Panaszkodnak a Magyar olvasok, regen volt mar ‘update’ a
velunk tortentekrol.
Aki FB-os is, az lat ezt-azt, az egyik lany lilara festi
a hajat, a masik koncertezik, a harmadik Mikulasra varja az anyjat latogatoba,
aki 3 kontinensre tervez menni a kovetkezo par het alatt, mikozben a gyerekeket
egyik barat latja el a ferjet meg egy masik par….
Szep kep, mondhatom.
Az vessen meg aki jart a cipomben, csak annyit mondhatok.
Hozzatehetem azt a
szerb mondast, ami szerint ‘ko visoko leti, nisko pada’ (szabad forditasban,
aki magasan repul, alacsonyra esik) de maradjunk csak annyiban, kritizalni
lehet, de nem hasznos (nekem legalabb is, nem – aki teszi, lehet, hogy annak
jol esik, hat valjon egeszsegere);
Ma reggel eppen aramszunet van nalunk (bejelentettek, de
elfelejtettuk) – es csak most veszem
eszre mennyire fuggok az internettol barmihez is nyulok. (munkailag, merthat
dolgozom, nap-mint-nap attol fuggetlenul, hogy munkanelkuli vagyok, vagyis ut teszek, mintha – a rosszindulatok
kedveert hozzateszem – mert egyenlore barmihez is nyultam HK-I kirugasom ota
meg nem sok sikert hozott);
Van meg 3 ora elem-elet a gepemen, ha addig meg nem folok
itt a nappaliban, (merthogy aircondi sincs amikor nincs aram) es le nem megyek
a medence melle kivarni az aramot (igen, nehez ez a menekult, kiszolgaltatott
elet) akkor most megirom a reg beigert ‘hogyan rugtak ki az Archicadesek’
tortenetet, mely megint csak keves embert fog erdekelni, de usse ko, foproba
volt a Hong Kong-I esemenyekhez, lehet ez mentette meg az eletem amikor masodszor
csapott be a villam.
2004 volt es konszultans voltam az aucklandi
Graphisoftban – igaz akkor meg csak Cadimage nev alatt futott, de foallasban ArchiCAD-et forgalmazott,
amellet konyvtarakat fejlesztett a programhoz.
Mielott folvettek volna, majd masfel evig dolgoztam ket
ArchiCAD-es epitesz tervezo cegnel (olyan 10-20 fos cegek voltak) es nagyon nem
tetszett ahogy a programot hasznaltak. Akkorra en mar reg minden projektem
teljes mertekben model-alapon dolumentaltam, reszletrajzokat, csomoponotkat
beleertve, ezekben a cegekben meg ugy mentek a dolgok, hogy valaki osszedobott
egy korulbelul modelt (tobbnyire fiatal epiteszek) aztan azt szet szabdaltak es
valaki mas (rajzolo, szerkeszto) foldolgozta 2D-ben, nemegyszer AutoCAD-ben,
jobbik esetben ArchiCAD-ben. A tervezo epitesz ha meg is tudta nyitni a modelt vagy
esetleg nyomtatni rola, piros ceruzaval korrigalt, utasitott. A legnagyobb
ArchiCAD-es ceg a varosban (40 fos) kizarolag 2D-ben hasznalta a programot a
masodik legnagyobb meg ugyanolyan hybrid modszerben mint ahol en dolgoztam.
Azon is elamultam, hogy maguk a Cadimage-s oktatok is az utobbi modszert
propagaltak, pedig a program egeszen jol mukodott ahhoz, hogy 3D-ben legyen
lebonyolitva az egesz project, meg nagy projektek is (peldaul, mielott
Aucklandba mentunk volna, terveztem es dokumentaltam egy csaladi/sorhazas
telepulest ahol minden 3-d ben volt, vagy arra akasztva – (csomopontok) –
lampak, furdoszobai butorok, 4 fajta kulonbozo sorhaz, kulon fajlban aztan
osszerakva az egesz telepules - hotlinkelve, azt hiszem 72 hazbol allt – 1-2-3
szobasak voltak); Nemegy magasepuletet
is dolgoztunk fel igy, szinten (kepen latszik nehany 2000 – korul keszultek
majd mind vagy nem sokkal utana);
Egy nap, bejelentkeztem a Cadimages fonokhoz (o volt a
ceg alapitoja, Grahammel egykoru, 55 eves) – es elmondtam neki, hogy ez igy
nagyon nem jo, ahogy ok a programot aruljak, foleg nagy cegeknel, ezert, meg
ezert meg ezert… Nem is tudom mi cellal mentem, azt hiszem csak okoskodni, mert
nagyon meglepett, amikor a talalka vegen megkerdezte: nem jonnek el neki
dolgozni?
Kerdeztem, milyen szerepben? Azt mondta, ‘nekem adja’ a
nagy kliensek portfoliojat (Uj Zelandrol beszelunk, tehat a legnagyobb ceg
akkor 110 fot szamlalt es az nem volt ArchiCAD-es, utanuk volt nehany 20-40, a
letgtobb 10-en aluli), szabad kezet ad, csinaljak azt amit akarok veluk,
implementaljak, oktassak, ha ebbol tobb ArchiCAD kel el es jobban hasznaljak
mint most, neki megeri kifizetni az akkor eleg magas szenior-epitesznek jaro fizetesemet.
A rogtonzott intervju vegere behivta a masik fonoket a
cegnek (akkor meg azt hiszem nem volt tarstulajdonos – ez fontos lesz kesobb) –
egy tolem joval fiatalabb sracot. Regota ismertem ot is, kicsi volt az ArchiCAD-es
tarsasag, mindenki ismerte a hasznalokat/ertekesitoket. Campbell egy szuper-kos
fiatalember volt (meg gondolom maradt is) epiteszkent vegzett es egybol az
ArchiCAD-es viszonteladohoz ment egyetem utan. Jol programozott, matekosan
gondolkodott de igazi ‘mezei-tapasztalata’ nem volt.
Nem tetszettunk egymasnak, de gondolom a nagyfonok
kedveert belement a folvetelembe.
Par heten belul megvette a ceg egy reszet es
tarsigazgatova valt. Reszben ez lett a vesztem.
Reszben meg az, hogy imadtam az allast. Ejjel-nappal azon
filoztam mit is kene csinalni, strategiailag, hogyan epiteni a ceget (mintha
sajatom lenne, persze nem volt az); Az egyik nagyobbik cegnel kozel alltunk
ahhoz hogy egy implementacios szerzodesbe menjenek (egy eves) – prezentaltunk sokat,
vitaztunk – de en ugy vettem kreativan… ment a dolog.
Ket bakit elkovettem igaz, az egyik javaslatom az, volt,
celozzuk mar meg a kivitelezo cegeket (10 evvel tul korai volt otlet, bar a GS-os
Constructor tudtam, hogy letezik) a masik az, hogy ne adjuk el a prgramot
olyanoknak akik nem ugy hasznaljak ahogy kell.
Az utobbin mindket fonok ugy folhaborodott, hogy csak na!
Pedig a mai napig allitom, hogy nem volt rossz otlet.
Sot, lehet hogy manapsag egeszen maskent lenne allna az ArchiCAD a piacon!
Akar hogy is, 4 honappal a kezdesem utani a kriugas
nagyon ‘agyon vagott’, persze nem ezert rugtak ki (azt mondtak) mert nem voltam
csodalatos – hogy oszinte legyek mar igazan nem is emlekszem milyen urugyet is hasznaltak
– UZ-nak akkor meg nagyon szigoru munkaltatoi szabalyai voltak, nagyon
ovatosnak kellett lenniuk, nem mondhattak, azt, hogy nem feleltem meg.
Habar orakon belul 2 ceg is folajanlotta hogy atvesz (az egyik az ArchiCAD-es ceg)
ugyanolyan anyagi feltetelek mellett, ebbe a ‘kudarcba’ teljesen
belebetegedtem.
Hetekbe tellett mire valahogy tultettem magam rajta –
valahogy sehogy sem tudtam megemeszteni a dolgot.
Utolag valamennyire helyre kerultek a dolgok, a
kisfonokkel meg a beszelo viszony is
vissza-allt – evekkel kesobb egy tobbnapos Vico-s oktatast jartunk vegig egyutt
Las Vegasban.
Ennek a fejezetnek igazan nem sok ertelme van, olyannyira
kizarolag ram meg a sajat kis megbolygatott lelkivilagomra vonatkozik, a
szuleim (legalabb is anyu) meg biztosan nagyon jol is emlekszik, hogy par hetet
vegigbomboltem ez a kudarc utan. Inkabb azert irtam le, hogy megmaradjon sajat
magamnak az emlek rogzitve, igenis az allast szerettem, jol is csinaltam es mar akkor tudtam
volna szereny kis magam erejebol lokni a nagy arrogans Graphiszofton, ha engedik.
De, nem igy hozta a sors. Ennek lassan 10 eve. Azota ertek
nagyobb pofonok is.
No comments:
Post a Comment