Monday, November 11, 2013

Tizenegyedik resz, Moricka magyarazza bizonyitvanyat…

Panaszkodnak a Magyar olvasok, regen volt mar ‘update’ a velunk  tortentekrol.

Aki FB-os is, az lat ezt-azt, az egyik lany lilara festi a hajat, a masik koncertezik, a harmadik Mikulasra varja az anyjat latogatoba, aki 3 kontinensre tervez menni a kovetkezo par het alatt, mikozben a gyerekeket egyik barat latja el a ferjet meg egy masik par….
Szep kep, mondhatom.
Az vessen meg aki jart a cipomben, csak annyit mondhatok.

Hozzatehetem  azt a szerb mondast, ami szerint ‘ko visoko leti, nisko pada’ (szabad forditasban, aki magasan repul, alacsonyra esik) de maradjunk csak annyiban, kritizalni lehet, de nem hasznos (nekem legalabb is, nem – aki teszi, lehet, hogy annak jol esik, hat valjon egeszsegere);

Ma reggel eppen aramszunet van nalunk (bejelentettek, de elfelejtettuk)  – es csak most veszem eszre mennyire fuggok az internettol barmihez is nyulok. (munkailag, merthat dolgozom, nap-mint-nap attol fuggetlenul, hogy munkanelkuli vagyok,  vagyis ut teszek, mintha – a rosszindulatok kedveert hozzateszem – mert egyenlore barmihez is nyultam HK-I kirugasom ota meg nem sok sikert hozott);

Van meg 3 ora elem-elet a gepemen, ha addig meg nem folok itt a nappaliban, (merthogy aircondi sincs amikor nincs aram) es le nem megyek a medence melle kivarni az aramot (igen, nehez ez a menekult, kiszolgaltatott elet) akkor most megirom a reg beigert ‘hogyan rugtak ki az Archicadesek’ tortenetet, mely megint csak keves embert fog erdekelni, de usse ko, foproba volt a Hong Kong-I esemenyekhez, lehet ez mentette meg az eletem amikor masodszor csapott be a villam.

2004 volt es konszultans voltam az aucklandi Graphisoftban – igaz akkor meg csak Cadimage nev  alatt futott, de foallasban ArchiCAD-et forgalmazott, amellet konyvtarakat fejlesztett a programhoz.

Mielott folvettek volna, majd masfel evig dolgoztam ket ArchiCAD-es epitesz tervezo cegnel (olyan 10-20 fos cegek voltak) es nagyon nem tetszett ahogy a programot hasznaltak. Akkorra en mar reg minden projektem teljes mertekben model-alapon dolumentaltam, reszletrajzokat, csomoponotkat beleertve, ezekben a cegekben meg ugy mentek a dolgok, hogy valaki osszedobott egy korulbelul modelt (tobbnyire fiatal epiteszek) aztan azt szet szabdaltak es valaki mas (rajzolo, szerkeszto) foldolgozta 2D-ben, nemegyszer AutoCAD-ben, jobbik esetben ArchiCAD-ben. A tervezo epitesz ha meg is tudta nyitni a modelt vagy esetleg nyomtatni rola, piros ceruzaval korrigalt, utasitott. A legnagyobb ArchiCAD-es ceg a varosban (40 fos) kizarolag 2D-ben hasznalta a programot a masodik legnagyobb meg ugyanolyan hybrid modszerben mint ahol en dolgoztam. Azon is elamultam, hogy maguk a Cadimage-s oktatok is az utobbi modszert propagaltak, pedig a program egeszen jol mukodott ahhoz, hogy 3D-ben legyen lebonyolitva az egesz project, meg nagy projektek is (peldaul, mielott Aucklandba mentunk volna, terveztem es dokumentaltam egy csaladi/sorhazas telepulest ahol minden 3-d ben volt, vagy arra akasztva – (csomopontok) – lampak, furdoszobai butorok, 4 fajta kulonbozo sorhaz, kulon fajlban aztan osszerakva az egesz telepules - hotlinkelve, azt hiszem 72 hazbol allt – 1-2-3 szobasak voltak);  Nemegy magasepuletet is dolgoztunk fel igy, szinten (kepen latszik nehany 2000 – korul keszultek majd mind vagy nem sokkal utana);

Egy nap, bejelentkeztem a Cadimages fonokhoz (o volt a ceg alapitoja, Grahammel egykoru, 55 eves) – es elmondtam neki, hogy ez igy nagyon nem jo, ahogy ok a programot aruljak, foleg nagy cegeknel, ezert, meg ezert meg ezert… Nem is tudom mi cellal mentem, azt hiszem csak okoskodni, mert nagyon meglepett, amikor a talalka vegen megkerdezte: nem jonnek el neki dolgozni?
Kerdeztem, milyen szerepben? Azt mondta, ‘nekem adja’ a nagy kliensek portfoliojat (Uj Zelandrol beszelunk, tehat a legnagyobb ceg akkor 110 fot szamlalt es az nem volt ArchiCAD-es, utanuk volt nehany 20-40, a letgtobb 10-en aluli), szabad kezet ad, csinaljak azt amit akarok veluk, implementaljak, oktassak, ha ebbol tobb ArchiCAD kel el es jobban hasznaljak mint most, neki megeri kifizetni az akkor eleg magas szenior-epitesznek jaro  fizetesemet.

A rogtonzott intervju vegere behivta a masik fonoket a cegnek (akkor meg azt hiszem nem volt tarstulajdonos – ez fontos lesz kesobb) – egy tolem joval fiatalabb sracot. Regota ismertem ot is, kicsi volt az ArchiCAD-es tarsasag, mindenki ismerte a hasznalokat/ertekesitoket. Campbell egy szuper-kos fiatalember volt (meg gondolom maradt is) epiteszkent vegzett es egybol az ArchiCAD-es viszonteladohoz ment egyetem utan. Jol programozott, matekosan gondolkodott de igazi ‘mezei-tapasztalata’ nem volt.
Nem tetszettunk egymasnak, de gondolom a nagyfonok kedveert belement a folvetelembe.
Par heten belul megvette a ceg egy reszet es tarsigazgatova valt. Reszben ez lett a vesztem.

Reszben meg az, hogy imadtam az allast. Ejjel-nappal azon filoztam mit is kene csinalni, strategiailag, hogyan epiteni a ceget (mintha sajatom lenne, persze nem volt az); Az egyik nagyobbik cegnel kozel alltunk ahhoz hogy egy implementacios szerzodesbe menjenek (egy eves) – prezentaltunk sokat, vitaztunk – de en ugy vettem kreativan… ment a dolog.
Ket bakit elkovettem igaz, az egyik javaslatom az, volt, celozzuk mar meg a kivitelezo cegeket (10 evvel tul korai volt otlet, bar a GS-os Constructor tudtam, hogy letezik) a masik az, hogy ne adjuk el a prgramot olyanoknak akik nem ugy hasznaljak ahogy kell.
Az utobbin mindket fonok ugy folhaborodott, hogy csak na!
Pedig a mai napig allitom, hogy nem volt rossz otlet. Sot, lehet hogy manapsag egeszen maskent lenne allna az ArchiCAD a piacon!

Akar hogy is, 4 honappal a kezdesem utani a kriugas nagyon ‘agyon vagott’, persze nem ezert rugtak ki (azt mondtak) mert nem voltam csodalatos – hogy oszinte legyek mar igazan nem is emlekszem milyen urugyet is hasznaltak – UZ-nak akkor meg nagyon szigoru munkaltatoi szabalyai voltak, nagyon ovatosnak kellett lenniuk, nem mondhattak, azt, hogy nem feleltem meg.

Habar orakon belul 2 ceg is folajanlotta  hogy atvesz (az egyik az ArchiCAD-es ceg) ugyanolyan anyagi feltetelek mellett, ebbe a ‘kudarcba’ teljesen belebetegedtem.
Hetekbe tellett mire valahogy tultettem magam rajta – valahogy sehogy sem tudtam megemeszteni a dolgot.
Utolag valamennyire helyre kerultek a dolgok, a kisfonokkel meg  a beszelo viszony is vissza-allt – evekkel kesobb egy tobbnapos Vico-s oktatast jartunk vegig egyutt Las Vegasban.

Ennek a fejezetnek igazan nem sok ertelme van, olyannyira kizarolag ram meg a sajat kis megbolygatott lelkivilagomra vonatkozik, a szuleim (legalabb is anyu) meg biztosan nagyon jol is emlekszik, hogy par hetet vegigbomboltem ez a kudarc utan. Inkabb azert irtam le, hogy megmaradjon sajat magamnak az emlek rogzitve, igenis az allast szerettem, jol is csinaltam es mar akkor tudtam volna szereny kis magam erejebol lokni a nagy arrogans Graphiszofton, ha engedik.

De, nem igy hozta a sors. Ennek lassan 10 eve. Azota ertek nagyobb pofonok is.





No comments:

Post a Comment