Koszonom a biztato megjegyzeseket. Ahogy beharangoztam
ime iromanyt – a szandek nem egy oneletrajz karmolasa volt, inkabb egy regen
beigert szakmai magyarazat a szuleimnek.
Allandoan elottem van az apam, aki oly szivesen hallgatta
volna reszletes leirasait napi uzleti/muszaki mahinacioimnak (Auckland-i eveink
alatt peldaul) de valahogy sose volt hozza se energiam se turelmem.
Hat most azert irom ezt…utolag, sajnos.
Szemelyes temakat erintek majd persze, merthogy a kis ket
evtizednyi biznisz kalandozasaimra rament minden amit a ferjem valaha osszerakot
(anyagilag meg egyebkent, peldaul csaladi/barati kapcsolatai), meg hat a
gyerekek is megsinylettek az orokos bizonytalansagot, de amennyire csak lehet,
ahhoz fogom magam tartani, hogy miert is volt fontos nekem a legutobi uzleti
dontesemnel igy donteni – ahogy dontottem (ha sikerul addig jutnom);
Wellingtonban hagytam abba az elso beszamolot, az elso
ArchiCAD-demmel, miutan megvettem, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Mos egy
kicsit belemegyek a reszletekbe, mert ez utolag fontos lesz.
Regen epiteszek tablakon rajzoltak, parhuzam (damilos,
kerekes) vagy T vonalzokkal; (gepesz mernokok hasznaltak rajz masinakat ahol
mindket vonalzo egyszerre mozgott – az apame is ilen volt); Mi T/kerekes
vonalzokon tanultunk meg muszakilag abrazolni, tobbnyire 2D-ben, azaz
alul/folul nezetekben (meg metszetekben)… most jovok ra, nem lesz ez konnyu ugy
irni hogy mindenki (szakmabeli, meg kivulallo is megertse) – ha unod, hadd abba, gyere vissza kesobb, lehet, lesz erdekes
resz meg benne.
Tehat, a regi rendszerben (manualis rajzolasnal) egy
hazat ugy ‘magyaraztunk’ meg a kivitelezonek, hogy lerajzoltuk az alaprajzat, a
homlokzatat, kulonbozo metszeteket (peldaul lepcsohazon keresztul) meg tipikus
(vagy kevesbe tipukus) csomopontokat, reszleteket. Hogy valaki tisztesegesen
tudjon rajzoni, tudnia kellett az abrazolo geometria alap szabalyait, de azt is, hogy egy haz mibol all, hogyan kapcsolodnak
a retegek ossze, hohidak stb… Egy jo epitesz egy eleten at tanult, meg kepes
volt arra, hogy egymaga megrajzolja barmely epuletnek osszes rajzat. Ez most
eleg hulyen hanzik, de ez is fontos, meg majd visszaterek.
Bar az egyetemi eveim alatt nem erdekeltek a szamitogepek
– diplomazas utan elkezdett csabitanii a tema, es az elso 2 evben UZ-on
megtanultam DOS-os AutoCAD-ezni, megleheto profi szinten. A DOS os AutoCAD az
egy gepi rajzolas volt, de egy csomo mindent tasztaturan keresztul kellett
bevinni, egerunk nem volt egy par evig, viszont ha valaki elsajatitotta az
alapveto tehnikat, sokkal gyorsabban tudott muszkilag-rajzolni mint barki
elotte a tablan.
Ez alapvetoleg jo dolog, csakhogy hosszu tavon szinte ‘halalos’
lett az iparnak, ugyanis, amig valaki kezzel rajzol, addig gondolkodik is meg
aztan meg van a fizikai hatara annak hany rajzot tud egy ember elkesziteni egy
bizonyos idon belul.
Hasonlosag keppen, ha az ember kezzel ir egy levelet,
akkor megfontolja mit is irjon, ha geppel ir, sokkal gyorsabban megy, de lehet
hogy nincs ugy atgondolva. A gepi 2D-s rajzolas megadta az iparnak annak a lehetoseget,
hogy nagyon rovid idon belul, rettenetes mennyisegben lehessen ‘okosnak latszo’
de nem feltetlenul minoseges rajzokat kiadni.
Ez meg a 90 evek derekan (amikor en az elso ArchiCAD-et
megvettem) nem tunt olyan nagy gondnak, inkabb pozitivumnak.
Azt is erdemes megjegyezni, hogy az AutoCAD egy amerikai
program volt es meglehetosen jo. (abban az idoben) – lehetett vele is komoly
3-ds modelleket kesziteni, bar keves embert erdekeltek ezek a kepessegek.
Kiderult idokozben az is, hogy peldaul UZ-on nem tanitanak
abrazolo geometriat, kesobb aztan ennek hianya nagyon nyilvanvalova vallott.
Nos, ebben az idoben szuletett ket szep lanyunk (Zsuzsi
meg Ella) meg bizniszelgettunk, epiteszkedtunk is – tobbe kevesbe sikeresen. Ha
igazan atgondolom, hol tertem rossz utra (legalabb is anyagiak szempontjabol)
az itt volt – ha maradunk mindketten akar atlagosan fizeto de allando
munkaallasban mai napig kifizettuk volna azt a hegyteteji hazat, lehet hogy egy
par berbeadhato lakast is vehettunk volna – de nem ezt az utat valasztottuk,
foleg az en almaim/terveim miatt.
Eloben tanultam az epiteszeti szakmat, 3 hazunk (nem
nekunk, altalunk tervezett/menedzelt) epult egyidejuleg, egyfolytaban dolgoztam
ejjel-nappal, harom apro gyerek mellett. Nem voltam sem az elso, sem az utolso
ilyen helyzetben – nem is esett nehezemre, csak anyagilag nem haladtunk
semmire, hiaba nott a mi hazunk ‘erteke’ megettek az adosagok a kulonbozetet.
ArchiCAD-ezni viszont nagyon jol tudtam mar, olyan
kivitelezokkel dolgoztam akik minden apro hibat a rajzokon megfizetettek (velem
vagy az ugyfellel) hat nagyon ki kellett mindent elore dolgoznom, hogy
elkeruljem a csapdaikat. Jo iskola volt nagyon, bar stresszes is. Egymagam
megmodeleztem 66 hazas telepuleshez a rajzokat (ez 2000-ben meg nagyon nagy szo
volt) – egy 10 emeletes Art Deco berhaz restauraciojat meg meg sok mas munkat.
A helyi epiteszekkel sajnos tovabbra is csak arban tudtam versengeni, hat
sokszor 4-5 ember helyett dolgoztam. Megint csak, nem panasz, mert jo volt,
intenziv, csak arra is rajottunk, hogy bizonyos ‘fizetos’ korokbe nem tudunk
bekerulni, allami beruhazasok tervezesehez peldaul, abbol mar meg tudtunk volna
elni. Lassan kezdtem megerteni az UZ- fajta korrupciot, mely egeszen mas volt a
kelet europaitol, ha nem figyeltel nagyon, eszre se vetted, viszont megvolt,
igazi, ‘husos’ munkat csak olyan ember kaphatott akinek megvolt a megfelelo
ismerettsege.
Idokozben anyuek is kijottek, velunk laktak 9 evig
egeszen addig amig el nem hagytuk az orszagot 2010-ben.
Ugrok megint nehany evet, mert belefaradtunk a kis-meretu
epiteszeti cegbe, folpakoltuk az immar 7 fos csaladot es elkoltoztunk Aucklandba,
az orszag masik vegebe, ahol mindketten ‘rendes’ munkaba alltunk es egy ideig
egeszen normalisan is eltunk.
Meg volt persze ennek is az ara, 2 epiteszcegnel
dolgoztam az elso evben, mindketto ArchiCAD-es volt, de folhaboritoan rosszul
hasznaltak a programot – itt talalkoztam eloszor ‘az epitesz nem rajzol, nem modellez’
csak korrigal konceptussal.
Pedig nem voltak ezek sem tul nagy cegek 10-20 fo kozott,
megis a munka nagy resze a szerkeszto/rajzolokra harult, az epiteszek csak ‘almodoztak’.
Ekkorra en mar ‘regisztralt epitesz’voltam, a helyem elvileg az ‘almodozok’
kozott, viszont ott nem ereztem jol magam, szerettem magam modellezni, nyomtam
tovabbra is az ArchiCAD-et, tervezeshez, rajzolashoz, a tobbi epitesz csak
nezte, mit ugralok.
2004 derekan szerzodtetett a Graphisoft UZ-I disztributore;
Igaz csupan negy honapig tartott a munkahely – ez volt az elso egyertelmu kirugasom! Almaim munkaheye volt!
(a sajat cegeimen kivul);
Ezt a tortenetet,
holnap irom meg vagy a napokban, mert fontos, ha esetleg Graphi-s emberek
olvassak, az is miert mentem a Cadimage-nek dolgozni, mit csinaltam ott a 4
honapom alatt, miert rugtak ki, miert torte az egesz darabokra a szivem
(patetikus, tudom), mennyire befolyasolhatta volna a tortenet a Graphisoft, az ArchiCAD meg jomagam jovojet
is….
Folyt kovetkezik azoknak akiket erdekel…
szurkolok, forever:)
ReplyDelete