misi volt a megmentom, kozepiteszeti tervezesnel kerultem hozza, maradt is mint fo mentor-tanarom vegig a diploma munkamig, mai napig halas vagyok neki a segitsegert amit adott.

Diplomazas utan visszakerultem Vajdasagba a 1990 evek elejere, epp hogy a  haborus evek reszese lehessek, nem nagyon vonzott az egesz, az epiteszet erdekelt, csalad, gyereket nevelni, kreativan dolgozni, megszuletett Barabara 1990 decembereben, en mar akkor Ujvideken tanitottam Abrazolo Geometriat. Tobb mint 300 diakom volt, heti 14 oraban adtam le egyazon anyagot olyan fitalaoknak akikbol max 5%-na vegezte el vegul is az egyetemet, nagyreszuk vagy a haborutol menekult vagy csaladi jellegu kenyszermunkatol a boszniai hegyekbol.

1992 december vegen koltoztem ki a ket eves Barbaraval Uj Zelandra, nem teljesen’ tiszta’ korulmenyek kozott.

Ezen felul sem volt konnyu a helyzetunk, bar az uj orszagba letelepedesi engedelleyl erkeztunk – munka epiteszeknek, meg helyi tapasztalattal  sem volt konnyu talalni, kulfoldinek szinte teljesen eselytelen. Sokaig kaparasztam, ingyen dolgoztam, huztam vontam a gyereket mire valamire jutottam, volt is segitsegem, regi szerb kivandoroltak adtak szallast az elejen, kesobb vigyaztak a gyerekre vagy vacsorat hoztak helybe.

A varostol bereltem lakast olcson, csotannyal hemzsegett a konyha de ejjelre be csuktam az ajtot es megvolt a sajat zugom. Ide hoztam ki aput latogatoba masfel evvel kiutazasunk utan alig egy hetre ez utan hogy Graham megkerte a kezem. Ekkorra mar volt ‘rendes’ munkahelyem, azaz majdnem rendes, mert meg mindig csak szerzodeses es roved tavu, de az uj uriember akit eppen megismertem es perceken belul levettem a labarol sajat hazaban lakott, kozepiskolaban tanitott es eddig meg nem nosult, bar 46 eves volt.

Uj munkahelyem kezdete is egybeesett apu erkezesevel, itt mar hosszu tavban alkalmaztak, epiteszkent is, reggeletne egyutt mentunk mind a harman, most mar Graham hazabol, Graham iskolaba tanitani, en epiteszkedni, Barabara oviba. Aput otthon hagytuk aki idokozben lebetegedetettt, par napig csak gyengelkedett, aztan igazan beakasztott. Ejjel vittuk le az ugyeletre, utolag derult ki hogy agyverzese volt, enyhe de azert komoly, Graham haza (akkor meg) egy hegy tetejen allt, zigzagos osvenyen vittel le jovendobeli ferjem jovendobeli aposat a garazsig.

Tekerjuk az orat elore, szakmailag egy par ev inasoskodas ment vegbe, megtanultam AutoCAD-en rajzolni (ami az elso kompjuterese rajzolo program volt) – talan erdekes megjegyezni hogy en mar ekkor 3D ben terveztem-rajzotlam a gepen amig az ipar tobbseget nem erdekelte a digitalis rajzolas, nem sok hasznom volt egyenlore, nem sokra jutottam ezen a munkahelyen. Sajnos a kovetkezon sem, igazan nem epiteszt kerestek hanem rajzolot, azaz szerkesztot, ahoz keves is volt a tapasztalatom   tulkvalifikaltam is egy kicsit, ugyhogy miutan Zsuzsi megszuletetett 1996-ban otthagytam az utolso rajzoloi-epiteszeti munkahelyem es sajat cegembe kezdtem.

Baromi nagy kolcsont vettunk fol, hogy mevegyuk az elso ArchiCAD-et gepestul (kb Graham, meg mar akorra kozos hazunk 10%-nak ertekevel egyete)….

folyt kovetkezik...