Szuleimnek....

Szuleimnek…

Regota keszulok mar ezzel a beszamoloval, talan amiota vagyok es valami modon, gond vagyok nektek.

Meg a 32-edik emeleti lakasunk ablaka elott/ alatt a legutobbi tajfun tombol, olyannyira, hogy Ella kivansaga valoszinuleg beteljesul es holnap nem lesz iskola, nekiulok egy valamire valo beszmolot osszehozni az elmult huszonvalahany evrol  - foleg a szakmai reszerol az eletemnek, mert hat abbol adodott a legtobb problema. Ekezet nem lesz, a helyesirassal is bajban vagyok, de ez van – el kell fogadni.

Beszelek harom nyelvet folyekonyan de tokeletesen egyet sem.

Egy honapja kirugtak legutobbi munkahelyemrol, alig 12 het alkalmazas utan. Hogy ez a vege volt-e ‘valaminek’ vagy igazan a kezdete meg a jovo titka, erre meg majd visszaterek.

A multban kezdem a mesem, mert onnan indul a tortenet, ha nem is szuletesemtol, de a korai evektol, akaratos, hisztis gyerek voltam, nehezen kezelheto, onfeju, szervezkedo. Volt is eleg gondom belole az altalanosban, sot meg elotte az oviban is, maig emlekszem amikor mozaik lapokat loptunk le a az utcankban levo haz homlokzatarol, par eve amikor otthon voltam eppen szedtek le az egeszet, egy lapot megoriztem, valahol megvan a szaz valahany dobozban  melyek  elarasztjak jelenlegi lakasunkat.

Bar alapvetoen tehetseges voltam tobb szinten is, keves tanar kedvelt igazan, ugyetlensegem szinte minden sportagban egyenesen jol jott arra, hogy minden evben alavessenek annak a megalazo praktikumnak hogy a tanari testulet emelje fol a torna-jegyem negyesrol otosre, hogy megadhassak a Vuk diplomat a 8-ik vegen.

Kozepiskola felere jutva, mar  tudtam, hogy epitesz szeretnek lenni mire ‘felnovok’ es valahol masutt tanulni, az olyan jol hangzott. Az hogy ‘felere’ az annak koszonheto, hogy a 4 eves kozepiskolat felbe vagtak a tiszeteletunkre, az elso ket evben szinte semmit nem kellett tanulnunk, metrthogy majdnem kizarolag a szamunkra behoztak a 9-10 osztalyt, hagytuk, hogy a szomszedos iskolabol jovok folzarkozodjanak hozzank – nagykepunek hangzik, de igy igaz;, utana 2 evbe suritettek egy 4 eves tantervet, hogy aztan muszaki szerkeszto/rajzolokent erettsegizzunk 19 evesen.

Azt hogy Pestre kerultem az Epiteszeti Karra mint kulfoldi osztondijjas az anyamnak koszonhetem. Megvoltak hozza az eredmenyeim de sok szaladgalassal jart mire minden osszeallt. Lehet, hogy valaki ugy velne manapsag o visszaelt a helyzetevel, de en tudom, sokkal jobban orult volna, ha otthon maradok es ott tanulok az orra altatt minthogy osztondijjal vagok neki a nagyvilagnak.

Nem voltam jo tanulo az egyetemen. Csodaval hataros a teny, hogy evet ev utan raktam es a korosztalyommal vegeztem 1989-ben. Veszelyes egy hely volt a Bercsenyi kollegium, az ember bekopogott egy telefonhivast jelenteni egy szinte idegen szobaba es egy reggelig tarto bulin talalta magat. Vagy a varos masik vegen egy exotikus koktelbarban. De tuleltuk valahogy.

Lacaval, Csabaval, Zsuzsaval eletre szolo kotelek alakult ki , bar mostanaban ritkan kontaktalunk.

A tehetsegem is megvolt az epiteszethez, csak nem talaltam a helyem a szamomra atlathatatlan zsido-nem-zsido-pesti-nem pesti de majdnem – kisvarosi-falusi-kulfoldi-arab tanulo – kelet nemet-ex trianoni magyar letra legalso fokan.

Szabadkezi rajzolasban egyenesen pocsek voltam, mai napig emlekszem a Mariassy (spel) ocsmanylasaira, barmennyire is igyekeztem a ferden elhelyezett csuport valamifele tusrajzformaba abrazolni, undorral kezelte munkaim.

A tervezes jol ment, az abrazolo is, foleg  a masodik felevtol, statikaval nem igazan boldogultam negyedeves szigorlatig. Balazs Misi volt a megmentom, kozepiteszeti tervezesnel kerultem hozza, maradt is mint fo mentor-tanarom vegig a diploma munkamig, mai napig halas vagyok neki a segitsegert amit adott.

Diplomazas utan visszakerultem Vajdasagba a 1990 evek elejere, epp hogy a  haborus evek reszese lehessek, nem nagyon vonzott az egesz, az epiteszet erdekelt, csalad, gyereket nevelni, kreativan dolgozni, megszuletett Barabara 1990 decembereben, en mar akkor Ujvideken tanitottam Abrazolo Geometriat. Tobb mint 300 diakom volt, heti 14 oraban adtam le egyazon anyagot olyan fitalaoknak akikbol max 5%-na vegezte el vegul is az egyetemet, nagyreszuk vagy a haborutol menekult vagy csaladi jellegu kenyszermunkatol a boszniai hegyekbol.

1992 december vegen koltoztem ki a ket eves Barbaraval Uj Zelandra, nem teljesen’ tiszta’ korulmenyek kozott.

Ezen felul sem volt konnyu a helyzetunk, bar az uj orszagba letelepedesi engedelleyl erkeztunk – munka epiteszeknek, meg helyi tapasztalattal  sem volt konnyu talalni, kulfoldinek szinte teljesen eselytelen. Sokaig kaparasztam, ingyen dolgoztam, huztam vontam a gyereket mire valamire jutottam, volt is segitsegem, regi szerb kivandoroltak adtak szallast az elejen, kesobb vigyaztak a gyerekre vagy vacsorat hoztak helybe.

A varostol bereltem lakast olcson, csotannyal hemzsegett a konyha de ejjelre be csuktam az ajtot es megvolt a sajat zugom. Ide hoztam ki aput latogatoba masfel evvel kiutazasunk utan alig egy hetre ez utan hogy Graham megkerte a kezem. Ekkorra mar volt ‘rendes’ munkahelyem, azaz majdnem rendes, mert meg mindig csak szerzodeses es roved tavu, de az uj uriember akit eppen megismertem es perceken belul levettem a labarol sajat hazaban lakott, kozepiskolaban tanitott es eddig meg nem nosult, bar 46 eves volt.

Uj munkahelyem kezdete is egybeesett apu erkezesevel, itt mar hosszu tavban alkalmaztak, epiteszkent is, reggeletne egyutt mentunk mind a harman, most mar Graham hazabol, Graham iskolaba tanitani, en epiteszkedni, Barabara oviba. Aput otthon hagytuk aki idokozben lebetegedetettt, par napig csak gyengelkedett, aztan igazan beakasztott. Ejjel vittuk le az ugyeletre, utolag derult ki hogy agyverzese volt, enyhe de azert komoly, Graham haza (akkor meg) egy hegy tetejen allt, zigzagos osvenyen vittel le jovendobeli ferjem jovendobeli aposat a garazsig.

Tekerjuk az orat elore, szakmailag egy par ev inasoskodas ment vegbe, megtanultam AutoCAD-en rajzolni (ami az elso kompjuterese rajzolo program volt) – talan erdekes megjegyezni hogy en mar ekkor 3D ben terveztem-rajzotlam a gepen amig az ipar tobbseget nem erdekelte a digitalis rajzolas, nem sok hasznom volt egyenlore, nem sokra jutottam ezen a munkahelyen. Sajnos a kovetkezon sem, igazan nem epiteszt kerestek hanem rajzolot, azaz szerkesztot, ahoz keves is volt a tapasztalatom   tulkvalifikaltam is egy kicsit, ugyhogy miutan Zsuzsi megszuletetett 1996-ban otthagytam az utolso rajzoloi-epiteszeti munkahelyem es sajat cegembe kezdtem.

Baromi nagy kolcsont vettunk fol, hogy mevegyuk az elso ArchiCAD-et gepestul (kb Graham, meg mar akorra kozos hazunk 10%-nak ertekevel egyete)….

folyt kovetkezik...